Szent Mária Magdolna de’ Pazzi
Amikor Mária Magdolna megkapta a láthatatlan stigmatizáció kegyelmét a testére,1 latinul mondott egy imát,2 amely által az ő tagjait Jézus tagjaiba, és szellemi képességeit Jézus szellemi képességeibe helyezte. A testvérek tanúsága szerint, akik jelen voltak, Mária Magdolna a különböző tagokról és szellemi képességekről való említés után mindig hosszabb időt töltött csendben, majd lassan, nyugodtan mondta el a következő gondolatot, patetikusan és olyan hangsúlyosan, hogy „úgy tűnt, mintha Jézus iskolájában lenne.” A testvérek azt is megemlítették, hogy bár az egész esemény öt órán át tartott, azt hitték, hogy csak egy pillanat volt, mert úgy érezték magukat, mint a paradicsomban.
„Szemem a te irgalmad szemeibe…
Fülem a te füleidhez, hogy hallgasson a Vőlegényem hangjára és megértsen…
Ajkam a te ajkaidhoz, hogy ajkam azt mondja, amit a Vőlegényem mond nekem.
Mellkasom [legyen] a te mellkasodban, drága szerelmem; [ami] a tudás és bölcsesség mellkasa, amely az élőlények számára megérthetetlen…
Kezeim ne a te kezeidben, hanem a Vőlegényem barlangjában, hogy részt vegyenek a te munkádban…
Hasam a te hasadban, hogy jelen legyen és részt vegyen a rend munkájában, amelyet a szerelem végez a borraktárban.3
Egész testem [legyen] minden tagomban a te örökkévalóságod lényegében.”
Amikor elmondta, amit idéztünk, sokáig csendben maradt; majd így szólt: „Nem lenne értelme, hogy beléd helyeztem a tagjaimat, ha nem lenne itt [jelen] a belső lényeg. Ezért [legyen]:
Az emlékezetem a te Szavad Vérének irgalmának emlékezetében, a hívők megváltására…
Az értelem [tartozzon] nem a te egyenlőséged megértéséhez4 hanem a te Szavad alászállásának megértéséhez…
Az akaratom [legyen] a te Szavad akaratában, hogy az én akaratom hasonlóvá váljon a te akaratodhoz, amely annyira hasonlít a te akaratodra, legfőbb Atyám, ahogyan [a hasonlósága] az örökkévalóságod Szentháromságához…
Ó, egyenlőség, …
A vágyam szomjazzon és táplálkozzon az egész emberi nem üdvözítésével…
Az indulat [akaratom] mozduljon a te jóságod Lelkének mozdulata szerint. Mozduljon, [csak] ha teljes engedélyt adsz neki.
A hitem nyugodjon meg annak a bizonyosságában, amit te tudsz önmagadról.
A reményem legyen biztos és erősödjön meg az örökkévalóságban…
[A] szeretetem terjedjen és találjon kedvességet a te nagyságodban, mert te vagy mindenben. Terjedjen és vonzzon magadhoz; magamról beszélek, mert mindenki bennem van… és én mindenki bennem.”
(Olaszból fordította P. Gorazd, O.Carm.)
