Három karmelita nővér imájának betekintése
Szent Mária Magdolna de’ Pazzi
1566-ban született Firenzében, 1582-ben lépett a P. Mária Angyali Karmeliták kolostorába, ahol 25 éves szerzetesi élet után 1607. május 25-én hunyt el. Élete során rendkívüli lelki megnyilvánulások és extázisok kísérték, amelyeket a nővérek feljegyeztek. 1669-ben avatták szentté.
„Igen, csodálatos vagy, Igében, a Szent Lélekben. Hiszen te működsz, hogy a Szent Lélek beléd vetődik az emberi lélekbe, így a lélek egyesül Istennel, fogadja őt, megismeri őt, és semmiben másban nem talál kielégülést rajta kívül. És a Szent Lélek a lélekbe jön az Ige pecsétjével, a feláldozott Bárány vére pecsétjével, sőt ez a vér még arra is készteti, hogy jöjjön, bár a Lélek önmagában fúj és vágyik arra, hogy eljöjjön.
Ez a fújó Lélek az Atya létében és az Ige létében létezik, az Atya lényéből és az Ige szeretetéből származik, és úgy lép be a lélekbe, mint a spriccelt forrás, amelybe a lélek belemerül. Ahogyan két folyó kiárad és összefonódik, így a kisebbik elveszíti nevét, és átvette a nagyobb nevét, éppen így működik ez az isteni Lélek, belépve a lélekbe, hogy egyesüljön vele. Nem maradhat más, mint hogy a lélek, amely kisebb, elveszíti nevét, és átadja azt a Léleknek; ezt teszi, ha annyira megnyílik neki, hogy egyé egyesül vele.
Ez a Lélek, aki az Atya szívében elraktározott gazdagságokat osztogatja, és az Atya és a Fiú között kialakuló szándékok őrzője, annyira finoman hatol be a lélekbe, hogy azt észre sem veszik, és nagyon kevesen ismerik fel a tényleges nagyságát.
Erősen és könnyedén áramlik a Lélek minden helyre, amely készen áll és felkészült arra, hogy befogadja őt. Minden fület megzenget saját megújult szavával és legmélyebb hallgatásával. Mozdulatlan és mégis mozgásban, a szeretet hulláma mindent áthat.
Te nem állsz meg, szent Lélek, az Atya mozdulatlanságában, sem az Igében, és mégis állandóan az Atyában, az Igében és önmagadban vagy, ahogyan minden jó szellemben és minden teremtett lényben is. A teremtett világ szüksége van rád a vér miatt, amelyet az egyszülött Isten Fia, az Ige ontott ki, aki a hatalmas szeretetből elengedhetetlenné tette magát teremtése számára. Te nyugszol minden teremtésen, amely úgy irányul, hogy a te ajándékaidban való részvétellel tisztaság révén valódi hasonlóságot érjen el veled. Te nyugszol azokon, akiket az Bárány vére megáldozott, és hagyod, hogy a Bozós Ige működjön bennük, és készítesz magadnak egy méltó hajlékot.”
(A szent vallomásainak feljegyzéseiből -
a magyar fordítás átvéve a Szent Mária M. de’ Pazzi ünnepén a nap szertartásának második olvasatából.)
Szent Terézia Margit a Legszentebb Jézus Szívéről
Olasz nemesi családból származott, a Redi családból. 1747. július 15-én született. 1764. szeptember 1-jén lépett be a firenzei Szent Terézia Kármelita kolostorába, ahol 1770. március 7-én hunyt el (22 éves volt ekkor). 1929-ben boldoggá avatták, 1934-ben szentté avatták.
1767 húsvét utáni vasárnapján nagy kontemplatív kegyelemben részesült: lehetőséget kapott, hogy behatoljon Szent János szavaiba: „Isten a szeretet” (1 János 4,16), amelyeket az önkéntes reggeli imádságban olvastak fel, és megértette a Szentháromság gazdagságát a lélekben, és ezt átélte. Lelki vezetője, P. Ildefons a Szent Alajosról, említette: „Isteni dolgokat mondott nekem; felfedte, hogy e szeretet által Isten örökké szereti önmagát, és a Szent Lélek, tehát az Isten élete és lehelete, ami a Szent Lélek… és hogy amikor azt mondják: aki a szeretetben él, az Istenben él, és Isten benne van, ezzel azt mondják, hogy az az ember az Isten életeből él, és Isten, bizonyos értelemben, az ő életéből él” (Proc. Ord., 1184). Észlelte a Szent Lélek misztikus behatolását lelkébe, és ez táplálta az ő intenzív vallásosságát e Lélek iránt, akit „teljes bizalommal és biztosan keresett, és arra kérte, hogy a szívében soha ne maradjon tétlen, hanem hogy egyre inkább szítja és növelje a szeretetét” (u.o., 1409). Ez a teremtetlen Szeretet ösztönözte és elragadta őt, felébredt benne a buzgó vágy, hogy apostol legyen, intenzív szükséglete, hogy ima és áldozat által hozzájáruljon az Egyház jóságához és a lelkek javához.
(Az ő életrajzából. Összeállította Ennano Ancilli, a: Szentek a Kármelben, Institutum Carmelitanum,
Róma 1972, 371. oldal.)
Boldog Mária Jézusról Megfeszített
1846-ban született Galileában, polgári nevén Miriam Baouardy néven is ismert. 1867-ben lépett be a boszorkányok karmelitái rendjébe Franciaországban, 1875-ben máshová ment a Betlehemben alapított kolostorba. Ott is hunyt el 1878. augusztus 26-án. Buja hangsúlyozta a Szent Lélek tiszteletének fontosságát. 1983. november 13-án boldoggá avatták. A karmelita kiadó kiadott róla egy könyvet „Szivárvány a Szentföldön” Hans Rossi művéből.
„Szent Lélek, világosíts meg! Mit tegyek, és hogyan találhatom meg Jézust? A tanítványok nagyon tudatlanok voltak, ott voltak Jézussal, és mégsem értették meg őt. Én is Jézus házában vagyok, és nem értem őt. – Még a legkisebb dolog is megérint és zűrzavarba hoz. Túl érzékeny vagyok; nem vagyok elég nagylelkű ahhoz, hogy Jézusért áldozatokat hozzak.
Ó Szent Lélek, amikor a tanítványoknak ragyogtál a fényeddel, átalakultak; már nem voltak azok, akik korábban voltak; új erőt kaptak, az áldozatok könnyűvé váltak számukra; jobban megismerték Jézust, mint korábban, amikor még köztük élt. A béke, a fény forrása, gyere és világosíts meg engem. Éhes vagyok, gyere és tölts el; szomjas vagyok, gyere és adj innom; vak vagyok, gyere és világosíts meg engem; szegény vagyok, gyere és gazdaggá tegyél; tudatlan vagyok, gyere és taníts meg engem!
Szent Lélek, ajánlom magam neked.”
(Az imáiból. Csak németből fordítva.
Összeállította P. Gorazd O.Carm.)
