Bl. Alžbéta a Legszentebb Háromságról
E spiritualis üzenetét Alžbéta levelező formájában írta a bemutatójának, Marie Germain nővérének az életének utolsó heteiben (1906 októberének végén).
J.M.+J.T. (= József, Mária, Megfeszített, János, Terézia)
Kedves anyám, szent papom,
amikor olvasni fogja ezeket a sorokat, az ön kicsi Dicsőség Dala már nem fog énekelni ezen a földön, de a végtelen Szeretet Otthonában fog tartózkodni, így el tudja hinni és hallgathatja őt mint Isten „hírnöke”. Kedves anyám, szeretném elmondani, hogy mennyire fontos volt számomra. De a pillanat olyan komoly, olyan ünnepélyes... Nem akarom időmet pazarolni olyan dolgokkal, amelyeket valószínűleg alábbhagyok, ha szavakba öntöm őket. Az ön gyermeke szeretné megmutatni, mit érez, vagy inkább, mit adott neki Isten a mély elmélyülés óráiban, az egyesítő érintés által.
„Különösen szeretve vagy.” Szeretve azzal a különös szeretettel, amelyet Mester néhányak iránt érzett itt a földön, és amely nagyon messzire vezette őket. Nem azt mondja önnek, mint Péternek: „Jobban szeretsz engem, mint ezek itt?”1 Anyám, hallgassa, mit mond ő önnek: „Engedje, hogy jobban szeressék, mint ezek itt. Ez azt jelenti, hogy ne féljen semmilyen akadálytól, mert én ki tudom árasztani a szeretetemet, akire csak kívánom.” „Engedje, hogy jobban szeressék, mint ezek itt; ez az ön hivatása, és ha ennek hű marad, boldoggá tesz engem, mert ezzel meg fogja dicsőíteni szeretetem hatalmát. Ez a szeretet mindig képes helyrehozni, amit elrontott volna. Engedje, hogy jobban szeressék, mint ezek itt.”
Olyan szeretett anyám, ha tudná, milyen bizonyossággal látom Isten tervét az ön lelkével! Olyan, mintha hatalmas fényben jelenne meg előttem, és azt is értem, hogy ott Fent újra én fogom betölteni a papi szolgálatot az ön lelke iránt. Ez a Szeretet kapcsol össze a munkájához, ó anyám; milyen nagy és tökéletes ez a munka Istentől, és mennyire egyszerű önnek, és ez éppen az, ami nagyszerűvé teszi. Anyám, engedje, hogy jobban szeressék, mint a többiek! Ez mindent magyaráz, és megakadályozza a lelkét, hogy csodálkozzon.
Ha megengedi, az ön kis hostiája a lelke mélységében fogja tölteni a mennyországát: megőrzi önt a Szeretettel való közösségben, a Szeretetbe vetett hitben, és ez lesz a jele annak, hogy ő önben tartózkodik. Milyen bizalommal fogunk élni... Kedves anyám, bár az ön élete is a mennyekben történik, ott, ahol én az ön nevében éneklem az örök Sanctust, nélküle semmit nem fogok tenni Isten trónja előtt, jól tudja, hogy viselem az ön pecsétjét, és hogy valami az önből felbukkan2 az ön gyermekével Isten színe előtt. És kérlek, hogy ne tegyen semmit én nélkül, hiszen ezt megengedte nekem. Én önben fogok élni, most én leszek az ön Édesanyja, aki megtanítja önt, hogy az, amihez én már tartozom, hasznára váljon, hogy részesedjen benne és hogy a boldogok életét élje.
Tiszteletreméltó anyám, az örökkévalóságtól nekem adott anyám, távozom és hagyom önnek azt a hivatást, amely a harcoló egyház méhében az enyém volt, és amelyet mostantól folyamatosan betölteni fogok a győztes egyházban: „Dicsőség a Legszentebb Háromságnak.” Anyám, engedje, hogy jobban szeressék, mint ezek itt: így akarja, hogy az ön dicsérete legyen! Örül, hogy önben építi szeretetét saját dicsőségére, ő maga akarja ezt tenni, még ha ön nem is tett érte semmit, csak azt, amit a teremtmény tehet: a bűn és nyomorúság művét. Olyan nagyon szeret! Szeret ön „jobban, mint ezeket”, mindent meg fog tenni önben, elmegy a végsőkig, mert amikor egy lélek így van szeretve általa, szeretve a változhatatlan és teremtő szeretettel, a szabad szeretettel, amely úgy változtat meg, ahogyan neki tetszik, ó, milyen messzire jut ez a lélek!
Anyám, a hűség, amelyet önnél kér a Mester, az, hogy mindig a Szeretettel közösségben legyen, hogy eltűnjön, hogy gyökeret verjen ebben a Szeretetben, amely meg akarja jelölni a lelkét hatalmának, nagyságának pecsétjével. Soha nem lesz banális, ha éber marad a szeretetben! De abban a pillanatban, amikor csak azt érzi, hogy miként tűnik el, kimerül, tetszeni fog neki, ha hű marad a hithez, hogy ő mindig működik, hogy ő mégis szeret, és talán még inkább, mert az ő szeretete szabad és mert úgy akarja őt megdicsőíteni, hogy „jobban szeressék, mint ezek itt.” Azt hiszem, ez az. Éljen a lelke mélységében! A Mesterem világosan megérti, hogy ezzel3 csodálatos dolgokat akar létrehozni: Ön arra van hívva, hogy tisztelegjen a kegyelmes isteni Lény egyszerűségének és dicsőítse Szeretetének hatalmát. Higgye el az ő „hírnökének” és olvassa ezeket a sorokat, mintha tőle érkeztek volna. †
(Szent András gondolatai Folignóból)
„Szeretlek, szeretlek téged jobban, mint
bárki más ebben a völgyben...
Én jövök és
ajándékozok neked
ismeretlen örömöt...
belépek a mélységeidbe.
Menyasszonyom! Megpihentem
és nyugodtan vagyok benned, most ülj
és pihenj te is bennem!...
Szeress engem, az egész életed
nekem fog tetszeni, csak ha engem
szeretsz!... Nagy dolgokat fogok tenni
benned, benned leszek
megtalálva, dicsőítve, megértve...“
Franciából fordította Alžbéta Graubnerová.
