Szent József mint „karmelita szent”
P. Vojtěch sv. Hedvigtől, OCD
A Vtelenítés kolostorában Ávilában (pontosabban, ma a kolostori múzeumban) áll Szent József szobra, akit úgy hívnak San José, el Parlero („Beszédes Szent József”). Honnan származik ez a megnevezés?
Amikor Terézia Ávilai 1572-ben sok helyi nővér akarata ellenére apátnő lett, magával hozta ezt a szobrot. A kórusban a helyére tette a segédapátnő (míg a helyébe egy másik szobrot – Mária szobrát – helyezett). Mivel Szent Terézia nyíltan tisztelte a Szent Család nevelőapját, és „rejtélyes módon” tudott mindenről, ami a kolostorban történik, a nővérek úgy vélték, hogy éppen ez a szent az, aki mindig mindent „kihallgat”. Ráadásul: a szóban forgó szobornak meglehetősen nagy fülei és résnyire nyitott szája van, így valóban azt az érzést kelti, hogy mindent hall, és azonnal tovább is ad!
Ez egyike azoknak a kedves „virágoknak”, amelyekkel minden szent élete tele van. De ha valóban komolyan szeretnénk gondolkodni Szent Józsefről, meg kell állapítanunk, hogy abban a kevésben, amit az evangélium mond róla, Krisztus nevelőapja egészen más benyomást kelt.
Főként Máté evangéliuma az, amely Józsefről beszél, és bár tényleg nagyon tömören teszi ezt (vö. Mt 1,18–2,23), túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a „József lelkisége” legfontosabb elemeit vázolja fel: nevezetesen a csendes hallgatás művészetét és a cselekvést. Amikor József rájön, hogy Mária áldott állapotban van, és titokban el akarja bocsátani (ami bizonyára jól szándékú, de túl emberi szándék volt), egy angyal a álmában arra ösztönzi, hogy fogadja őt magához, és ő megteszi (vö. 1,18–14). Ez a séma (helyzet – angyali utasítás – parancs teljesítése) aztán még kétszer megismétlődik: Heródes ármányait egy angyali megjelenés akadályozza meg az álmában, amely után a Szent Család Egyiptomba menekül (2,13–15), és Heródes halála után József Máriával és Jézussal Izraelbe tér vissza ismét az angyal utasítása szerint az álmában (2,19–23).
József tehát Máté beszámolója szerint mindig így cselekszik: van egy saját szándéka és terve, de „Isten utasításának” hatására, amely álomban kapja, valami egészen mást cselekszik! József tehát először töpreng, majd figyel Istenre, és végül cselekszik! Amikor ezeket a szövegeket (és különösen József hozzáállását) hosszabb ideig szemléljük, valóban nagyon erős benyomást kelt, és különösen kiemelkedik József engedelmessége és alázatossága.
Ez azonban nem értelmezhető aktivitás vagy saját kezdeményezés hiányaként. Szent József nem „féreg” és egyáltalán nem „ahol tesznek, ott vagyok”! Éppen ellenkezőleg, van egy saját terve, amelyet jól átgondol, és meg akar valósítani (1,19n.).
De éppen olyan érzékeny Isten hangjára, és kész arról cselekedni. Amint már tudja, hogy mire van szüksége, nem vitázik, csak cselekszik! Ebben óriási példa lehet minden hívő számára, különös módon a Kármel közössége számára. Mivel ha a keresztények valóban el vannak hívva arra, hogy hallgassanak Isten hangjára, és aszerint cselekedjenek (ahogyan mondják: beteljesítsék Isten akaratát), akkor a Kármel számára ez teljesen tipikus! Hiszen itt a kontempláció lelkiismerete áll, amely elengedhetetlenül magában foglalja a csendben való hallgatást, a lehető legteljesebb figyelmet Isten felé, de a cselekvést is (azokat a „cselekedeteket, cselekedeteket”, amelyek a kontemplációból kell, hogy szülessenek, ahogyan Szent Terézia írja; vö. 7H 4,6). Tehát ez a callar y obrar („hallgatni és cselekedni”) Szent János a Keresztkel (vö. K 8). És pontosan így van Szent József a Máté evangéliuma szerint!
De térjünk vissza a „Beszédes Szent Józsefhez” Ávilában. Szent Terézia nem azért tisztelte őt, mert elmondta, mit csinálnak rosszul a nővérek, hanem azért, mert az ő közbenjárásával gyógyult meg súlyos betegségéből (vö. Zs 5,9–6,8), ő volt az, aki kiérdemelte számára a megtérés kegyelmét (vö. Zs 6,6; R 30), és aki (Jézus döntésével) az első kolostor és a teljes reform kora patrónusa lett (vö. Zs 32,11).
És maga Szent József? Igen, tényleg nagy fülei vannak, de nem azért, hogy „kihallgasson” és próbálja megtudni, mit nem csinálnak a nővérek úgy, ahogy kellene, hogy aztán mindent elmondjon Terézia apátnőnek, hanem azért, hogy hallja, mit mond neki Isten! És mit akar a résnyire nyitott szája? Azt mondanám, hogy ez a csodálkozás a nagy dolgok miatt, amelyeket Isten tesz, és amelynek ő maga is tanúja!
