Marie Štechová
Ez a legnőiesebb nők egyike mindig is erős ellentétpárra volt szüksége a férfias hatás mellett, hogy a férfi szellemében ösztönzést és támogatást kapjon, hogy belsőleg kiegyensúlyozhassa élete nagy lelki feszültségét.
Tényleg el kell ragadni a szerzetesi hivatást abszolút értelemben, hogy ne legyen puszta fáradozás, vagy szétszóródás keresése. Így húzódik egészen 1555-ig (40 éves!). A meggyötört Krisztus látványa ébreszti fel. Jézus megmutatja neki az utat. Nem az emberek, nem a világ, nem a könyvek. Az isteni élet, amely Krisztusból áramlik, megragadja és elnyeli őt. Áthatolja az emberi óvatosság falait. Isten felé rohan. Nem passzivitás, hanem aktív együttműködés Istennel. 1559-ben teszi meg az ígéretet: mindig azt teszi, ami a körülmények között a lélek számára a legteljesebb. Ez az ígéret szentté teszi őt. Ekkorra esik meg a transverberáció csodája (a szív átszúrása) (augusztus 27.).
Terézia megfigyeli a Vétel kolostorában, hogy a nagy isteni dolgokat a kis emberi dolgok megölhetik, ha a lélek nem őrködik. Hogyan a rendet is elérheti a gyengélkedés, még akkor is, ha a szabályokat látszólag nem lépik át és a rossz nem is tűnik észlelhetőnek. Csak a lelki hivatás követeli meg a döntést: legyél - vagy -! Vagy akarni a tökéletességet, majd azt akarni abszolút módon, minden fenntartás nélkül - vagy emberileg elviselhetőbbé tenni, de lelkileg gyengébbé. Az ő korának Karmelje már nem rendelkezett klauzúrával - a parlance gyakran irodalmi szalonokká vált, ahol a politika és a társadalmi események is szóba kerültek. Ebben a légkörben a szétszórt lelkek nem tudtak összpontosítani az imára és a kontemplációra - a világ folyamatosan rányomakodott rájuk. Ezek a kolostorok valójában nem Istené voltak, Isten szinte soha nem találta meg a lelket egyedül, abban a valódi belső magányban, amelyből egyedül születhet minden erős és teljes vallásos élet. Az eredeti Karmel - Szűz Mária rendje - erre gondol Terézia folyamatosan. Az eredeti Karmel, ahol a léleknek egyetlen társasága volt: Isten. Isten és a lélek! A lélek teljesen közel Istenhez. -
Tudta, hogy a gyógyulás mindig belülről jöhet. „Kiváló eszköz lenne számukra, ha kapnának egy jó gyóntatót... Borzalmas munka kívülről rendet akarni, ha senki sem törődik a belsővel.”
Megkeresni Istent imában. A vallásos élet: A lélek belép az Istenben való életbe. Az élet útja a szeretet útja. És ezen belül minden cselekedet. „Nem sok tudás, hanem sok szeretet.” A szeretet a lélek teljes terjedelme. Az a központi ideg, ami a keresztény élet építését alkotja - ez: a lélek halhatatlan élete. És a halhatatlan lélek növekedése nem olcsó dolog. Az emberi élet alapvető formája - ahogy Szent Terézia látja - tragikus lényegű. Mi bűnösök! Ki szabadít meg minket ebből a halandó testből? kérdezi folyamatosan. Y sin amor todo es nada! Szeretet nélkül minden hiábavalóság! Az ember, aki nem szeret, szemében morálisan formátlan. Nincs benne egység Isten és a világegyetem között, nem vesz részt az élet teljességében. Nem képes megérteni sem Istent, sem embert. Ahogyan Jézus megváltott minket áldozatával, szenvedésével, vérével, úgy nekünk is áldozat, szenvedés, igen, még vér útján kell mennünk lelkünk halhatatlan dicsőségéért. És éppen ezt a valóságot nem akarja az ember elismerni. Éppen előtte folyamatosan eltakargatja a szemét. Gyakran hajlandó lenne elismerni a lélek halhatatlanságát és legmagasabb árát, de nem hajlandó azt megfizetni.
Az ima a szeretet szolgálata. Az Úr hív a szolgálatra, és a szolgálatot is az Úr osztja ki. Szent Terézia figyelmeztet a lelki élet bármilyen mechanikusságára, a mások utánozásának rabszolgaságára. Szereti hasonlítani a lelket egy lakóhelyhez, palotához, várhoz, amelynek Ura Isten. Elsősorban úgy kell, hogy a lélek elismerje ezt a felségjogot. Az Isten felségjogának elismerése - nem lehet gyönyörű kijelentések. Az Isten akaratának teljesítése a teljes belső odaadás Istenhez, amely során a saját semmiségünket teljes valóságként éljük meg, amikor nem akarunk támaszkodni rothadó alapjaira. Az Isten akarata az, amit a valódi alázat hall, és amit a valódi szeretet követ. Ez a hajlandóság a belső követésre. És ez mind már ima. Igen, akár csak annyira is lélegezni egy ilyen vágyakozással imádság. - A legfontosabb azonban, hogy teljesen Istennek szenteljük magunkat, mint az Ő tulajdonát, és eltávolítsuk az összes akadályt. Ez a feltétel, amit Ő állít és amire joga van. És azt is nem tudom, hogyan működhet másképpen, mert Ő a rend barátja. Ha nem tisztítjuk meg a palotát az alacsony néptől és a közönséges dolgoktól, hogyan léphetne be a maga udvarával? (A tökéletesség útja).
