A Keresztrefeszített Krisztus ábrázolása Szent János Keresztelő által

Pavel Vojtěch Kohut OCD

Évek előtt először volt lehetőségem ellátogatni a Vtelteti Kolostornál található múzeumba, amely Ávila falain kívül található, abba a kolostorba, ahová a szent Terézia eredetileg belépett (vö. Z 4,1). Mások mellett itt találkoztam a Keresztrefeszített Krisztus rajzával, amelyet Szent János a Keresztről készített. Ez egy apró műalkotás, amely egy díszes relikviatartóba van helyezve, és egy nagy teremben található, tele szakrális tárgyakkal.

Ennek ellenére a rajzzal való találkozásom felejthetetlen volt. Igen, muszáj írnom "találkozás", mert az első pillanattól kezdve, amikor láttam, világosan éreztem, hogy az őrá való nézés élő kapcsolat Krisztussal a Megváltás titkában. Mintha vágyott volna belépni az életébe annak, aki nézi őt.

1. Alapvető adatok a rajzról

A Keresztrefeszített Krisztus rajz (ahogyan a leggyakrabban nevezik) valóban apró – mindössze 57 × 47 mm nagyságú – és csak finoman van megrajzolva fekete tintával. Művészi kifejezési szempontból azonban teljesen kivételes. Salvador Ros így írja le: "Ez valóban egyedi és zseniális rajz, amely Krisztust ábrázolja, aki a kereszten haldoklik, amikor átadja lelkét. Itt rejlik a nyilvánvaló patetikus jelleg, a kiugró benyomás az ízületek vetemedéséről, a kezekről, amelyeket a körmök sebei és a mozdulatlan test tömege meghúz, amely előrehajlik, mintha meg akarna hajolni. A fej a mellkasra hajlik, ami azt sugallja, hogy az arc alig látható. A derékra tett lepel erősen össze van szorítva, és a lábak a test súlya alatt összegörbülnek, amelyeket már nem tudnak megtartani. És mindez oldalról, madártávlatból, ferde kónikus perspektívából nézve, a nézőpont a jobb felső sarokban helyezkedik el. Ez a rajz legszembetűnőbb és legeredetibb aspektusa, mert ez a ferde perspektíva, ez a nézőpont arra ösztönzi a szerzőt, hogy túllépje az esztétikai szabályokat, és új arányokat adjon a látható képnek (a bal kéz tenyerétől a lábujjig mindössze 20 mm-t, míg a jobbnál 60 mm-t mérünk), így az eredmény egyedülálló, valóban szokatlan jelenetet teremt.”

Nagyon érdekes megállapítás is született a rajz restaurálása során 1968-ban: A rajz egyetlen lapon, hanem két lapon valósult meg – a felső, nagyobb részen a kereszt és a Keresztrefeszített teste van megrajzolva a derékig, az alsón pedig a lábak és a kereszt alsó része. Személy szerint valószínűnek tartom, hogy ez a szent személyes beavatkozása lehetett: az eredeti rajz alsó részét egyszerűen csak letéphette (amelynek első megoldása talán nem elégítette ki?), és helyette egy másik részt adott hozzá. Ezt azonban természetesen csak spekulációkként lehet kezelni.

A rajz keletkezésének körülményei is homályosak, így azt mondhatjuk, hogy többet nem tudunk róla, mint amennyit tudunk. Van néhány tanúvallomásunk, de sajnos, ezek nagyon homályosak. P. János a Szent Józsefről tanúskodott, a karmelita eredeti rendjének tagja, hogy a szent a rajzot ajándékozta a bűnbeesett oldala testvérének, Anna Mária a Jézus által, aki számára azt egy időre átadta, de aztán kérte, hogy vigye vissza. P. Alfonz a Szűzanyáról, a szent bizalmas barátja, életrajzában megpróbálja rekonstruálni, hogyan készült. Leírása alapján azonban nyilvánvaló, hogy erről nincsenek pontos adatai. Egy másik szent életrajzíró, P. Jeroním a Szent Józsefről ugyancsak hipotetikus jellegű tanúvallomást ad, amelyben írja: "Ahhoz, hogy így lássa őt [= a keresztre feszített Krisztust], könnyen lehet sejtetni és hinni, hogy az Isten szolgája valamilyen ablakban vagy a spotttban tartózkodott, ami a kolostori templomok oldalán gyakran megtalálható, és ott állítólag megjelent neki, a nép felé fordulva. De miért így, és nem a tiszteletreméltó atyával szemben? Elhiszem, hogy ez azért történhetett, hogy az ő szemei előtt láthatóvá váljanak ebből a magasságból a szánalmas és ügyetlen alak, mint ahogy a közvetlen nézőpontból valaha is tűnt.”¹

