+ Jean Sleiman, OCD, bagdadi érsek a Latin hívők számára
Mielőtt beszélni kezdenék Karmelhegyi Szűz Máriáról és a keleti egyházakról, tisztázni kell, mit is értenek keleti egyházak vagy keresztény Kelet alatt, és Karmelhegyi Szűz Mária vonatkozásában. Célom, hogy leírjam a Karmelhegyi Szűz Mária iránti tisztelet és a keresztény Kelet mariológiája közötti kapcsolatot, amely különösen a scapulárén keresztül nyilvánul meg.
Mindazonáltal a keresztény Kelet sokszínű egyházi valóságot takar. Magában foglalja a következő, különböző rítusú családokat: bizánci, antiochiai (szíriai), keleti-szíriai, asszír-kaldeai, örmény és kopt egyházakat. A kereszténység tovább él a Közel-Kelet és Közép-Kelet országaiban, és elterjedt az öt kontinens országába. Hogy a Közel-Kelet keretein belül maradjak, figyelmen kívül hagyom a diaszpóra sokaságát, és a libanoni tapasztalatra helyezem a hangsúlyt, ahol minden egyház találkozik és együtt él az iszlámmal és a zsidósággal. Ez egy olyan tapasztalat, amelyet átéltél, de más valóságok ismeretében, ezért számomra a leglényegesebbnek tűnik.
I. Karmelhegyi Szűz Mária jelenléte a keleti egyházakban
Karmelhegyi Szűz Mária, különösen a scapuláré jeleként, jelen van1 a keleti egyházakban, ahol a karmelita rend létezik. A Kármelhegyi Kármelita rend első évtizedei során a tizenkilencedik században közösségeikben Irakban, Szíriában, Szentföldön, Libanonban és Egyiptomban világi rendet alapítottak. És sok hívőt csatlakoztattak a „scapuláré testvériséghez”. Míg a világi rend a testvérek kolostorához kötődött, a scapuláré minden határt átlépett. Hogyan és miért? Erre a kérdésre válaszolni próbálunk, miután felvázoljuk Karmelhegyi Szűz Mária jelenlétének jellegzetes vonásait a keresztény Keleten.
1. Ünnep július 16-án
Karmelhegyi Szűz Mária ünnepén, július 16-án minden évben összegyűlnek azok, akiket Szűz Mária saját habitusába öltöztetett. A karmelita templomok a Közel-Keleten hatalmasan látogatott zarándokhelyekké válnak. Az ünnepet megelőzi a novéna, amely során a prédikátorok elmesélik azokat a csodákat, amelyek a különböző évszázadok során a scapuláré révén történtek. A novéna formát azonban bizonyos fejlődés érte. A hívők közösen imádkoznak a rosáriumot a mise előtt, és a prédikátorok egyre inkább próbálják prédikációikat megbízható bibliai és teológiai alapon támasztani alá. Ez azonban nem csökkenti a scapuláré kiváltságait, és éppen így nem hagyják figyelmen kívül Szent Simon Stock látomását, de hangsúlyozzák a hívőknek: ha élvezni szeretnénk a scapuláré védelmét és az ígért kegyelmeket, komolyan kell venni a keresztény életet.
A szentmise ünnepélyes liturgiája július 15-én este tartják. A szent ünnep napján sok más misét is bemutatnak. A hívők nagy számban vesznek részt rajtuk, és hazaérve a scapulárét viszik magukkal. A scapulárékat ugyanis a szentáldozással együtt osztják ki. Sokan a szentmisét követően jönnek, hogy további scapulárékat kérjenek, hogy elvigyék barátaiknak és szeretteiknek, akik valamilyen betegség, nehéz utazás vagy a kivándorlás miatt nem tudtak eljönni.
2. A scapuláré kultusza az év folyamán
A scapuláré iránti kérelem egész évben gyakori. Gyakran kérnek valakit, hogy „öltöztessen be scapuláréba”, hasonlóan, mint ahogyan a gyónásra kérnek. Azok számára, akik ily módon kérik a scapulárét, nagyon fontos a közös imádság (ezzel összefüggésben) és a scapuláré megáldása. Általában a (vászon) scapulárét részesítik előnyben a medáliával szemben, mivel nagyobb bizalmat éreznek annak hatékonyságában. Mindenesetre ezek a találkozások lehetőséget biztosítanak a lelki vezetésre és a katekézisre.
3. Mit jelent a hívőknek a scapuláré?
Mindenekelőtt védelmet és megszabadulást jelent a tisztítótűzből. Ezenkívül más lelki javakkal is társítják, de ezek másodlagosak a élet védelme és a pokol legyőzése mellett, valamint a rövid tisztítótűz reményével.
