Minden büszkeség, amelyet magadban érzel, csak akkor válik hibává, ha azt az akaratod is jóváhagyja! Sokat szenvedhetsz, de nem sérted meg a jóságos Istent. Azok a hibák, amelyekbe esel anélkül, hogy tudatában lennél, ahogy mondod, kétségkívül a szeretselfoglaltság háttérképet árulják el, de ez bizonyos mértékig a mi sorsunk... Amit a jóságos Isten kér tőled, az az, hogy soha ne állj meg önként bármilyen büszke gondolat mellett, és soha ne cselekedj az ő befolyása alatt, mert az nem jó. És ha esetleg rájönnél valamire, nincs szükség elveszíteni a bátorságodat, mert ez ismét a felbolydult büszkeség. Mint Mária Magdolna, „fel kell fedned nyomorúságodat” a Mester lábánál, és kérned kell tőle, hogy szabadítson meg. Ő nagyon örömmel nézi azt a lelket, amely elismeri tehetetlenségét. Akkor, ahogy egy nagy szent mondta, „Isten végtelenségének mélysége szemben áll a teremtmény semmiségének mélységével”, és Isten öleli ezt a semmit.
(Elisbeth a Szentséges Háromságról, Hivatásunk nagysága 5)
