Maria Grazia Israel nővér, O.Carm.
(Maria Grazia nővér neve először szerepel folyóiratunk hasábjain. Ez a nővér a vetrellai zárdában (klausúrában) élő karmeliták között van, és a közeljövőben két cseh származású nővérral, akik már a közösségben élnek, a mi országunkba fog költözni, ahol új zárdát szeretnének alapítani. Ez lesz az első karmelita zárda nálunk, eddig a zárdák között csak a száraz karmeliták voltak, akik Szent Terézia reformja szerint élnek.)
2001 decemberében, a Szűz Mária Szeplőtelen fogantatásának novénája során elhatároztam, hogy jobban megismerkedem a lourdes-i eseményekkel – olvasmányaim és Szent Bernadett Soubirous életrajzának meditációján keresztül. Több lehetőségem volt, de végül René Laurentin könyvét választottam. Biztos voltam benne, hogy ez a híres mariológus és tapasztalt lourdes-i jelenés ismerője az eseményekről megbízhatóan és hithűen tájékoztat, a rendelkezésre álló dokumentumoknak megfelelően, és hűen a Pireneusi kis pásztorlány életéhez.
Felfigyeltem, mennyire hasonló és közel áll a Lourdes-i Szűz Mária lelkisége a Karmelhez. Ez felfedezés volt számomra, és azonnal le akartam írni az összefüggéseket, amelyek feltűntek. Természetesen lehetnek más kapcsolatok is, amelyeket elmulasztottam, és ezért elnézést kérek az olvasóktól. De örülök, hogy felajánlhatom ezeket a megjegyzéseket a keresésem és imám során, amelyek az olvasót a lélekben a Karmel hegyére, a Karmelita Szűz Máriához, valamint a Massabielle-barlanghoz a Lourdes-i Szűz Máriához vezetik.
Tématikus és szimbolikus kapcsolatok
a Lourdes-i Szűz Mária és a Karmelita Szűz Mária között:
1. Dátum: július 16.
A Szűz Mária utoljára 1858. július 16-án jelent meg Szent Bernadettnek.
Lourdes-ból:
Bernadett utoljára július 16-án, a Karmelita Szűz Mária ünnepén részesült a megjelenés megtiszteltetésében. Bernadett idén június 3-án vette magához először a szentséget; a Karmelita Szűz Mária ünnepe reggelén, az azt követő három- vagy négy alkalommal angyalok kenyerével táplálkozott. Aznap délután, már esteledett, a plébániatemplomban imádkozott. Hallotta a Szűz Mária édes hangját, amely a szívében zúgott, és hívta őt a barlanghoz. Bernadett azonnal felkelt és elindult, hogy legfiatalabb nagynénjét, Lucilt, kérje, hogy kísérje el Massabielle-be.
Amint a lány rátekintett a barlangra a Gáva túloldalán, az extázis sugara ragyogott az alakján, és elragadtatva kiáltott: „Itt van! Üdvözöl minket és mosolyog ránk a kerítés felett!” Különös kölcsönhatás alakult ki Bernadett és a Szűz Mária között, amiről már beszéltem, és amely a két fél közötti fényáramot idézte fel. Úgy tűnt, hogy a kis lelkes kislány az örömében próbál elszakadni a földtől, és a Szűzanya karjaiba emelkedni. A nap lement a látóhatáron, a Massabielle-szurdok felett kezdett elterjedni az éjszaka árnya. A Szűz Mária utoljára mély, gyengéd pillantását a kis választottra irányította, majd eltűnt.
Minden befejeződött! Bernadett nem láthatta többé a Szűz Máriát, mint ahogy a menny csillogásában találkozott vele.1
2. Forrás
Lourdes-ból:
Bernadett a Gávé felé indult. Valami megállítja. Megfordul a mélyedés felé, és az ellenkező irányba megy, most már egyenesen. Felmegy a lejtőn a barlang végéig, lehajol. Vonakodva néz a földre: ott csak vöröses iszap, vízzel átitatott sár van. Kényelmetlenül visszanéz a mélyedés felé, mintha azt akarná mondani: „Miért küldesz, hogy itt keressek? Itt semmi sincs.”
