P. Metoděj Minařík O.Carm.
A „Karmel” egy „lelki élet” folyóirat. Ebben az évben, amelyet a Szentléleknek szentelünk, első helyen kell tudomásul vennünk, hogy a Szentlélek éppen a lelki élet teremtője és vezetője, hogy nélküle a lelki élet egyáltalán nem lehetséges, az ő műve. Két évezred után sajnos sok hívő odáig jutott, hogy gyakorlatilag nélküle él, hogy akár azt is mondhatná, amit a tizenkét férfi mondott Éfeszusban Szent Pál előtt: „De még csak nem is hallottunk arról, hogy létezik Szentlélek” (ApCsel 19,2). Vagy nem tudják, mit kezdjenek vele. Ezt a felnőttek a legutóbbi zsinaton tudatában voltak, és próbálták orvosolni.
A Szentlélek és Jézus Krisztus
Milyen kapcsolatban állt Jézus Krisztus mint ember a Szentlélekkel? A régi szövetségben Jézust mint Messiást (azaz görögül Krisztust, magyarul Felkent) előre megjövendölték és várták. Ez egy képzeletbeli név. Azt jelenti: a Szentlélek által megszentelt (Ézs 61,1; Lk 4,18). Az Atya elküldte Fiát, és rászületette a Szentlelket. Így mutatta be őt a keresztségekor, amikor a Szentlélek galamb formájában leszállt rá (Lk 3,22).
A Szentlélektől fogantatott Jézus. A Szentlélek formálta őt a Szűz Mária méhében, ahogy a litániákban imádkozunk: „Jézus Szíve, a Szentlélek által a szűz anyja méhében formált...” Egész életén át vezette őt. Jézus fogantatását követően azonnal ihletet adott édesanyjának, hogy látogassa meg Erzsébetet, és megvilágosította őt, hogy tudja, ki érkezett hozzá. „Erzsébetet betöltötte a Szentlélek, és hangos szóval kiáltott...” (Lk 1,41). E születése után a Jeruzsálemben élő öreg Simeont is megvilágosította: „Igaz és istenfélő ember volt, Izrael vigasztalását várta és a Szentlélek volt benne. A Szentlélektől nyilvánvalóvá vált számára, hogy nem látja a halált, míg nem látja az Úr Messijását.” És akkor „a lélek ihletéséből ment be a templomba” (Lk 2,25–27), és a Szentlélek által megvilágosítva prófétált Jézusról és Máriáról.
Így folytatódott Jézus élete. A Szentlélek vezette őt a pusztába, hogy kísérje az ördög (Mt 4,1). A Szentlélek vezette őt nyilvános működése alatt, ahogy azt Péter mondta Kornéliánál: „Isten Szentlélekkel és Jézus Nazaret által őt megkenve…” Széles körben járt, jót tett, és mivel Isten vele volt, meggyógyította azokat, akiket az ördög hatalmába kerített” (ApCsel 10,38).
A Szentlélek által szenvedett. „A mindenkor élő Lélek által bemutatta magát Istennek, mint szeplőtelen áldozatot” (Zsid 9,14) és az ő feltámadása is, mint ahogy a miénknek is meg kell valósulnia, a Szentlélek által történt: „Ha a bennetek lakó Lélek, aki Jézust a halálból feltámasztotta, életre kelti a ti halandó testeteket is az ő Lelkével, amely bennetek lakik” (Róm 8,11). Végül, mielőtt mennybemenetele előtt az apostolokhoz beszélt a Szentlélekről, őket is vezette, ahogyan őt is vezette.
