XX. Ma, Szent Ágnes ünnepén, 1669-ben ismét megjelent nekem a szeretetteljes Anya. A reggel kezdődött, amikor az órákat olvastam, és megmaradt a következő imádság alatt is. Hirtelen, váratlanul, és már régóta nem tapasztalt, ártatlan, kedves és szeretetteljes megszólítással kezdődött, és egyben nagyon gyermekien ártatlan ragaszkodással hozzá, mint a legkedvesebb és legjobban szeretett Anyámhoz, és így is neveztem őt (nevezetesen a legkedvesebb Anyának).
Ez a jelenléte számomra nagyon új és kedves volt, mert, ahogy úgy érzem, már majdnem két hónap telt el, mióta nem láttam őt magamnál, és nem tapasztaltam az ő édes és szeretetteljes jelenlétét, valamint anyai jóságát. Ezt a kegyelmet gyakran megkaptam, mielőtt eljegyeztek volna a Szeretettnek. De jól felismerem és meg vagyok győződve arról, hogy Ő nem vonta meg tőlem anyai látogatását és gyakori jelenlétét a szerető anyai szeretet hiánya vagy bármiféle bűnöm miatt.
