XXIV. Eszembe jutottak a gondolatok, hogy mi történik velem, hogy már régóta nem tapasztaltam semmit szerető Anyámról. Gondolkodtam, vajon van-e bennem valami, vagy talán van valami, ami nem tetszik neki és távol tart tőlem. És bár továbbra is éreztem, hogy ő még mindig nagyon szeretetteljes és kedves a lelkemben, olyan volt, mintha egy távoli Anyáról lenne szó, akivel nincs kapcsolatunk, és akiről nincs hírünk. Megvigasztaltam magam azzal a gondolattal: szeretett Anyám elégedett, hogy szeretett Fiam nálam van. Ha az ő szeretetteljes látogatása szükséges lenne számomra, nem kételkedem benne, hogy eljönne hozzám és megjelenné előttem, ahogyan korábban megígérte. Ez volt a szerető Anyám látogatásának ünnepén, a Boldogságos Szűz Mária Látogatásának előestéjén.
A Boldogságos Szűz Mária Látogatásának ünnepén éreztem a bensőmből fakadó tüzet, amely lángra lobbantotta a szeretetet iránta és egyben Isten iránt is, és a szívem a leggyengédebb szeretettel volt megsebzett.
Amikor készültem a szentáldozásra, visszatért bennem az a vágy, hogy szeretetben egyesüljek vele Istenben és Istennel. Úgy tűnt, mintha Istenbe és Máriába formálódtam volna egy nagyon csodálatos, nemes és lelki módon, amelyet nem tudok megmagyarázni. Olyan érzésem volt, mintha Isten és Mária uralna, és hogy a lelkem által fogadom Isten fölötti természetes életet Márián keresztül, és így úgy tűnt, hogy élek, lélegzem és szeretek Istenen és Márián keresztül. A lelkem, Isten és Mária három, de ezek a hárman csak egynek tűnnek, a szeretetben egyesülve és egybeolvadva.
Amikor már készen álltam az áldozásra, a legédesebb, szeretett Anyámat láttam a jobb oldalamon, és szeretett Fiát, Jézust, közvetlenül előttem, és úgy tűnt, hogy a szívemet szeretett Anyámnak adom, hogy átadja szeretett Jézusomnak, és szeretettel kérje őt, hogy engedje meg, hogy újra megújítsam hűségemet a legkedvesebb Fiához, szeretett Jézusomhoz. És ez is megtörtént...
A szentáldozás után eltűnt az a képzeletbeli Jézus és Mária jelenléte, hogy már nem láttam a hasonlatukat. És egyfajta bizalmas, türelmes egyesülésben maradtam, és az örök, végtelen, forma nélküli és legfőbb jóban részesültem. A Boldogságos Szűz Mária és szeretett Anyám, úgy tűnt, ebbe az egyesülésbe és élvezetbe egyszerű, absztrakt és lelki módon kapcsolódtak, hogy a szellememben már csak egy alig észlelhető kép maradt belőle.
Úgy tűnt, hogy Isten teljesen passzívan hat a lélekben, míg ő passzívan viselkedik, és hogy ott semmi sem keveredik a részemről, mivel ez túl tisztán történik. Érzem, hogy nem tudnék a gondolataimban semmilyen testi képet vagy hasonlatot alkotni a szeretett Anyáról. Amit itt Isten nekem enged, hogy részesüljek, az nagyon távoli emlék, tiszta tudás és az Istenben és Máriában feloldódó szeretet által történik.
(Fordította: P. Metoděj F. Minařík O.Carm.)
