XI. A lelkem mintha vezetve, bátorítva, életre keltve és irányítva lenne, ha a szívemben és a lelkemben ott van az szeretett Anyám, ahogy korábban, mintha Jézus lelke, aki bennem lakik, magán keresztül cselekednék minden tettemet.
Mária lelke bennem szinte ugyanúgy irányít minden mozdulatomat és tevékenységemet, a lélek valami új, eddig ismeretlen és ki nem próbált módon él Istenben. Mária az életem, valami éltető légkör, amelyben így lélegzem és élek Istenben, méltóságteljesebb és magasabb módon, mint valaha előtte.
XII. A lélek természetfeletti élete Máriában, Máriáért, Máriával és Márián keresztül Istenben egyre nagyobb tökéletességre és állandóságra törekszik. Amit érzékelek, tapasztalok és megélek, olyan dolgok, amelyeket soha korábban nem olvastam és nem hallottam.
Mária, az én szeretett Anyám, a lelkem élete, és így a lelkem saját lelkévé válik. Ő szüli a lelkem életét Istenben, vagyis a isteni életet azáltal, hogy tapasztalatot, bátorítást, megerősítést önt belém, így nagyobb állhatatossággal és szilárdsággal, tisztasággal stb. tudok kitartani az isteni életben Istenben.
Ez az éltető kegyelmekkel történő öntés közvetlenül a szeretetteljes anyai szívéből árad hozzám, mintha ő lenne a minden isteni kincs uralkodója és osztogatója, hogy díszítse lelkünket és így minket Istennek kedvessé tegyen. Isten őt úgy kitüntette és megdicsőítette, hogy őt minden kegyelme kincse felett Anyaként és Királynőként állította, amelyeket teljesen és örökre az ő hatalma alatt tart.
(P. Metoděj Minařík szerint, átdolgozta Dr. V. P.)
