Az egyik olyan eszköz, amely nélkül a lelki élet lehetetlen, a ima. Egy idézettel kezdem Szent János Kriszostomosztól: „Ha az imáról beszélek, ne gondold, hogy szavakról van szó. Az ima vágy Isten után. Ez egy kifejezhetetlen szeretet, ami nem az emberektől származik, hanem az Isteni kegyelemből ered. Az apostol így szól róla: „Mert még azt sem tudjuk, hogyan kellene imádkoznunk. Így Isten maga közbenjár érdekünkben az kifejezhetetlen sóhajokkal. Ha az Úr ad valakinek ilyen imát, az egy olyan gazdagság, amelytől senki sem tudja megfosztani, egy mennyei táplálék, amely táplálja a lelket. Ha valaki megkóstolja, mindörökké vágyik az Úrra. Mintha szívét heves tűz lángolná.” Szent János Kriszostomosz azt sugallja nekünk, hogy az ima nem definíció, nem struktúra, nem jog, nem normatív, és nem kötelezettség. Az ima ajándék Istentől és a mi válaszunk rá. Az imáról sokat és különböző módokon lehet beszélni. Csak néhány lényeges jelet szeretnék megemlíteni a keresztény ima kapcsán. Mert már ebben a környezetben is megjelenik, hogy sok mindent imának neveznek. A keresztény emberre jellemző, hogy az ima válasz. Isten az, aki minket hív az imára. Ő hív minket és szól hozzánk az Ő szavával, tehát a keresztény ima mindig válasz, akár tudatosítjuk ezt, akár nem. Ezért az ima a hallgatásból fakad. A keresztény ima előfeltételei a nyitott fülek, Isten érzékelésére való hajlandóság, az Ő jelenlétében való élés, hajlandóság, hogy ne csak magunkért éljünk. A keresztény ima nem üres szó, nem egy őrlés. Nem helyettesíthető semmiféle mechanizmussal. Nem a mennyiségi teljesítésen, a szavaláson, a recitáláson alapul. Ez teljes ellentétben áll a keresztény ima lényegével. Az ima tehát válasz Isten szavára. És Szent János Kriszostomosz mondja, hogy az Isteni kegyelemből ered. Ez egy kapcsolat megnyilvánulása közöttem és Isten között, kölcsönös. Rávezet a személyes válaszra. Észrevétlen jellegzetessége tehát, hogy ez egy személyes megnyilvánulás kell, hogy legyen. Legyen az az egyház imája, a dicsőítő liturgia, a rózsafüzér, vagy bármely tanult ima, mindig az én imámnak kell lennie. Ha nem az én személyes imám, akkor itt ugyan csinálok valami szép teljesítményt, de a lelki életem számára semmi értelme. Természetesen nemcsak akkor imádkozunk, amikor Isten közelségét érezzük. A lelki élet egyáltalán nem érzelem kérdése. Ez az emberi lény válasza, és az érzelmek olyan mértékben, ahogy azok részesednek az egész emberi lényben. Ezért az imához tartozik egy bizonyos megnyilvánulás, hozzáállás is. Mivel ez nemcsak az érzelmekről szól, nemcsak akkor imádkozunk, amikor kedvünk tartja. Mivel ez a kapcsolatok közvetítője és a lelki életünk segítője, az imának időre, helyre és módra van szüksége. Ez a rend, ez a ritmus, ami mindannyiunk számára kissé eltérő, nagyon segít abban, hogy megszabaduljunk a külső dolgoktól. Ez megfelel a teremtés szándékának.
Az imán keresztül ismeretünkre jutunk Istenről, amilyen Ő, és ez az ismeret visszavezet minket az imához, emellett az imán keresztül történik az én lényem átalakulása. Mivel ez a szoros kapcsolat pillanata azzal, aki cselekszik. Ezért a keresztény ima mindig cselekedet, nem üres szavak. Ez valami, amit Isten végez bennünk. Tehát ha imádkozunk, Istennel cselekszünk. Ez egy kreatív és teremtő tevékenység. Isten így formál bennünket és formálja a világot.