Aztán hirtelen letérdel a nedves földre. A jobb kezével dolgozik, és mélyedést ás, ahonnan kis mennyiségű iszapos vizet szed. Megpróbálja a szájához emelni, de vonakodva elutasítja, és ismét átfordul kíváncsian. Másodszor is elkezdi ásni, aztán harmadszor is, és mindannyiszor elutasítja az ivást. A negyedik próbálkozáskor már nem iszap, hanem zavaros víz, amit a tenyerébe nyálaz, és nehezen lenyeli. Még egyszer merít, de most, hogy megmoshassa az arcát. Végül összegyűjt néhány lándzsás levelű növény leveleit, amelyek ott nőnek, és megeszi. Vége. Megfordul és elmegy...
Bernadett az eljárását habozás nélkül és izgalom nélkül magyarázza, népi nyelven: „Aquero (az a Megjelenés) azt mondta, hogy menjek inni és mosakodjak a forrásnál. Mivel nem láttam forrást, a Gávéhoz mentem. De ő a kezének jelével mutatta, hogy menjek a barlang alá. Elmentem oda, és találtam egy kis vizet, mint a sár, olyan kevés volt, hogy alig tudtam a tenyerembe venni. Háromszor kiöntöttem, mert annyira piszkos volt. A negyedik alkalommal már tudtam inni.
Miért kérted ezt tőlem?
Ezt nem mondta el.
De mit mondott neked?
Bernadett összeszedi gyenge emlékét, és fokozatosan emlékezik arra, amit az a reggel mondott:
Menjetek inni a forrásnál és mossátok meg magatokat.2
A Karmelből:
A hagyomány az „forrást”, amelyet Albert regulájában említenek, Illés forrásával azonosítja. Ott találhatók a keresztes háborúk idején létesített zárda romjai: ez a Szent Brokard által alapított zárda. Jakab Vitry-ból „Illés forrásának” nevezi. A remeték ezt a kedvező helyet választották, hogy Illést követhessék, aki szent, próféta és remete volt.3
A Karmel neve néha a karmelita hagyományban úgy értelmezték, mint az „irgalmasságot, ami mint a forrás bővelkedik”. A hegyről bőségesen folyik a friss forrás, ami Illés forrásának neveztetik. Mária, aki a Karmel hegyének képe, áradatot öntött az emberi fajra a kegyelem és üdvösség akadályaival. Ez megfelel Mardocheus álmának Eszter királynőről, aki a Szűz Mária előképe: „Egy kis forrásból folyó lett. (...) Évát a király feleségül vette, és királynővé tette” (Eszt 10, 6).
De a Karmel, Mária kedves „kertje” (ami egy másik hagyományos értelmezése a Karmel nevének), egy „zárt kert” (Péld 4,12) az engedelmesség megtartása által; egy „élő víz forrása” (Péld 4,15) a tiszta szentsége által; egy „pecsétes forrás” (Péld 4,12) a földi dolgok elhagyásán keresztül.
