A megszokott cikkek mellett folytatásban szeretnénk megjelentetni a Mária misztikus kapcsolat című írást, amelynek első része most Ön előtt áll.
Valami az szerzőről
Szent Teréziáról elnevezett Mária testvér (*1623 – †1677) a legnagyobb jelentőségű misztikus. A karmelita hagyományban Szent Teréziával és Mária Magdolnával de Pazzi-val hasonlítható.
Élete során számos nehéz próbát élt át, amelyek révén megkapta a legnagyobb misztikus kegyelmeket. Eljutott a Máriával való misztikus kapcsolat legmagasabb fokaiba, és elsőként írta le őket tökéletesen.
Lelki vezetője 31 éven keresztül P. Michael volt, Szent Ágostontól. Külön kérésére minden hónapban jelentést tett életéről és a kapott kegyelmekről. Parancsára írta meg önéletrajzát is.
A fent említett jelentések alapján P. Michael 1669-ben kiadta teológiai írását, a De vita Mariae formi et mariana in Maria propter Mariam címűt. Mária testvér halála után kiadta az ő életrajzát is. E kettőt a társai segítségével flamandról latinra fordította.
A latin szövegből több, Máriával való mély kapcsolatról és kölcsönös szeretetről szóló jelentést fordítunk. A fordítás szinte szó szerinti, hogy megőrizzük a régi tanúvallomás frissességét.
I. Isten számomra mindent áthatóként, mindennel összekapcsolt lényként mutatkozik meg, és egyesül alkotásaival, a legkisebbektől a legnagyobbakig, és a nemesekkel éppúgy, mint a nem nemesekkel. Még úgy érzem, hogy mindannyian, beleértve magamat is, egyesülünk vele. Alig lehet kifejezni, amit ebben felismerni, látni, tapasztalni és megélni tudok. Ami a szeretetet és más belső hatásokat – isteni megvilágosodásokat, tudást és más természetfölötti mozgalmakat – illeti, úgy tűnik, hogy ezek beolvadnak ennek az isteni Egynek az egységébe, és egyesülnek vele. De még ha ezek a dolgok néha bőven áramlanak is a lélekbe, az nem ragadtatja el a boldogság egységét. Épp ellenkezőleg, látja, ismeri és tapasztalja ezt az isteni Egyet mindezekben misztikus és fenséges módon.
Ugyanígy látom, tisztelem, szeretem és könyörgök ebben az Egyben, ebben az isteni egység tükörében, és ebben az összes szeretetünkre méltó Anyát is. Ott látom őt ezzel az isteni tükörrel, vagy névtelen lénnyel egységben.
Amikor térdelek a képe előtt, és kérek tőle néhány lélekért, vagy a haza szükségleteiért, vagy bármi másért, amire késztet a szívem, úgy nézem ezt a tükröt, amelyben a szeretetre méltó Anya bezárva van, és összekapcsolva minden egyébbel. Abban a pillanatban azonnal átlépek a külső képen anélkül, hogy valami testi dologra figyelnék, és minden újból a lélekbe áramlik.
írva 1657-ben
II. A Jézushoz és az ő, valamint az én szeretett Anyámhoz fűződő szeretetem a leggyengédebb. Nagyon bizalmas kapcsolatba visz a szeretett Jézussal, és próbálom magam úgy viselkedni, mint valami gyengéd szerető menyasszony a kedves vőlegénye mellett. Az ő velem való bánásmódja is nagyon szeretetteljes.
Hasonló történik velem és a szeretetteljes Anyámmal is. Úgy tűnik, hogy saját lányává fogadott, és tanítani akar a tökéletesség és a lélek tisztasága útján, hogy így jobban tetszhessek szeretett Jézusomnak. A Jézus iránti szeretetben és azzal való szeretetteljes kapcsolatban vezet.
Néha egyfajta észlelhető édességet, a természet és a lélek megelégedettségét tapasztalom, amikor a legszentebb Jézus és Mária nevét mondom, vagy amikor a szívemben róluk gondolkodom. Gyakran ismétlem magamban: Jézus, Jézus, szeretett Jézusom, egyetlen kedvesem, Jézus, Jézus, életem és mindenem; Mária, Mária, édes Szűz Mária, legkedvesebb anyukám. Úgy érzem, hogy ez a legédesebb és legszentebb név szinte folyamatosan a gondolataimban és a szívemben táncol. Szüntelenül foglalkozom velük, kiejtem őket, és a leggyengédebb tisztelettel és ártatlan szeretettel adózom nekik.
Ez nem mindig történik teljes és kifejezett szavakkal. Gyakran csak félig mondott szavak, és a lélek eközben mély magányos nyugalomba merül, és Jézus ölelő karjaiban vagy Mária ölében pihen. Többnyire ekkor elhagyom az érzékeimet.
Úgy gondolom, hogy a legkedvesebb Anyukám nem elégedett meg azzal, hogy belevon a folyamatos szeretetébe és a Jézus iránti legtisztább, legnőiesebb és leggyengédebb szeretetbe, és hogy lányának fogadott. Ezen kívül érzem a kérését is, hogy szeressem legkedvesebb jegyesét, Szent Józsefet, és ő is arra indít, hogy a szívembe szeretetet vessen iránta. A belső beszédem ezután e szent földi hármasra, e három szent személységre irányul, intuitív egyszerűséggel és lelki egységgel. Egyesülnek a lelkemben és a szeretetemben. Jézus, mint a legkedvesebb szeretőm, Mária, mint a legkedvesebb és minden szeretetre méltó Anyám, és Szent József, mint a legdrágább és legkedvesebb apám. Remélem, hogy éppen általa kapok majd olyan különleges segítséget és támogatást mindenben, mint amit Szent Terézia is kapott.