A Szentlélek és Szűz Mária
A lelki élet ideális mintája Jézus után Szűz Mária, éppen azért, mert élete az elejétől a végéig a Szentlélek teljes hatása alatt állt. Az angyal a híradáskor azt mondta neki: „A Szentlélek rád száll, és a Magasságbeli ereje beárnyékol téged” (Lk 1,35). A Szentlélek nem csak Jézus fogantatása során kezdett el benne munkálkodni, hanem már a fogantatása előtt, és kegyessé tette őt, hogy méltó anyja legyen Isten Fiának. Aztán egész életén át kísérte őt, ő lett a Fiú társa a megváltás munkájában és az egyház Anyja, amelyet ő alapított. Amikor anyává kellett válnia, a Szentlélek szállt rá, és amikor a templom anyjává kellett válnia, akkor is újra leszállt a Szentlélek, amikor az apostolokkal és a többiekkel imádkozott előtte a Szentlélek elküldése előtt (ApCsel 1,14).
Szűz Mária, mint az emberek egyedüli képviselője, ahogyan Jézus is, mindig helyesen válaszolt minden Szentlélek ihletésére, így Szent Efrém „a Szentlélek hárfájának” nevezte őt. Mária a Szentlélek legszebb gyümölcse, méltó lakóhelye és Menyasszonya.
A Szentlélek és az apostolok
Jézus először tizenkét apostolt választott ki, és küldte őket az Isten országának hirdetésére és gyógyításra (Lk 6,13; 9,11nn). Aztán még másik hetvenkét tanítványt is küldött. Amikor visszatértek és örömmel meséltek, hogyan engedtek az ördögök a nevében, örvendezett a Szentlélekben (akinek erejével őket megajándékozta) és így szólt: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, hogy ezeket a dolgokat elrejtetted a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad az egyszerűeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked” (Lk 10,1.21n). És bátorította őket: „Amikor majd a zsinagógákba a bíróság elé és hatóságok elé idéznek, ne aggódjatok, hogyan és mivel védekezzetek vagy mit mondjatok. Azon a pillanatban ugyanis a Szentlélek tanít meg titeket, mit kell mondanotok” (Lk 12,1n.).
A Szentlélek a legértékesebb ajándék, amelyet Jézus megszerzett szenvedésével és halálával, és amelyet az apostoloknak és az egész egyháznak ígért. Szent János Keresztelő már előre mondta Jézusról, hogy ő „a Szentlélekkel és tűzzel keresztel” (Lk 3,16). Jézus a Szentléleket az Atya ajándékaként ígérte. „Ha ti, bár rosszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a mennybéli Atya a Szentlelket azoknak, akik kérik” (Lk 11,13). De különösen a szenvedése előtt beszélt róla, amikor érzelmekkel teli búcsút vett az apostoloktól az utolsó vacsorán. „Ha szeretitek engem, megtartjátok parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és egy másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké: az Igazság Lelkét” (Jn 14,15n). „Ezt mondtam nektek, amíg még veletek vagyok. De a Pártfogó, a Szentlélek, akit az Atya az én nevemben küld, ő tanítani fog titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (v. 25n). „Még sok mást is mondhatnék nektek, de most nem tudnátok elviselni. De amikor ő, az Igazság Lelke eljön, elvezet titeket minden igazságra. Ő ugyanis nem saját magából fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és megmondja nektek, mi fog következni. Ő engem megdicsőít, mert az én nevemből vesz és nektek hirdeti” (Jn 16,12–14). A Szentlélek ajándékáról Szent Péter is beszélt pünköst napján: „Térjetek meg! És mindenki közületek keresztelkedjen meg Jézus Krisztus nevében, hogy bűneitek bocsánatot nyerjenek, és mint ajándékot kapjátok a Szentlelket” (ApCsel 2,38, lásd még 2,17n).
Végül, a legfontosabb, mennybemenetele előtt a Szentlélekre utalt: „Előzőleg a Szentlélek által parancsot adott választott apostolainak” (ApCsel 1,2). „Megparancsolta nekik, hogy ne távozzanak Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: „Hiszen erről hallottatok tőlem: János vízben keresztelt, de ti néhány napon belül Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” … Amint leszáll rátok a Szentlélek, erőt kaptok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Judeában és Samáriában, egészen a föld végső határáig” (v. 4–8).