A Karmel forrása Mária. Az ő belsejéből folynak a vízáradatok (vö. János 7,38), hiszen Jézus ezen a kútfején ült (János 4,6 – Vulgáta szerint). E forrásból ömlik az irgalom mindenki számára. „A patakok áramlása örömére a Isten városának” (Zsolt 46,5). Ezért mondja Ézsaiás próféta (12,3): „Örömmel merítetek vizet az üdvösség forrásából.” Ez a karmelita forrás a maga idejében Ámos prófétának nem volt megtalálható, aki a következő szavakat mondta: „A pásztorok legelői elhagyatottak, és a Karmel csúcsa kiszáradt” (1,2 – Vulgáta szerint). Salamon pedig mondja a Példabeszédekben (5,16 – Vulgáta szerint): „A forrásaid áramoljanak ki, és patakjaidat osszátok meg az udvarokban.” Ahogy a Karmel hegyén a forrás víze lefolyik lejtőn, és az ő nedvessége virágoknak ad életet, úgy helyénvaló, hogy a Boldog Szűz Mária Karmeliták testvérei „vizet hoznak ebből a forrásból a hegy lejtőire”, azaz hogy mindenhol hirdetik Isten irgalmasságát Isten dicsőségére és a Szűz Máriáé, ahogyan ő is látszik, megparancsolta nekik Ézsaiás próféta által: „Menjetek a szomjazónak, és hozzatok neki vizet” (Ézs 21,14).
Ez a harmadik jelentése a Karmel szónak: „Forrás, amely irgalmat hoz.”4
És említenünk kell itt Szent János költeményét:5
Tudom a kútról, amely vizet áraszt
még sötét éjben is.
(...)
Tudom, hogy semmi sem lehet a világon szebb,
mivel a föld is és az ég itt szomjúságot elolt.
még sötét éjben is.
3. Bűnbánat
A Lourdes-i lelkiség különösen a bűnbánatra és a imádságra összpontosít; a karmeliták már kezdetben is „szent bűnbánatban élőknek” tartották magukat.
Lourdes-ból:
Bernadett reszket. Éppen letérdelt és megcsókolta a földet az Megjelenés kérésére. (...) De az Megjelenés eltűnt. Új szót mondott ma, és megismételte: „Bűnbánat!”6
„Tudod, hogy az emberek bolondnak tartanak, amikor ilyeneket csinálsz?”
„Bűnösöknek!” válaszolja röviden Bernadett. Ismétli az extázis alatt hallott szavakat.7
A bűn itt a földön nagyon szomorú dolog. Hogy segíthessen, hogy megvigyázhassa az Aquero-t, Bernadett mindenre kész. Számára semmi másnak nincs értéke. Fontos neki az Aquero, titokzatos barátja és annak a reggelnek az üzenete. A bűnösök iránti gondoskodás, ami még tegnap távolinak tűnt számára, mély bánkódással jelent meg szempillantásában, amely tíz éven keresztül elkísérte őt életében.
A Karmelből:
A 12. században, a karmeliták kezdeti időszakában, a „megtérés” vagy „bűnbánatot tartani” módját az alkalmasság szerinti zarándoklásban kereshetjük, követve a „szegény Krisztust, a szegény embert”. Ez az életmód vagy mint bűnbánat felelős alakítója volt, vagy a hívők önként fogadták el. Itt valósul meg a keresztény meggyőződés a földi dolgok ideiglenességéről.
A Karmel-hegyi remeték keresztények voltak, akik „szent bűnbánatban” éltek, imádkoztak a Szentírás segítségével, és gyakran ünnepelték az eucharisztiát, és megfeszítették magukat. A zarándokélet lelkiségét élték, amely a szent helyekre irányult, és Isten országát keresték.
A regulák véglegesen törvénybe iktatták az „szent bűnbánatban” való életet, ami az imádsággal és megfeszítéssel szoros kapcsolatban áll, a Biblia és az eucharisztia ünneplésére összpontosít, zarándokok lelkületét tükrözi a szent helyek felé, a sátán ellen vívott szellemi harcot, napi megélhetésre irányuló kézi munkát, az evangéliumi szegénység iránti vágyat, a testvéri egységet és a vándor prédikációt. Ez az építmény, amit a karmeliták építenek, hogy megvalósítsák a Krisztus követésének nyomdokait. Megjárják minden ember útját a mennyei Jeruzsálem felé, és a szívükben eláradó nyugalom között, melyet mások között osztanak.
tovább