A népi vallásosságban a Keleten számos hasonló jel is létezik. A keresztény anyák a saját magánfogadalmaik révén szentek vagy szentek ruhájába öltöztetik gyermekeiket. Maroniták körében gyakran találkozunk gyerekekkel, akik vallásos öltözetet viselnek: Szent Antal, Szent Charbel és mások köntösében. A Karmelhegyi Szűz Mária scapuláréja azonban megőrzi saját egyediségét, és természetesen megtalálja helyét a népi vallásosságban. Találkozunk Karmelhegyi Szűz Máriával a keleti templomokban?
II. Jelenlét a nép között, nem templomokban
Úgy tűnik számomra, hogy Karmelhegyi Szűz Mária a keleti hívők szívében van jelen, de egyáltalán nem a templomokban. A Karmelhegyi Szűz Mária iránti tisztelet nem hatolt be a liturgiába, ami nagyon szembetűnő. Csak néhány maronita plébánián említik meg. Egyedül egy maronita templom van Libanonban, amely neki van szentelve, egy pap személyes vallásossága révén. Más országokban nem tudok hasonló dologról, bár itt-ott egyes templomokban találkozhatunk kiállított ikonnal. A harissai karmelita nővérek saját oficiális rítusuknál fogva, amely bizánci rítus alapján készült, ez azonban, ha jól tudom, nem lépte át zárófalaik magas falait. Vajon nem nagyszerű kérdés ez?
1. Közelség a feledésbe merült eredet révén
Most összegzem a rend történelmét, ahogyan az a Kármel különböző ágain keresztül generációról generációra öröklődik: Keresztény nagyszerűségünk hajnalán áll a hely, a név és a szentelés. Ez a három szó összegzi a legbiztosabb vonásokat, amelyek kezdetben megformálták mariológiai spiritualitásunkat: Kármel hegye, a rend mariánus neve és a rend szentelése a Szűzanya szolgálatára. Most csupán azzal a hellyel foglalkozom, ahol a „Szűz Mária tiszteletére épült templom” állt. Az ismeretlen zarándok, aki a 13. század elején járt, az első mariánus történeti bizonyítékot szolgáltatja a renddel kapcsolatban, amikor a „gyönyörű templomot, Karmel dicsőségét, amelyet latin remeték építettek” említi Wadi-ain-es-Siah-ban; a kézirat egy másik változata a „Szűz Mária templomáról” beszél.
Ezt követően a „Szűz Mária” címét a kolostornak is adják, amint a templom jelentősen kibővül. Ezt különböző régi dokumentumokból lehet kiolvasni.2 A Kármel hegyén található, a Szűzanyának szentelt templom egyedülálló tény, hiszen itt kezdődött a karmeliták legidősebb tisztelete a Szűz Mária iránt. Az ő tiszteletére emelt kápolna, amely valószínűleg az ő arcképével díszített, tanúsítja, hogy a Kármel hegyén élő remeték teljes mértékben Krisztus nyomdokait kívánták követni a Szűzanya szeretetteljes pillantása alatt; ő irányítja az egyház új tapasztalatának születését. Ezért tekintjük őt a Patrónának, de Millau generális prior szavaival Edward I. angol királynak mondott, „aki Szűz Mária dicsőségére és dicsőségére a rendet különlegesen alapították.”3 Ezt a megállapítást a későbbi hagyomány egyre inkább megerősíti.
Kérem, hogy a történészek, különösen azok, akik a régi megfigyeléshez tartoznak (azaz a „cipőszandálos” karmeliták rendjéhez), bocsássanak meg nekem. Hiszen ők hangsúlyozták, bár valamennyien kicsit másképp, a „keresztes” és „feudális” dimenziókat Karmelhegyi Szűz Mária vonatkozásában. Ő a Fiának (szentjei) helyeiért könyörög.
Szerény véleményem szerint többet nyernének, ha mélyebben feltennék a Kármel mariánus állapotának eredetével kapcsolatos kérdéseket. Lehetséges-e, hogy egy rend született egy bizonyos környezetben és nem volt rá hatással? Lehetséges-e, hogy Kármel mariánus természete legalább kezdetben kissé keleti eredetű volt?
A kezdeti regulában Máriáról nem esik szó, akárcsak a próféta Illésről, a „Jézus forrása” kifejezés kivételével, amely nem mentes a történeti kritikától. Azonban Illés teológiájának nagyon helyesen van alapja egy archetípusban, amely nagy jelentőséggel bír a keleti remeték számára. Kármel mariánus vonásait csak nyerné, ha megtalálná „keleti” eredetét.
