Vojtěch atya a szent Hedvigről OCD
A következő szöveg a karmeliták íróinak három szakaszából származó közös meditáció írásbeli feldolgozása. Ezért nem egy rendszeres értekezés, hanem annak a megosztása, amit a 1998. május 21-én, a prágai Kis Jézuskánál tartott esti találkozón végezve a imádság során hagyott, hogy vezessen minket. Az olvasó figyelme tehát legyen a szent Terézia, a Keresztény Szent János és a Boldog Alžběta műveivel szembeni megszólításra összpontosítva, míg a meditációról és a szakaszok kommentárja csupán egy opcionális segédeszközként szolgáljon.
A Szentlélekről különböző módokon és különféle nézőpontokból lehet gondolkodni. Az egyik kulcsfontosságú téma a lelkünkben kifejtett megszentelő hatásának érzékelése, ami tipikusan pál apostoli téma (lásd pl. Gal 4–5; Róma 7–8; 1 Kor 12–15). Ahhoz azonban, hogy a Szentléleknek a teremtett világban való jelenlétével és működésével kapcsolatos megfontolásunk minél nagyobb hatással legyen a saját lelki életünkre, érdemes választani egy konkrét imádsági formát.
Meditáció
Ehhez legjobban a meditáció illik, amit cseh nyelven is így neveznek. Ez a fokozatos elmélkedés azonos valóság több oldaláról, a már ismert, alapvető igazságokhoz való visszatérés ismétlődése. A cél nem is annyira új, intellektuálisan vonzó dolgok felfedezése, amelyek leköthetik az értelmünket (ahogy ez néha a tanulmányok során történik), hanem hogy a már ismert, számunkra életbevágó és talán éppen azért elvesztették a kifejezőerejüket, mert „notorikusan” ismertek, ezeket a dolgokat mélyen (és talán teljesen új módon!) hagyjuk megszólítani.
Ha a középkori szerzetesek szavazására kívánunk utalni, ez egyfajta ruminatio spiritualis („lelki rágcsálás”) vagy Kasiánus volutatio cordis („szív hintáztatása”). Nem véletlen, hogy a meditáció eredeti formájában egy szó vagy vers félig hangos, vagy halk ismétlését jelentette, néha jelentős ideig. Valószínűleg itt kell látnunk a későbbi Jézus-imádság gyökereit is a keleti keresztények között.
Ezért nem „gondoljunk le” a következő szövegekre a egyszerűségük miatt (ahogy az evangéliumok esetében sem érné meg!), hanem szorgalmasan, mindig új elszántsággal térjünk vissza hozzájuk és nézzük őket különböző szögletekből. A kommentár valami plusz, a forrása az inspirációnak, nem pedáns kötelező séma; a fő súlypont legyen Isten csendes jelenlétében.
Ezért tartsuk szem előtt egy fontos tanácsát a szent Teréziának: „Csak figyelmeztetni szeretnélek, hogy aki ezen az úton elindul (…), annak nem az a lényeg, hogy sokat gondolkodjon, hanem hogy sokat szeressen, és ezért előnyben kell részesítenie azokat a dolgokat, amelyek jobban ösztönöznek a szerelemre” (4. lakások Belépő a belső várba 1,7).
Szent Terézia:
A Szentlélek közvetítő a lélek és Isten között
„Úgy tűnik számomra, hogy a Szentléleknek közvetítőnek kell lennie a lélek és Isten között, és hogy ő az, aki olyan heves vágyakkal ösztönzi, hogy hatalmas tűzvé változtassa őt, amely olyan közel van. Ó, Uram, milyen irgalom ez, amelyet a lélek felé gyakorolsz! Legyél áldott és dicsőített mindörökké, hogy olyan jó szerető vagy. Ó, Istenem és Teremtőm! Lehetséges, hogy nincs senki, aki szeret téged? Ó, milyen szomorú vagyok, hogy ilyen hosszú ideig nem szeretetele!
