Lisieux-i Teréz üzenete
A generális elöljárók körlevele O.Carm. és OCD
Lisieux-i Szent Teréz halálának centenáriuma alkalmából
(kezdés)
Kedves testvérek a Karmelban!
1. Néhány hónapon belül megkezdődnek Lisieux-i nővérünk halálának centenáriumi ünnepségei. Ez a jubileum emlékeztet bennünket arra a fiatal karmelitára Franciaországból, aki írásaiban képes volt megfogalmazni a kapcsolat mély vízióját Isten és az emberi lény között, amely a Szentlélek vezetése alatt szerzett személyes tapasztalatának gyümölcse.
2. Küldetése emlékeztetni minket arra, ami a keresztény üzenet lényeges: hogy Isten a szeretet, és hogy ingyen adja magát mindazoknak, akik evangéliumi szegények; hogy a szentség nem az erőfeszítéseink eredménye, hanem Isten működése, amely tőlünk csak szeretetteljes odaadást követel a megmentő kegyelemhez. Ezért tanítása nem veszített aktuális voltából, és olyan hatást gyakorolt, hogy több mint harminc püspöki konferencia és ezer keresztény kérte, hogy nyilvánítsák egyház tanítójává.
Evangeliumi és kontemplatív nő
3. Lisieux-i Teréz zárdában töltötte szerzetesi életét, mégis a missziók patrónusává nyilvánították, mert képes volt ötvözni a kontemplatív spiritualitást az apostoli dimenzióval. Ugyanakkor evangéliumi tapasztalatait egyszerű és élő nyelven adta át, amelyet a világ minden nemzetének és kultúrájának hívői képesek megérteni és elsajátítani. Az evangéliumhoz és Isten szavához, a történelmi Jézushoz és a halálának és feltámadásának húsvéti titkához való visszatérésével megelőzte a II. vatikáni zsinatot. Hangsúlyozta a szeretet primátusát az egyház, Krisztus teste iránt, és tanúságot tett a hétköznapi élet spiritualitásáról és a szentségre való általános hívásról.
4. Lisieux-i Teréz tapasztalata és tanítása különleges jelentőséggel bír a mi időnkben, amikor a nők számára új perspektívák nyílnak meg a társadalomban és az egyházban. A nő hívást kapott, hogy „Isten gyengédségének jele legyen az emberiség számára”1, és hogy megajándékozza az emberiséget „női géniuszával”. Ezt a két dolgot nővérünk személyes életében és írásaiban valósította meg.
A terezi-lisieux-i üzenet újraolvasása
5. Testvérünk, Lisieux-i Teréz műveinek olvasása a mai társadalmi és egyházi kontextusban, kezdve kultúránkkal segít majd összpontosítani a lényeges dolgokra: a bizalomra Isten iránt, a szeretetteljes Atyához, aki szeret minket és megért minket; Jézus követésére, a jelenlévő és közeli testvérünkre, aki az Út, az Igazság és az Élet; a Szentlélek iránti tanulékony magatartásra, aki irányítja szerzetesi családjaink történelmét és a mi kis, személyes történeteinket. És mindezt a szegénységhez és gyengeséghez való elfogadással, biztosan, hogy semmi és senki nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban van (vö. Róm 8,37–39).
6. Reméljük, hogy gondolataink segítenek abban, hogy ezeknek az ünnepségeknek a dinamikáját, amelyeknek kegyelmi pillanattá kell válniuk az egész Karmel számára: szerzetesek, nővérek, papok és laikusok számára, életben tartsuk.
Lisieux-i Teréz egyházi aktualitása
7. A megszentelt életről szóló zsinaton a résztvevők különböző alkalmak során idézték nővérünket, mint olyat, akinek aktuális üzenete van az egyház számára a harmadik évezred küszöbén. Azok között a beszédek között, amelyek róla szóltak, kiemelkedik a főtitkár, Schott bíboros hozzájárulása, aki hároméves beszámolóját ezekkel a szavakkal zárta: „Engedjék meg, hogy ezt a összegző jelentést azzal zárjam, hogy emlékeztetem a nőre, aki a megszentelt élet kiváló tanúja az egyház küldetésében: Szent Teréz a Kis Jézus… ez a karmelita apáca Lisieux-ben alázatáról, evangéliumi egyszerűségéről és Isten iránti bizalmáról volt ismert… Életrajzi feljegyzéseiben többek között említi: „Amikor intenzíven vágyakoztam a vértanúságra, Pál leveleiben kerestem a választ. Az apostol kifejti, hogy minden tökéletes adomány semmi, ha nincs szeretet, és hogy a szeretet a legjobb út, amely biztonsággal vezet Istenhez. Ebben nyugodtam meg… az egyház szívében, anyámban, a szeretettel leszek‘” (1994. október 3.).
8. Amikor 1995. január 4-én a Szentatya II. János Pál a megszentelt élet imájáról beszélt, hangsúlyozta annak fontosságát az evangelizációban, és prédikációját a következőkkel zárta: „Ezért szép dolog ezt a katekézist azzal zárni, hogy emlékeztetem Szent Teréz alakját, aki imádságával és áldozatával szolgálta az evangelizációt, mintha teljes mértékben a misszionáriusi tevékenységre szentelte volna magát, sőt még ennél is többet. Olyannyira, hogy missziók patrónusává nyilvánították”2.
9. A posztnápodikus apostoli buzdítás Vita Consecrata szintén megemlíti nővérünket, és hangsúlyozza vágyát, hogy szeretet legyen az egyház szívében3, és ideálját, hogy egyedi együttműködésben legyen a misszionáriusi tevékenységgel, mivel sokszor megismétli vágyát, hogy szeresse Jézust és cselekedjen, hogy szeressék,4 kezdve a közösségtől vele: „A feleséged lenni, ó Jézus… kapcsolatomban veled légy a lelkek anyja”5.
Meghívás a lényegesre
10. Lisieux-i Teréz a szerzetesi nevével, „a Kis Jézus és a Szent Arc”, kifejezte egész életének folyamatát, amely a szegénység (kenózis) és Jézus Krisztus szenvedésén keresztül bizonyult a lelki érettséghez, aki húsvéti titkával felszabadít minket minden rabságtól. Megértette és élt Jézus életprogramjával, amely átalakítja minden kapcsolatunkat, és új dimenziót ad kapcsolatainknak Istenhez, embertársainkhoz és a dolgokhoz. A halál tervével szemben, amely uralkodik és rabszolga az összes ilyen területen, megtaláljuk az evangéliumi élet tervét, amely felszabadít és átalakít. Lisieux-i Teréz küldetése pontosan az volt, hogy emlékeztessen minket ezekre az igazságokra, és újra irányítson minket a lényegesre.
11. Jézus terve perspektívájából, amelyet röviden megemlítünk, elmélyítjük a terezi-lisieux-i üzenetben való meghívást a váltásra: az Isten-Ítélőtől az Atya-Istenig, a bizalmatlanságtól a bizalomig és az odaadásig, a tökéletesség keresésétől a közösség kereséséig Istennel, a bonyolultságtól az egyszerűségig, a rabszolgaságba taszító törvények helyett a konkrét és hatékony szeretet törvényéig, ami felszabadít, az éretlenségtől az érettségig, a külső aszkézistől az evangéliumi önmegtagadásig, a jogok alapján a üres kezekig, a csupán lelki reflexióktól Isten szaváról, a bonyolult imáról az egyszerű kontemplatív nézetig, az elérhetetlenné vált Máriától az evangélium közeli Máriájáig.
