P. Gorazd Cetkovský, O.Carm.
A idei júliusi zarándoklatkor többször is felidéztük: idén pontosan száz éve, hogy 1908 júliusában a késő barokk „rezidencia” (ahogy az épület a régi vázlatokban szerepel) a Szűz Mária zarándoktemplom mellett a Kostelní Vydříben valóban „kolostorrá” vált, tehát hogy a benne élő és a zarándokoknak szolgáló közösség, a karmeliták, valóban megkezdtek ott élni. A folyóiratunk oldalain szeretném ezt az évfordulót két szöveg révén felidézni.
Az első szöveg P. Prokop Valenyától származik, aki 1931-től 1950-ig volt a vydříi prior és plébános, és aki a Vydříben a saját idejében és a rend jövőjéért is sokat tett. Az ő leírásából a kolostorról, a rendről és Vydříről kiemelem azokat a sorokat, amelyekkel próbálja megragadni, hogy miben rejlik e hely szépsége, és megpróbálja nyerni a szíveket azoknak, akikhez fordul.
A Szűz Mária Karmeli Zarándokhely Kostelní Vydříben
Minden ember valamilyen légkört áraszt, és jó vagy rossz hatással van a másik emberre. Mi is segítjük vagy ártunk azoknak az embereknek, akikkel érintkezünk. Ez attól függ, hogy jó vagy rossz szívvel rendelkezünk-e! Az Úr templomai csak jó hatással vannak az emberekre, hiszen szinte a természetes tartózkodásai a Isten igazságainak és a legnemesebb elveknek. Ez fokozottan igaz a zarándoktemplomokra, amelyek népszerűbbek, mint a szokásos templomok. Az, hogy egy zarándoktemplom az adott helyen valóban csoda lett-e, vagy csak vallásos legenda, vagy egy beteljesedett ígéret kérdése, nem lényeges. Éppen ezért a vydříi Mária helye is nagy jelentőséggel bír az egész dáčiai környékre, még ha csak egy kisebb zarándoktemplom is. (...)
A vydříi templom vidám, világos színekkel festett, körülötte egy tágas udvar terül el hatalmas hársfákkal, mindenütt Isten békéje uralkodik, és csendes távlátás nyílik a környező csendes tájra.
Az udvar szélén a kolostori épület zárja le az egyiket, a nyugati oldalon áll az általános iskola és a régi folyosók, amelyeket azonban két teremre és egy kis konyhára alakítottak át, amelyet a katolikus diákok nyári tábor idején használnak. Nagyon szívesen emlékeznek vissza a Vydříben töltött idejükre, még akkor is, ha a hazájuk különböző részeiből származnak, és gazdagabb és érdekesebb vidékeket is ismertek, de talán ez az örömteli Isten békéje uralkodik Vydříben, amely boldoggá teszi az embert!
(...) A Kostelní Vydříbe a karmelitákat Huyn brünni püspök hívta 1908-ban, és első törekvésük a zarándokhely jelentőségének felemelése volt. Nagy érdemeket szerzett az első prior, P. Telesfor Hardt, mivel ő biztosította, hogy nagy költséggel – elsősorban a korabeli pártfogó, Bedřich Dalberg hozzájárulásával – a templom alaposan fel legyen újítva, ízlésesen kifestve, mind képekkel, mind díszítőelemekkel; új padok, szobrok, keresztút – emlékként a 1914–1918 közötti háborúban elesett katonákról – és egyéb istentiszteleti tárgyak kerültek beszerzésre. Ezért is nőtt a zarándokok látogatása, akiknek száma évente akár 50 zarándokcsoportot is meghaladhatott.
A kolostorban 1915-ben összesen 13 tag volt, ebből 6 pap. 1919-ig itt mindig legalább négy pap és két testvér volt, míg későbbi években általában csak két pap tartózkodott itt. Ilyen a helyzet ma is.
Aki a Karmel Vyderskýt látogatja a nyüzsgő zarándoknapokon kívül, és hagyja, hogy a nyugalom, amely ott uralkodik, valamint a csendes tájra való rálátás hatással legyen a lelkére, érzi, hogy közelebb kerül Istenhez!
* * *
A második szöveget egy kiállításból vettük, amelyet az idei évforduló alkalmából készítettünk, és amely 14 panelen elhelyezve a vydříi zarándokhelyen bemutatja a százéves történet egyes történelmi eseményeit és személyiségeit. Az a bekezdés, amelyet itt a folyóiratban közlünk, zárja le az egész kiállítást. Ebben az esetben is olyan sorokról van szó, amelyek nem száraz megállapítások, hanem arra törekszenek, hogy megnyerjék és lelkesítsék az olvasót. Buadítani a legszebb célra, ami mindenki számára a zarándoklat végső célja: Isten országába.
Bizonyára ostobaság és lehetetlenség megpróbálni felsorolni, hogy a kostelní Vydříi kolostor és a helyi zarándokhely mit tud adni – és mit ad valójában – azoknak, akik idejönnek. A közös istentiszteletek, zarándoklatok, találkozók mellett olyan hely, ahol belső események zajlanak: a szív megtérése, a megbocsátás és a kiengesztelődés, új út felfedezése, ihlet. A молитба mellett itt megtapasztalhatja a találkozást egy másik emberrel, könyvet vásárolhat, vagy elolvashatja azokat az információkat, amelyeket ebbe a kiállításba foglaltunk össze. Mi karmeliták hálásak vagyunk és örömmel éljük és végezzük szolgálatunkat ezen a helyen már száz éve. Szeretnénk, ha ez a hely kedves és értékes lenne a lehető legszélesebb körű emberek számára. Ezért kívánjuk ennek a helynek és minden érkező zarándoknak a régi latin kívánsággal: Vivat, crescat, floreat! Éljen, növekedjen, virágozzon!