Ezt jól megjegyezték az apostolok. Az Apostolok cselekedetei és levelei valójában arról szólnak, hogy a Szentlélek hogyan működött rajtuk keresztül, és azokon keresztül, akik hittek az ő közvetítésükkel. Újra és újra visszatérnek hozzá, mindent a Szentlélekben látnak és számítanak rá. Legtöbbet Szent Pál beszél róla. Rá vonatkozik: „Aki nem rendelkezik Krisztus Lelkével, az nem az övé” (Róm 8,9). „Mindenki, aki Isten Lelke vezetése alatt él, Isten gyermeke” (v. 14). „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adatott Szentlélek által” (u. ott 5,5). „Isten elküldte a szívünkbe a Fiának Lelkét, azt a Lelket, aki kiált: Abba, Atya” (Gal 4,6).
Érdekes megfigyelni, hogy az apostolok és az első keresztények miért tartották a legértékesebbnek az embert. Például a diáknak a választásakor azt mondták: „Válasszatok magatok közül hét férfit, akiknek jó híre van, és tele vannak Lélekkel és bölcsességgel, mi pedig felavatjuk őket… Tehát kiválasztották Istvánt, akinek hite és Szentlelke volt” (ApCsel 6,1–5). Később Antiochiába Barnabást küldték: „Mert ő egy kiváló férfi volt, tele Szentlélekkel és hittel” (ApCsel 11,24).
A Szentlélek és az egyház
Az egyház Krisztus teste (Kol 1,18.24), és a Szentlélek ennek a testnek a lelke. Ahogyan a test lélek nélkül halott, úgy az egyház is halott lenne a Szentlélek nélkül. „Ami életet ad, az a lélek; a test semmit nem jelent. Azok a szavak, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet” (Jn 6,63). A Szentlélek élteti az egyházat. Ő „az élet Ura és adományozója” (hiszekegy). Ami az egész egyházra vonatkozik, az áll minden egyes emberre is. A legfőbb különbség az emberek között az, hogy van-e valakinek Szentlélekje vagy sem, más szavakkal: van-e a megszentelő kegyelem, benne lakik-e a három isteni Személy, vagy sem. Máskülönben az Isten előtt „test”, halott, „halálban” van. Ezt csak Isten tudja biztosan. A Szentlélek azonban végtelen szeretettel gondoskodik minden emberről, még azokról is, akiknek nincs megszentelő kegyelmük, kegyelmeket ad a hit, a bizalom, a szeretet, a bánat, a jó cselekedetek és hasonlók cselekvéséhez, vonzza őket Istenhez, de benne Isten nem lakik tartósan. Az ember képes cselekedni természetes erényeket, de hatalmas különbség van a természetes erények és a Szentlélek által vezetett erények között.
A Szentlélek irányítja az egész egyházat. Különböző ajándékok vannak, de mindegyik egy Lélektől származik, egy test van, de sok tagja van, és azoknak különböző feladataik vannak, de mindezeket a Lélek osztja ki, ahogy Szent Pál az korintusi levélben írja, mindenkinek ad a kegyelméből. A fő kegyelemforrások a szentségek, amelyeket Jézus Krisztus alapított, de mindenben a Szentlélek működik, ahogy a szentségek kiosztásakor is látható.
A keresztségről Szent János Keresztelő már mondta: „Ő (a Megváltó) Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket” (Mt 3,11). Jézus azt mondta: „Ha valaki nem születik vízből és a Szentlélekből, nem léphet be Isten országába” (Jn 3,5). A keresztség újjászületés, „új teremtmény”. A megkereszteltnek kettős élete van: emberi és részesedés az isteni életben. Az újjászületés kegyelmével a Szentlélek kiárasztja az istenségi (hit, remény és szeretet) és erkölcsi erényeket, valamint ajándékokat, tehát a cselekvéshez és a befogadás képességét.