2. Mária anyasága
Ha elfogadom olyan történészek véleményét, mint Nilus Geagea, akkor el kell fogadni, hogy a templom, ahol az első karmelita remeték megtelepedtek, a Szent Szűznek volt szentelve. A keleti mariológia, valamint az ehhez kapcsolódó tisztelet és kultusza a keresztény Keleten Mária anyaságán alapul. Azonban ez az anyaság a Lélek munkájának csúcspontja e szioni leányban; ez az ő nőiességének terméke a bibliai antropológia legteljesebb értelmében, az ő szüzességének terméke, mint teljes rendelkezésre állás a Miatyánk iránt. Ezt hallgatva fogja még szervesebben megerősíteni, ahogyan az Úr vezeti őt hitével, reményével és szeretetével. Minden, amit Kármel mondhat vagy mondott Karmelhegyi Szűz Máriáról, az Theotokos (Istenanyából) ered, akit a keresztény Keleti egyházban tisztelnek, amely, bár hagyományai mélyen különböznek, őt látja az emberi lények közül a leginkább hasonlónak Isten képéhez. Az egyház számára Mária Isten népének ikonja, vagy még inkább „a föld, amelybe a templomot ültették”, ahogyan Szent Efrém mondotta. Eszhatológiai értelemben ő az, akiben megvalósul a végső megdicsőülés.4 Ő az első, aki látta Istent. De kiemelkedően emelik ki a Szűzanya és Isten közötti emberi együttműködés szempontjából, mint a következő énekben: „Mit ajánlunk Neked, ó Krisztus! hiszen látható emberként megjelentél e földön? Az összes teremtmény, mely Tőled származik, a Te hálaadásod tanújaként áll: az angyalok az éneket, a menny az csillagot, a bölcsek az ajándékaikat, a pásztorok a csodálkozásukat, a föld a barlangot, a pusztaság a jászolát, mi pedig a Szűzanyát” (Troparion Jézus Krisztus születéséhez).
III. A keresztény Kelet jelenléte a Kármel mariológiájában
A Kármel mély mariológiája, a mi szentjeink mariológiája nagyon jól képes párbeszédbe lépni a keresztény Kelet mariológiájával, gazdagítani azt, és fordítva. Ehhez specifikus mariológiát kell felépíteni, különös figyelemmel Terézia Jézusra és Kereszt Jánosra, valamint a Kármel más szentjeire mystikus tapasztalataikra. Terézia Benedikta a Keresztre jól választott kísérő, aki vezetné ezt a munkát – alapvető antropológiai megközelítésével, összefoglaló teológiai reflexiójával, mélyen behatoló misztikus megközelítésével, és elsősorban Isten iránti személyes tapasztalatával. Hiszen a sóah, a zsidók kiírtása idején Edita mint Karmelhegyi Szűz Mária áll a Kereszt lábánál. Vagy inkább, ő nem csupán a Kereszt lábánál áll: ő maga is keresztre feszített.
Ez a mariológia jól be tud kapcsolódni a párbeszédbe a kép és hasonlóság szintjén, amely archetipikus fogalom, mely drága a bizánci keresztény Kelet előtt, a megdicsőülés, az új szövetség, a tudás útját jelöli, és különösen a kontempláció szintjén.
Szent Efrém kiemeli Mária szépségét és szentségét: ő az útmutató a Kármel szépsége és fensége keresésében. Kiemeli Mária kapcsolatát az eucharisztiával, amely táplálja Krisztus testét, amely az ő méhéből született. Ez egy olyan téma, amelyet a Kármel alaposan elmélyíthet és kibővíthet a női dimenziója és személyiségei szempontjából. Efrém kiemeli Mária és Jézus intim egyesülését: ez a Kármel szentjeinek misztikus tapasztalatának előjátéka. Damaszkuszi Jánossal, aki a keleti patrisztika teológiájának szintézisét építi, Kármel bátran mondhatja: „Mária, Te vagy a mi Úrnőnk, akinek a szellemét, lelkét, testét, egész lényünket szenteljük, és tisztelünk, ahogyan csak tudunk, himnuszokkal, zsoltárokkal és lelki énekekkel” (In dormitionem, I, 14, PG 96, 720c).
Következtetés
Karmelhegyi Szűz Mária a keresztény Kelet hívői között van jelen. Szerény véleményem szerint ő számukra a „kristánerők segítője – keresztények segítője”. Ez a cím, amely alatt kérik, könnyekkel és vérrel teli, drámai történelem, a keleti keresztények folyamatos visszavonulásának és állandó szenvedésének története. Szűz Mária öltözete így védelmet jelent a fenyegetettség közepette.
Ezek a gondolatok eredetileg a Karmelhegyi Szűz Máriáról szóló karmelita szeminárium keretein belül hangzottak el, amely 2001. június 14. és 21. között zajlott olaszországi Sassone-ban. Az Edizioni Carmelitane gondozásában megjelent, az In communion with Mary: Our heritage and prospects for the future c. gyűjtemény keretein belül megjelent cikk, amelyet a kiadó kedves hozzájárulásával átvettünk. A francia fordítást Barbora Turková készítette.
