Amikor a lélek képes hinni ebben a hatalmas szeretetben, amely fölötte áll, elmondhatjuk, amit Mózesről mondanak: „Megbomlasztatlan volt a hitében, mintha a Láthatatlant látta volna.” A lélek már nem áll meg a vonzalmak és érzések szintjén; alig számít, hogy érzi-e Istent vagy sem; alig számít, hogy örömmel vagy szenvedéssel ajándékozza meg: hisz a szeretetében. Minél inkább próbára teszik, annál inkább növekszik a hite; elmondhatjuk, hogy minden akadályt leküzd, hogy megpihenhessen a végtelen Szeretet ölében, amely csak szeretetből fakadó cselekedeteket tud végrehajtani. Ennek a léleknek, amely teljesen éber a hitben, a Mester hangja bizalmas titokban azt mondhatja, amit valaha Mária Magdolnának mondott: „Menj békében, a hited megmentett téged.”
(Elizabethtől a Szentség, A Menyország a hit által 20)