A keresztény ima következő jellegzetessége a belső igazságosság. Amit nem tűr meg a mi Istenünk, az a illúziók világa. Az emberek szeretik az illúziókat, a látszatot, a „mintha” világát. Hosszú évtizedeken keresztül ezt tapasztaltuk, hogy olyasmi történt, ami „mintha” lenne. Ez a kapcsolatban Istennel nem működik. Ézsaiás próféta mondja: „Ez a nép ajkával tisztel engem, de szívük távol van tőlem.” Ez tragédia. Ha a keresztény ima megnyilvánulása autentikus akar lenni, akkor igaznak kell lennie. Meg kell állni mélyen a tisztaságban és a Krisztusban való gyökerezettségben. A keresztény ima Krisztus-centrikus. „Ahogyan Ádámmal való kapcsolatuk miatt mindannyian a halálra estek, úgy Krisztussal való kapcsolatuk miatt mindannyian az életre fognak hívást nyerni.” Krisztussal való kapcsolatunk ettől van, mivel másban nincs üdvösség, csak Jézus Krisztusban. Még ha az Atyát dicsőítjük is, Krisztuson keresztül megyünk. Amikor a Szentlélekhez érkezünk, tudatában van annak, hogy Őt Krisztustól kaptuk. A Krisztushoz való kapcsolat a keresztény ima alapvető alapköve. Nem lehet a keresztény imáról beszélni, amíg az ember nem adta az életét Jézus Krisztusnak. Csak kísérletek, hogy keresztény imákat végezzenek, Isten keresése, az érzékelés próbálkozása, de ez nem keresztény ima. A keresztény ima Krisztus által, vele és benne.
Az ima összefügg a hittel. Ehhez azonban egy másik előadás kellene, hogy valaki elmagyarázza, mi is az a hit. Ezek az alapfogalmak nagyon zavarosak. Amikor azt mondom, hogy az ima összefügg a hittel, azt értem alatta, hogy az a döntés, hogy Istenre támaszkodunk. Azt értem alatta, hogy belső elköteleződés, amellyel elfogadjuk életünket és az élet valóságait, a múltat és a jövőt Isten szemszögéből, és eszerint alakítjuk életünket. Minden értelmes ima a hitből fakad és a hithez vezet. Az ima célja az ember teljes odaadása és átadása Istennek. Ezt kifejezhetjük azzal a mondattal is: „Legyen meg a Te akaratod!” Ez a mi Atyánk fohásza, ez az a napi táplálék Jézusunk számára, amelyhez mindannyian igyekszünk, még ha keveset is értünk belőle.
Beszéltünk róla, hogy az ima nem elsősorban az ember cselekedete, de az ember nemcsak passzív, hanem aktív is, ezért válaszolnia kell. Az, aki késlekedik a válaszával, nem mélyíti el a kapcsolatát. Nem várhatjuk el, hogy Isten folyamatosan és folyton valamilyen ajándékkal halmoz fel minket. Ő vár a válaszunkra.
Az imának különböző fokozatai vannak. Ha szeretné, beszélhetünk erről. Ígértem az első lépést, és mondtam kettőt. Felvehetünk tízet is, de néha ez hátrányos lehet. Az a személy, aki még nem kezdte el Isten érzékelését, és nem imádkozik, ha elkezd kontemplációt tanulmányozni, csak bonyolítja az életét. Mivel ő egy csecsemő, aki átváltott a füstölt ételre, és ez csak gyomorproblémákat okoz. A lelki élet fokozatos növekedés, és különös, hogy azok az emberek, akik tanult beszédeket tartanak a belső életről, gyakran beérik annyival, hogy elolvasnak egy öt koronába kerülő brosúrát. Felnőni szükséges. Egy kezdeti tapasztalat több mint minden misztikus munka elolvasása. Mivel a lelki életünkben nem segíthetnek nekünk, ha magunktól nem kezdünk el valamit csinálni. Ezzel nem akarom csökkenteni a lelki olvasás jelentőségét, mert ez a lelki élet egyik fontos eszköze.
Végezetül szeretnék megosztani egy szép idézetet Roman Guardinitól. „Az embernek szüksége van az imára, hogy megőrizze szellemi egészségét.”
A beszélgetés második részének hangfelvételének átirata P. V. Kodetától
a fiatalok zarándoklatán a Velehradban.
1992. május 30.
előző