A rajz keletkezéséről tehát annyit tudhatunk biztosan, hogy 1572–1577 között (azaz abban az időben, amikor Szent János a Vteltet negyedik apátnője volt, és a kolostor közelében egy kis házban lakott), valószínűleg ennek az időszaknak a második felében, János a Keresztre feszített Krisztus látomását élhette meg abban a szokatlan perspektívában és formában, ahogyan megjegyezte, és a született rajzot Anna Mária a Jézus testvérének adta. Ő a kincsét egy másik apátnőnek, Maria de Pinel-nek adta, aki a kolostori krónikában említést tett róla, és körülbelül 1630 körül a relikviatartóba helyezte. 1969-ben ezt az eredeti relikviatartót egy jelenlegi, José Puigdollers madridi ötvös által tervezett táskával váltották fel.

Milyen benyomást kelt az ember, amikor rápillant a rajzra? Az említett Jeroním a Szent Józsefről hangsúlyozta: "Ennél a rajznál három dolog érdemes megfontolásra: az első az a pozíció, amelyben a mi Urunk Krisztusunk bemutatkozik, és amelyet a tiszteletreméltó férfiú előtt tartoczkodott; a második a rajz készítésének ügyessége; a harmadik pedig az a kegyelem, amelyet képvisel és kivált." A kortárs szerző, Juan Bosco San Román lenyűgözően értelmezi a rajzot, amikor így ír: "Atyjának szeme előtt olyan fiút lát, aki inkább féreg, mint ember, akinek testén nincs egészséges hely, akit a földi bűnért megöltek és megkínzottak, és lehajlik arra a világra, amelyért meghalt."

Modern értelemben: a rajzon csodálni és értékelni lehet teológiai kifejezését, művészi kifejezését, és spirituális üzenetét. Próbáljuk ezeket felfedezni János műveinek és e rajznak a dialektikus olvasata alapján, és aztán fogalmazzuk meg a rajz üzenetét a lelki életünkbe.

2. János rajza és iratai

Aki megfigyeli János rajzát, az úgy a szokatlan perspektívát, mint a rajz durva, szinte nyers vonásait, valamint az ábrázolt test kifejezését és pozícióját észleli. A Szent János Keresztrefeszített Krisztusa így egyszerre elmondja Jézus szenvedését, a szeretetét, amellyel meghal, valamint a kapcsolatát az Atyával, aki az első, aki ezt az eseményt látja.

Ezeknek a dolgoknak köszönhetően nehéz a rajzhoz rendelni a két kiemelkedő festő műveit, akik inspirálódtak belőle. Mindkét művész, José María Sert (1874–1945) falfestő és Salvador Dalí (1904–1989) a Frossairt P. Brúnó Jézusról és Máriáról hatására ismerkedtek meg a szent rajzával. Az első arra a következtetésre jutott, hogy rosszul nézünk a rajzra, ezért 90 fokkal balra fordította, így az ő értelmezésében Jézus szinte vízszintes állapotban, úgy néz ki, mint akit a képzeletbeli mennyezethez követett, az egész testét lefelé fordítva lóg. De kérdéses, hogy miért akarná Szent János Krisztust így ábrázolni, amit szeretne kifejezni ezzel. Talán még távolabb ment János rajzától Salvador Dalí. Az ő A Szent János a Keresztrefeszítve című, 1951-es alkotása csak a szent rajzának neve és szokatlan perspektívája, de ez is kerülte a János iránymutatásait. A keresztre feszített Jézus látványa itt madártávlatból van bemutatva, ami spontán módon egy teljesen más értelmezést kínál, mint János rajza. Az ábrázolt Krisztus emellett inkább atlétikus mivoltában, félistenszerű hősben sejlik, gyönyörűen formázott izmokkal. Hiányzik a görbe pozíció, a láb, amely képtelen megőrizni a test súlyát, a véres sebek... A fekete háttér ugyan rendkívül hattáros, de a földnek a rajz alsó részén történő jelzése a keresztes világra inkább eltávolítja attól. Nem csoda, hogy a szent tudományának nagy ismerője, Federico Ruiz az ilyen jelenetekkel kapcsolatban szkeptikus: "Minden ilyen tekintélyt figyelembe véve továbbra is meg vagyok győződve róla, hogy a pozíció, amelyet a szent szándékozott, a vertikális, ami mindig így is volt."

Próbáljuk azonban megérteni János rajzát a saját művei alapján. Hiszem, hogy a saját gondolatai segítenek minket abban, hogy jobban közelítettünk hozzá, mint a külső megjegyzések vagy saját benyomásaink.