A Belső vár című könyvében megmutatja nekünk, hol van a lélek első nagy ellensége. A vár árokban bolyong, a világ perifériáján - az élet peremén. Az Úr halk hívása az ő belső kamráiba szólítja, de ő nem hallja. „Vannak olyan lelkek, akik annyira betegek és annyira hozzászoktak ahhoz, hogy külső dolgokkal foglalkozzanak, hogy nem tudnak befelé lépni. Borzalmasak a sátán csapdái és fondorlatok, hogy a lelkek ne ismerjék fel magukat és ne találják meg útjukat” (Belső vár). „A lélek annyira belemerül a világ dolgába, annyira elmerül az e világ javaiban, tiszteleteiben vagy foglalkozásaiban, hogy még ha akarná is megismerni és megtapasztalni szépségét, a világ ezt nem engedi. Úgy tűnik, hogy még sok akadálytól sem tud megszabadulni. A külső ellenségek után belső ellenségek is jönnek. Mi magunk vagyunk a saját önszeretetünkkel, előítéleteinkkel és terjeszkedésünkkel. „Teljesen le kell mondani a magunkba vetett bizalomról és azt teljesen Istenbe kell helyezni.” A lélek szabadsága nem más, mint „megtalálni Istent minden dologban” (A megalapozás könyve). Tehát még a szenvedésben is. Ahhoz, hogy az élet ne legyen nyomorúságos vonszolás ezen a Földön, hanem erők gyűjtése a természetfölötti és örök életre, mindenben, az élet teljes anyagában, ami előtte van és benne van, le kell dolgoznia lelkileg. Isten adja a szabadságot. Adja azt ugyanúgy a fájdalomban, mint a boldogságban, de elsősorban a szenvedésben. Ennek elsődleges tisztító értéke van számunkra. Szenvedés nélkül a lélek élete sekélyes lenne. Ha el akarná kerülni, és ha habozna elviselni, megszabadulna attól, ami biztosítja a lélek szabadságát és mozgékonyságát. Elgyengülne, gyengülne és alávetné magát a gyávaságának. Az ember, aki elkerüli a szenvedést és aki vonakodik azt hordozni, belül hazudik. Rossz neveket ad az élet értékeinek. Csak amikor áthaladunk a harci tüzön, beszélhetünk a harcról. Soha ne beszéljen róla az, aki gyáván fut el minden valóság elől! Ez egy rejtett büszkeség, amely nem akar semmit, ami kellemetlen lenne számára, ami nehéz lenne hordozni, ami nehezen lenne tenni, ami nem akarja elismerni vereségeit, kicsinységét, nyomorúságát. A hősies lélek várja Isten sebeit! Elfogadja őket panaszkodás nélkül, sőt, hálás azért, kéri őket. „És ezért kéri a szenvedést, de először a kegyelmet, hogy elviselje. Szeretnék szenvedni, Istenem, mert Te is szenvedtél. Legyen meg a Te akaratod rajtam bármilyen legyen!” (Élet). Csak az örök Szobrász tudja, miért és hogyan kell feldolgozni létezésünk durva tömbjét, hogy egyszer majd a Teremtőjének halhatatlan szépségének a képét hordoztasson.
Szent Terézia elsőrangú mestere az aszkézisnek. A mi lelkiségünk és testi természetünk pontos egyensúlyt igényel, hogy ne csak a lélek ne nehezedjen meg aránytalanul, és ne is a test ne érvényesítse aránytalanul magát. A test és a lélek közötti belső kapcsolat törvényei annyira pontosak, hogy már a legkisebb eltérés is diszharmóniát teremt. A gyenge spiritualitás az, amely vagy figyelmen kívül hagyja a testet (a benne lévő anyagszerűséget), vagy aláveti magát neki. A testi természetünk szellemi megszelídítése az aszkézis sajátos munkája. Ha megfigyeljük a test ízléseit, akkor látjuk, hogy ellenük mindenféle megöleléssel kell kezdeni. Például az érzékek megölésével. A látás és a hallás annyi benyomáson megy keresztül, hogy megbéníthatnák a lelket, ha nem védekeznénk időben azzal, hogy ezeknek a benyomásoknak a többségét megtagadják tőlük. Az érzékek kapzsiságából gyorsan veszélyes spirituális kapzsiság válhat. Az ember mindent elkap, amit az élet vándorútján talál, és mindenféle hulladékot húz be a rejtekébe. A lelki szegény csak azt veszi el mindenből, amire szüksége van a szelleme szabad mozgásához. A jó aszkézis eredményei mindig szellemi: a lélek könnyedsége, az anyagtól való könnyed elszakadhatósága, az isteni kegyelem befolyásai iránti áteresztőképessége - ezt mondta a szent „a szent Isten akaratával való egyetértés”. Mindig csak olyan nehéz lelki munkát követően kapják meg. Szent Terézia semmit nem akar könnyen, semmit egyszerűen. Még a tökéletességhez vezető út sem könnyű és olcsó dolog. Minden espiritualitás, amelyet az ő látásával vizsgáltak, mindig felfedte, hogy igaz vagy hamis. Hogy ez elrejtett érzékiség és önkínzás, vagy valódi munka a lelki életben. Szent Terézia egész misztikus munkája a szeretet himnusza, ahogyan az egész élete is volt. A szeretet átalakítja, ami bennünk alacsony és nyomorúságos. A szeretet felnagyítása a létünknek. Jézus volt a legcsodálatosabb valóság a lelki életében.
A Karmel küldetése a ima erődjének lenni - minden lélek számára.