A Szentlélekről többet beszélnek a bérmálás szentségében, mert ez adja a Szentlélek teljességét. A keresztelés olajával az arcon megkenve és a kézfejre való rátétellel együtt, a következő szavakkal történik: „Fogadd a Szentlélek ajándékának pecsétjét.” Ez az ajándék a Szentlélek.
Amikor Jézus a bűnök megbocsátásának hatalmát adta az apostoloknak, ráfújt, és azt mondta: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek a bűneit megbocsátjátok, annak bűnei megbocsáttatnak, és akinek nem bocsátjátok meg, annak nem bocsáttatnak meg” (Jn 20,22n).
A szentmise során az egyház a Szentlélekhez fordul, hogy a Mária testéből formálja a Jézus testét, hogy erejével a kenyeret és a bort Jézus testévé és vérévé változtassa. Így pedig minket is a szentáldozáskor Krisztussá transzformál. „Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20).
A beteg kenetével a pap megkeni a beteget megszentelt olajjal a homlokán és a kezén, és közben azt mondja: „E szent kenet által az Úr, az ő irgalma révén segítsen a Szentlélek kegyelmével. Szabadítson meg a bűnöktől, védjen meg és erősítsen.”
Hasonlóképpen hat a Szentlélek a papi és házassági szentségekben.
A Szentlélek vezeti a teljes lelki életünket. Szabadít bennünket a bűn rabságából, mert a bűn rabságba ejti az embert, ahogyan Jézus mondta a zsidóknak: „Bizony, mondom nektek: Mindenki, aki bűnöz, a bűn rabszolgája” (Jn 8,34). Ezzel szemben a Szentlélek szabadságot ad Isten gyermekeinek. „Ahol az Úr Lelke, ott szabadság van” (2Kor 3,17).
A Szentlélek tanít imádkozni. Ez köt össze minket Istennel a szeretetben, a lehető legmagasabb kapcsolatban e élet alatt. „A Lélek maga segít gyengeségünkben. Hiszen azt sem tudjuk, hogyan imádkozzunk megfelelően. És a Lélek maga közbenjár értünk kimondhatatlan sóhajokkal” (Róm 8,26). „Csak a Szentlélek hatására (hogy az Isten előtt érvényes legyen) mondhatja valaki: ‘Jézus az Úr’” (1Kor 12,3). Minden karizmatikus ajándék a Lélektől származik, ahogyan Szent Pál leírja ennek a levélnek a 11. és 12. fejezetében.
Csak a Szentlélek képes a keresztényt a tökéletességig és szentéletig vezetni. A megszentelt élet – vita consecrata – is az ő műve. Ő vezette az alapítókat és alapítókat a szerzetesrendek alapításakor. Az egyház konstitúciójában az áll: „A szerzetesi állapot… minden ember számára bemutatja a Krisztus királyi uralmának nagy hatalmát és a Szentlélek végtelen erejét, amely csodálatosan működik az egyházban” (44. sz. parafussal).
Szent Pál felsorolja a Szentlélek gyümölcseit: „Szeretet, öröm, türelem, jóság, kedvesség, hűség, szelídség, mértékletesség, tisztaság” (Gal 5,22). De a Szentlélek legszebb gyümölcsei a szentek és szentek.
Kérjük a Szentlelket ebben az évben és a mai lelki zűrzavarokban Krisztus Úr parancsára az ő világosságáért és erejéért. Szent Pál kér: „Ne szomorítsátok meg Isten Szent Lelkének, aki rátok pecséttel ellátva van a megváltás napjára” (Ef 4,30). Őrződjünk az Szentlélek ellen elkövetett kemény bűnöktől, amelyekről Jézus azt mondta, hogy sosem lesznek megbocsátva (Mt 12,31n). Csak a Szentlélek megóvhat minket minden tévtől és csalástól (1Jn 2,20.26–28). Csak ő tudja „megújítani a föld színét”.
