Kiválasztotta és lefordította P. Metoděj Minařík, O.Carm.
A Szentlélek kiáradásának akadályai a következők: a kettős szándék, az makacsság, a „átkozott langyosság”, a szeretet hiánya, a saját magunkra való rátartás.
A legmegfelelőbb körülmények ezzel szemben a következők: egyszerű szándék, „halott akarat”, aktív részvétel a "szerető szeretet" Igéjében, a semmi ismerete. Törekedni kell a Lélek három jellegzetes ismérvére. Ezek: tisztaság, igazság, szentség.
A Szentlélek a "szeretet lelke", ezért a felebaráti szeretet feltétel és egyben gyümölcs, ahogy a szent azt mondja a pünkösdi ünnepen 1604-ben: „Ez az isteni Lélek a szeretet, és a szeretetet keresi, ezért nem foglal helyet azokban a szívekben, amelyek nem szeretnek... Ez az isteni szeretet és tiszta Lélek nem tud és nem is akar soha letelepedni azokban a lelkekben, akiknek éles nyelvük van, mert nagyon utálják, és megvetik a zúgolódó nyelveket, azoktól távol marad és elmenekül.”
„De milyen édes és gyönyörű az az út, ahol a test együtt jár a Lélekkel, és a Szentlélek a testtel, így minden lépésnél a lélek ezerszer szüli Istent, ha születhetne az, aki nem születhet... Minden lépésnél (hogy úgy mondjam), amelyet tesz, Istent szüli. Minden lábmozdulatnál, amelyet ez a lélek tesz, Istent szüli. Ezen az úton beszélget ezzel a Lélekkel, aki teljesen szeretet, így minden szavával, minden gondolatával és vágyával Krisztust szüli.”
„A mozgó és mindig mozdulatlan Lélek (mint egy forrásból) kiárasztja az Atya dicsőségét... és az inkarnált Igéből nyer szeretetet, hogy azt a teremtmények számára ajándékozza és megszentelje őket, és lehetővé tegye számukra, hogy a szeretetben járjanak... Ez a Lélek, mint egy repülő és lebegő sas, megragadja és elviszi azokat a lelkeket, akik fogadták őt, és elviszi őket az Igéhez. Némelyeket az ő legszentebb fejébe helyez, másokat a szent ajkakra, és megint másokat annyira tisztának és gyönyörűnek talál, hogy elhelyezheti őket – ezt örömmel teszi – az ő ragyogó szemei közé, sőt maguk is szemeivé válnak, hogy lássák azt, amit az Ige lát... És ez csak a kegyelem részvételén, a szeretet érzésén és a vér álmélkodásán keresztül lehetséges...
A lélek látja Istent, mindig amikor Istenre tekint minden dologban.1 Látja a teremtményeket (embereket) mindig, amikor a szeretet érzésével vágyakozik az üdvösségükre. És ez a vágyakozás olyan nagy, hogy nem elégednek meg egy, kettő, sőt három várossal sem, hanem látják még azokat is, akik még meg sem érkeztek.”
„A Szentlélek megragadta az Igét az Atya méhéből és beültette Máriába.”
„Látom ezt a tisztaság Lelkét, ahogy az Atya által megindítva, mozdulatlan mozgással leszáll és hevesen áramlik Máriába.”
Bruno Secondina, O.Carm. könyve alapján feldolgozva:
Santa Maria Maddalena de’ Pazzi. Tapasztalat és tanítás. Róma 1974, 330–342. oldal
