Mindig is szerettem a mariánus zarándokhelyeket, különösen a legnagyobb és leghíresebbeket, Lourdes-t és Fatimát. De nem gondoltam, hogy eljutok oda. Tavaly azonban váratlanul küldött az Őszentsége, Szűz Mária. Ráadásul az év végén és az új év elején egy újabb zarándoklat Medjugorjéba, ismét csak váratlanul.
A zarándoklatot Dr. Fr. Mráček szervezte, és egyben segélyprogram is volt a helyi népek támogatására, december 28-tól január 3-ig. December 28-án reggel két busz indult Prágából, az egyik cseh zarándokokkal, a másik morvákkal. Velük utazott egy pap, P. Josef Brychta, a korábbi slavończyi plébános és a dalmáciai plébánia volt dékánja, aki később a tuřanyi plébánián szolgált, most pedig Szent Jakab templomában Brünnben. Továbbá öt teológus a prágai és olomouci szemináriumból. Én egy másik fiatal plébánossal a dolní dvorišti határon csatlakoztam hozzájuk.
Nyugodtan haladtunk át Ausztrián, majd a régi Jugoszlávia országain, Szlovénián és Horvátországon, míg az éjfélkor a rendőrség megállított bennünket, mert a szörnyű szélvihar miatt nem lehetett továbbhaladni, főleg nem a Pag-félszigetnél a tengeren keresztül, ahol közel zajlottak a harcok. Másrészt a tengerpart mentén biztonságosan haladtunk, és nem láttunk háborús nyomokat. December 29-én este 21 órakor szentmisét tartottunk a ferenceseknél Zadarban. Medjugorjéba december 30-án reggel öt órakor érkeztünk.
Napi programunk körülbelül így alakult: reggel a rendi nővérek kápolnájában tartottunk cseh nyelvű szentmisét a zarándokok számára. Egyik napon nehéz, szeles úton és a hidegben imádsággal kísérve felmentünk a Podbrdo hegyre, másik napon a Križovac hegyre a keresztúttal. Egyik délután Vickával beszéltünk a házuknál, a másiknál pedig Jelenával szintén a háznál. Egy délután elmentünk Mostarba, de erről később.
Minden nap esténként részt vettünk a három órás liturgián, öt órától nyolc óráig. Ez alatt a teljes 15 tizedből álló rózsafüzért imádkoztuk, aminek során Szűz Mária megjelent. A szentmise horvát nyelven zajlott, a jelenlévő papokkal közösen, csupán az evangéliumot olvasták fel több nyelven, csehül is. A szentmise után a pap térdre esett az oltárnál, és mindenki együtt imádkozta el 7× Miatyánkot, Üdvözlégy Máriát és Hiszek egy Istent. December 31-én Vicka és Marija mellett térdeltek. A szentmise után még adoráció vagy közös imádság volt a jászolnál. Gyönyörű volt a régi év végén és az új év kezdetén. Sok pap koncelebrált, a templom tele volt zarándokokkal, a mise után hálaadó imádságot tartottunk a templom előtt. És aztán éjféli szentmise.
De biztosan várják, hogy mondjak valamit a háborúról, ami ott tombol. Medjugorje teljesen mentes a katasztrófától. A legnagyobb erőfeszítések ellenére az zarándokhelyet teljesen meg akarták semmisíteni, Szűz Mária csodálatosan megóvta. Ahogy Lourdes-ban, amikor a negyedik jelenésnél rémisztő hangok hallatszottak, Szűz Mária nézése elcsitította mindent. Az év utolsó napján egy elhagyott vidéken utaztunk Mostarba, mészkő sziklák között, ahol itt-ott kis cserjék nőttek. Láttuk a ledőlt új székesegyházat, de ezelőtt állt a sértetlen Szűz Mária szobor a kis Jézussal. A püspöki rezidencia teljesen megsemmisült, minden bent elpusztult. Innét tovább utaztunk egy parkhoz, ahol körülbelül 500 elesett van eltemetve. A ferences templomhoz is elmentünk, amelyre 1992. május 6-án négy bomba zuhant, így csak üres falak maradtak, belül egy halom rom van. De a kolostor nem sérült meg. A régi város teljesen romokban hever. A hidak közül csak egy maradt fenn, a legöregebb. Az emberek nyomorban élnek.
A tartózkodásunk utolsó napján sikerült reggel korán cseh nyelvű szentmisét tartani a zarándokoknak a templomban. Dél körül indultunk vissza. A szörnyű szélviharok miatt két napot elveszítettünk, és a Vöröskereszt is segített, így január 5-én érkeztünk haza január 3. helyett. Már hozzászoktam a nagy szelekhez a Morva-szibériában, és szerettem is őket, de ilyen borzalmas szelet soha nem tapasztaltam. Emlékeztett a szélre, amely eltörte a sziklát, amit Illés próféta is átélhetett. Ott legalább teherautókat is felborított.
Lourdes-ban, Fatimában és Medjugorjéban Szűz Mária folyamatosan hívta és hívja az imádságra, különösen a rózsafüzérre. Lourdes-ban már háromszor kiáltotta: „bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat”. De Fatimában még inkább a bűnbánatra és Medjugorjéban a legjobban észrevétlenül hívott. Itt még az éhezésre is. Lourdes-ban mint a Szeplőtelen Fogantatás mutatkozott be, Fatimában mint a szent rózsafüzér királynője, és Medjugorjéban mint a béke királynője. E helyeken érezni lehet jelenlétét és hatását az egész világra. Ezek az emberekben megmaradnak.
P. Metoděj Minařík O.Carm.
