XIX. Ebben a módon a lélek Istenhez és Máriához való kapcsolódásában alig van valami képen vagy elképzelésben az szerető Édesanyáról, mert ez nagyon magasan és teljesen a lélekben történik, távol minden képi vagy érzéki dologtól. Csak egy nagyon lelki tudat és emlék marad meg Istenről és Máriáról, mint akik egybe kapcsolódnak, összhangban e nézőponttal és annak Máriára való emlékével, mint egyetlen Istenben és Istennel, szerelmem teljességgel Istenhez és Máriához ég vagy lobog, mint egy egyszerű tárgyhoz.
Ugyanez történik a velük való mindennapi érintkezésemmel is. Amikor szeretetteljes pillantást vetek Istenre, égő vággyal, hogy mindenben, amit cselekedni vagy elmulasztani akarok, teljesítsem Ő Legszentebb akaratát, ehhez hasonló pillantás kapcsolódik a szerető Édesanyára is hasonló vággyal, hogy mindenben tetszését nyerjem, hatalmas egyszerűséggel, nyugalommal és lelki világossággal. Bizonyos értelemben számomra folyamatos megjelenésnek tűnik, valamiféle állandó elfoglaltságnak és kapcsolatnak Isten és Mária között Istenben, mert lelkem tőlük szinte elválaszthatatlan, mert értelmem, emlékezetem és akaratom lényegében hozzákötődnek, és az Ő ismerete, emléke és szeretete szinte rájuk van nyomtatva.
Már nem tudom szavakkal tovább magyarázni, sem kifejezni, hogyan érzem magam uralkodva, lélekben lélekben táplálva, életre keltve és Mária lelkével vezetve, és azt sem, hogyan fogadom el a lelki isteni hatást az Ő lelkétől és az Ő lelkén keresztül. Ez meg kell, hogy maradjon a tollamban.
