Wilfrid Stinissen (1927–2013)
A lelki fejlődés legbiztosabb jele a növekvő megbékélés. A felnövekvő ember egyre mélyebb megbékélésben él. Ez egyrészt a másokkal való kapcsolatot érinti – a kezdők gyakran szigorúan ítélkeznek és kemény szabályokat alkalmaznak. Maguk gyakran elfelejtik ezeket betartani, de annál lelkesenebbül kényszerítik másokat, hogy tartsák meg azokat. Másrészt itt van a megbékélés önmagunkkal – a szentség és a bűn közötti béke a saját lelkünkben. Megtanulunk a bűnösségünkkel úgy élni, mint valami átmenetivel, amit el kell fogadni, nem pedig mint valami véglegessel.
A érett személyiség különböző nézőpontok megbékélésében is él, többek között például a imádat és a munka között. Minél közelebb közelítünk Istenhez, annál inkább közelítünk a ellentétek egységéhez - éppúgy, ahogy ő. Istenben nincs különbség a munka és a pihenés között. Minél inkább a jelenben élünk, annál világosabban érzékeljük Isten egységéből és harmóniájából valamit. Így mi is folyamatosan szerényen haladunk előre, nem egyenesen, hanem lépcsőzetesen, néha emelkedünk, néha pedig süllyedünk, a csúcsunkon vagy a hullámvonal fenekén vagyunk.
A munka fokozatosan már nem pusztán a létezés kiegészítése, hanem magában létezéssé válik és abból ered. „A szentséget nem lehet a birtoklásra alapozni, hanem a létezésre,” mondja Meister Eckhart. Isten maga a létezés, és nem lehet róla beszélni a „birtokolni” ige társításában. Ha pedig mégis így van, akkor helyesebb róla azt mondani, hogy semmije sincs, mint hogy mindene van. Az Atya mindent megad, amit csak tud, a Fiában, és a Fiú odaadja magát az Atyának. Mindketten a Szentlélek indítására teszik ezt. Ahol a szeretet van, ott van az adás. Ahol a tökéletes szeretet van, ott mindent odaadnak. Isten mindent odaad még kívül is: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy odaadta egyszülött Fiát” (János 3,16).
Minél tökéletesebben élünk a jelen pillanatban, annál jobban dolgozunk Isten képmása szerint – csak azáltal, hogy egyszerűen vagyunk. Ilyen munkában nem keresünk érdemeket, és nem próbáljuk meg megtölteni a magunk kamráját. Egyszerűen csak vagyunk, vagy más szavakkal szeretünk, adunk és szolgálunk.
Forrás: Keresztény mély meditáció
Szerző: Wilfrid Stinissen OCD
Kiadta: KNA