A szeretettel megsebzett Pásztor az Atya szeretetteljes pillantása alatt

Teljesen alapvető értelmezést kap János rajza egy népszerű vers alapján, amely négy versszakban készült, amelyhez a misztikus költő csak az utolsó, ötödik versszakot adta hozzá. Ezzel azonban teljesen átalakítja, mivel a kis Pásztor (Pastorcico) nem viszonzott szeretetének eredeti költeményéből Krisztológiai alegóriává válik: Jézus, aki szenved a kiontott emberiség miatt, felfelé mászik a "fára" a keresztre, ahol a "nagyon megsebzett szeretetével" hal meg. A János rajzán látható Keresztrefeszített Krisztus így a Pásztor, akinek a bűnösök iránti szeretete az önélete feláldozásához vezet, ahogy azt a költemény utolsó versszakában olvassuk: "És hosszú idő után felemelkedett / a fára, ahol gyönyörű karjait kitárta, / és halott maradt, / a hűvös szívével a nagyon sérült szeretetével." Tehát a rajz első értelmező kulcsa Krisztus megváltó szeretete az emberiség irányába.

Még legalább két költemény segít nekünk helyesen értelmezni a rajzot: ezek a "Az evangélium In principio erat Verbum" című romance és a Jól ismerem a forrást című poéma. Az első alapvető perspektíváját a szeretetteljes párbeszéd képezi az Atya és Fiú között a teremtésről (vö. 3. és 4. vers), és az inkarnációról (vö. 7. és 8. vers). A két isteni személy, akiket kölcsönös szeretet összeköt (azaz aSzent Lélek személye) akarja megteremteni a világot, és közel hozni a tervhez, az úgy, hogy a Fiú magára veszi az emberi természetet. E költemények a Páncél születésének befejezésével zárulnak (vö. 9. vers), de semmi sem akadályozza meg, hogy ezt a szálat egészen Jézus kereszthaláláig húzzuk. Ebben az esetben a János rajzának második értelmező kulcsa az Atya szeretete a Fiú irányában, ami nagymértékben világossá teszi a szokatlan perspektívát a fentről lefelé mutató szögből, amikor a megfigyelő (vagy inkább a Megfigyelő!) közel áll a Keresztrefeszítetthez, és nem "hideg fentről" (mint Dalí ábrázolásánál), hanem szeretettel és együttérzéssel néz rá.

A Jól ismerem a forrást című költeményben megtaláljuk ennek a perspektívának kiegészítését, vagyis az Atya szeretete az emberek iránt Fiún keresztül: a forrás (= Atya) árad a folyókban (azaz Fiúban és Lélekben), és ezeket a világot alkotja, hogy végül a "tiszta kenyérben" (azaz az eukarisztikus Krisztusban) adja mindenkinek, aki ezt kívánja. Ez a perspektíva is alkalmazható János rajzára. Összességében elmondható, hogy ez az egyszerű ábrázolás az Atya és a Fiú (és így a Szent Lélek) közötti szeretetet képviseli, amely közösen ajánlja fel az emberiség bűnös világát, hogy a megváltó Jézus halálának befogadása révén e szeretethez közelidhessen és rá rátalálhasson.

A Misztikus Mester prózai szövegeiben is található ez a Krisztus megváltó művét látni. A Lélek Éneke kifejezi a keresztre a "alma birtoklását, és ezzel egységesítette magát az emberi természetben, így a lelkek minden lelkét, és megadta nekik a kegyelem és a keresztről biztosítékot." (EP 23,3) Másutt Szent János a szeretetet és a keresztre feszítést elválaszthatatlannak ítéljük (EP 36,13; ZP 2,28). Amikor hozzáadjuk a híres 22. fejezetet a hagyományos Password of Mount Carmel könyvéhez, amelyben a szent Krisztust az Egyetlen Atyai Szónak ábrázolja, azt mondhatjuk, hogy a nézés Krisztus keresztjére János költészetében és prózában megjelenik: Jézus válaszol az Atya szeretetére úgy, hogy szenved és meghal, hogy megváltja az emberiség bűnbeesett elejét, ami az Atyához vezeti, hogy szeretettel hajoljon hozzá, és bántlamaival és szívével gyengéden fogadja a megszabadult emberiséget. Mintha az útmutatást bár akkor volna, amelyben a római képnézési hasonlatára mellett fölmegy, hogy János rajzára milyen módon nézzen.

A keresztrefeszített Szeretettel való nézőpontból

A perspektívát azonban meg lehet fordítani is, és olvashatjuk János írásait az alapjai alapján. Már csak azért is, mert a rajz előbb készült, mint a legtöbb írás. Ekkor figyelembe kell venni ezt a János által megélt mély lelki tapasztalatot, amely alapján megrajzolta Jézus megkínzott testét az Atya szeretetteli nézőpontja szerint. Hiszen ez egy rendkívüli tapasztalat, amely a szent első fázisához köthető.