(A Zsoltárok felett 5,5)
* Ha a Szentlélek az a „mód”, amelyben a feltámadt Krisztus jelen van az egyház közösségében, akkor valószínűleg megvalósítja a közvetítést is Isten és az ember között. Érdekes, hogy ebben az összefüggésben a szent nem használja a „közvetítő” (mediador) szót, hanem a „közvetítő” (medianero) kifejezést; mintha ezzel a lényeges pozícióegyezés mellett hangsúlyozni akarná Krisztus és a Lélek különféle feladatait. A Szentlélek a lélek és Isten között közvetít; ő a Krisztus „hídjának” megvalósulása, amin szabadon jöhetünk Istenhez.
Szentlélek, jöjj és Krisztus által kapcsolj össze az Atyával!
* A Szentlélek forró vágyakat ébreszt bennünket. Amikor túl „hidegnek” vagy „száraznak” érezzük magunkat, ez bizonyosan nem a Lélek tevékenységének hiányából fakad. Inkább az az oka, hogy nem nyitjuk meg magunkat elé, vagy egyszerűen (sokféle lehetséges okból) elvonják tőlünk a tudatot arról, hogy „nagy tűzben lángolunk”. Éljünk tehát abban a hitben, hogy ez így van.
Szentlélek, gyújtsd fel bennem a szeretetet!
Szent János a Keresztelő:
A Szentlélek fújtatásának vágya
„Nagyon vágyakozni kell ennek a Szentlélek isteni fújtatására, és így minden lélek kérje, hogy fújjon át a kertjén, hogy elárassza őt Isten isteni illatai. Mivel ez annyira elengedhetetlen, és annyira nagy dicsőséget és jót hoz a lélek számára, a Menyasszony ilyen vágyakkal vágyakozik, és ugyanazzal a kifejezésformával kér, mint itt a Bérmálás könyvében mondja: ’Ébredj fel, észak szél, és jöjj, déli szél, és öntözd meg kertemet, hogy elárassza őt vonzó és értékes növényei’ (4,16). És mindezek felett vágyakozik a lélek, nem a belőle származó élvezet és dicsőség miatt, hanem azért, amit abban észlel, hogy a Menyasszonyát örömet okoz, és mivel ez az Úr Jézus Krisztus érkezésének előkészítése és előjele.”
(Szellemi ének 17,9)
* A Szentlélek nem kívül van rajtam, nem idegen a belsőmben, hanem „fúj”, „suhog” a lelkem mélyén. Áthatja azt, ismeri minden zugát, mint a szél, amely együtt van minden kert zugával.
Jöjj, Szentlélek, és lakj bennem!
* A lelkem Krisztus kertje. És ő vágyik arra, hogy szabadon átlépje és örömét lelje benne. Ezért küldi el szent Lelkét, hogy betöltsön engem isteni szépséggel és vonzerővel.
Szentlélek, tedd, hogy tetszek Isten Fiának!
Boldog Alžběta a Legszentebb Háromság:
Odaadás a formáló Léleknek
„Mindenütt, az anyai gondok közepette, míg teljes mértékben a kis angyalokra figyelsz, visszahúzódhatsz ebbe az egyedüllétbe, hogy odaadjad magadat a Szentléleknek, hogy ő formáljon át a Teremtő Isten képmásávivá, hogy amikor az Atya lelkedre tekint, ne lásson mást, mint az ő Krisztusát, és mondhassa: ‚Íme, ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm‘ (vö. Mt 3,17).”
(239. levél 1905. augusztus 13-án született nővéréhez, Gitához)
* Az a ima, amelyben a Lélek a mi kertünket, szeretett Isten Szerelmesévé teszi, nem feltétlenül távol áll a mindennapi, gondokkal teli élettől. Még az anyai család, akit ez a szöveg eredetileg szólít (ezért az „angyalokról” = a gyermekeiről való említés), is megtapasztalhatja.
Szentlélek, jöjj a mindennapjaimba, ahol gyakran elfelejtelek!
* A Szentlélek Istenné formál minket. Az Istenhez való egyesülés munkája, amely teljesen radikálisan megváltoztatja a belsőnket, a harmadik isteni Személy működéséhez kötődik.
Szentlélek, nyomj a lelkembe isteni szépséget!
