XVI. Már Istenben és a szeretetteljes Édesanyában egy másik életre tanítanak, nem valamilyen édes, tapasztalati, érzékelhető és érzéki módon, ahogy fentebb mondtam, hanem ez egy olyan élet, amely a hit szilárdságán, a lélek szegénységén alapul, teljesen erős, bátor és állandó minden tökéletes erény gyakorlásában, anélkül, hogy állandóan szüksége lenne a kellemes érzések, gyengéd szeretet stb. érzéki kegyelmeire való támaszkodásra.
Mintha azt mondták volna nekem: barátnőm, emelkedj fel a érzékelés fölé, az érzéki tapasztalat fölé, az átételek fölé és minden képzelet fölé, mert Isten minden képzelet fölött áll; emelkedj a minden fölé, anélkül, hogy érzékelhető kegyelmek megelőznének, és törekedj arra, hogy elérd a lényegi életet Istenben és a szeretetreméltó Édesanyában. Most úgy tűnik, hogy megértem és felismerem, hogy minden más csupán gyermeki játék, amelyre a lélek még csak vissza sem akar nézni. Mert e nagyon lelki fény által, amely az, ami a jobb, annyira megérzett, hogy úgy tűnik, hogy meghal a szegény, meztelen, elhagyatott és magányos életért való szeretettől, és úgy érzi magát, mint valaki, aki feddhetetlen, nemes, erős és bátor, hogy hajlandó volna lemondani az összes édességről és minden érzéki kegyelemről, mint egy gyermek, aki szívesen elválik az anyja tejétől, hogy megszokja a keményebb táplálékot. A legyőzhetetlen közömbösséget és a tökéletes önzetlenséget fogja megőrizni mindazzal szemben, ami tetszik a Szeretettnek és a szeretetreméltó Édesanyának, válogatás és kívánság nélkül, és így jobban megőrzi magát teljes békében, nyugodtan és mozdulatlanul Istenben.