Már a költemények olvasása János rajzára való tekintettel is lehetővé teszi, hogy egyértelműen krisztológiai perspektívában olvassuk őket. Nem lehet megengedni a feltevést, hogy a Hová bújtál, Kedves? költemény vagy a Egy sötét éjjel és az Ó, élő láng a szeretetben versben a kívülálló, világi párkapcsolatot kitevő jelentéssel sontak, és csak később "spiritualizálták" őket a szent által.

A Keresztrefeszített Krisztus rajz ugyanakkor fontos értelmező kulcs a Hegyi tökéletesség elképzelésének megértéséhez. Sok esetben a ragyogó tanítás, amely itt megjelenik és le van írva a Password of Mount Carmel traktátban (főleg 1V 13) az Øüsztes mestert megvádolják a krisztusi aszkézissel kapcsolatos téveszméjével, amely nem számol Jézus megváltó áldozatával. Figyelembe kell venni a figyelmes olvasást a programozott 13. fejezetek első könyvében, hogy ezeket kifogásolja. János itt világosan kiemeli: "Először is, a léleknek arra kell törekednie (un ordinario apetito), hogy Krisztus követője legyen mindenének, amennyit csak tud, hogy az ő életét elmélyíti, hogy tudja utánozni, és hogy minden esetben úgy járjon el, ahogyan az ő tette." Másodszor, hogy jól végezheti ezt, fel kell adnia a mindig utána entházat magának, amennyire csak tudja. Ezért nem szabad ezt megengednie, és a szeretetüket Jézus Krisztusnak kell adnia, aki nem akart ebben a világban semmilyen más élvezetet, mint az Atya akaratát végrehajtani, amelyet az ő eledelének és ételének nevezett." (1V 13,3n). Világos, hogy minden aszkétikus törekvés Krisztusra és az Atya akaratának teljesítésére irányul (lásd 1V 13,6). Amikor a nefeszeknél János rajzát mellé helyezhető, nyilvánvaló, hogy mi vezeti őt a radikális elvárásaira azok részéről, akik szeretnének találkozni az Istennel, aki a hegycsúcsáról Hegyi tökéletesség helyszínéről lejegyet elérni.

Minél bonyolultabban lehet a rajz jelentését bemutatni a diptych második részében, Az Éj sötét, annál inkább ez az argumentáció hasznosabbá és szükségessé válik. A Misztikus Mester ezen műve ugyanis több alkalommal a "Krisztusi hiány" szemrehányásával találkozott, mivel kevés Jézus Krisztusra vonatkozó említést találunk benne, és a bibliai idézetek többsége az Ószövetségből származik. A Temní éj azonban egy diptychet alkot a Hegyi tökéletességgel, ahol elmondható, hogy az összefüggés igazán ellentétes, és a két művet együtt kell olvasni. János Keresztelő a Krisztusra vonatkozó visszatartott összefüggések következtében úgy tűnik, hogy szándéka volt, számára különböző szélsőségekben legyen, hogy lehetővé tegye az olvasónak, hogy átélje a fájdalmas tapasztalatot a passzív éjjelen. Mintha az Istennel való egység látásának horizontja teljesen eltűnt volna a figyelmeztető lélek előtt. Valójában azonban a sötét éjjén való áthaladás egyre inkább a hármas áldás részévé válik, amely megnyilvánul a kereszten, ahogy meditáltunk János rajza felett. Ezen felül az író egy utószóban bemutatja azt a perspektívát, amely érvényes az egész írásra: a lélek már áthaladt az éjjén, és a tökéletesség állapotában van, mert Krisztussal engedte magát arra, hogy megtapasztalja az Istennel való rajz, a váratlan módon eltűnt hármas ölelésbe.

Ugyanígy a Lélek Éneke és a Az Élő Szeretet lángjához című művek esetében is megállapítható, hogy követik a szerző rajzát. János hitét a Kedves keresésében, a Krisztus halálának válaszaként már a földi élet folyamán is élheti végig (lásd EP 23,2.6).

A trinitárius perspektíva a Lélek Éneke befejezésében és az egész Az Élő Szeretet lángjában azonban szintén összefonódik a Keresztrefeszített Krisztus rajzával. Az Élet a Háromságban ugyanis Jézus Krisztus szépségén nyílik meg (vö. EP 36), ahol a bejárati kapu a keresztre irányul: "Ó, ha már teljesen lehetséges lenne megmagyarázni, hogy Isten gazdagságát, ami nagyon különböző, nem lehet másképpen elérni, mint úgy, hogy belépünk a szomorúság fájdalmába, és a lélek itt találja meg vigaszt és vágyát! S hogyan kívánja a lélek, aki valóban isteniekhez vágyik, hogy a kereszten szenvedjen először, hogy belépjen, a kereszthez vitázva. (...) Mert a gazdagság ismereti csoportjába való belépéshez a bejárati kapuban, amely szűk, a keresztre van szükség. És az, aki vágyik, hogy bejusson, mindannyian számíthatnak". Aki vágyik a kényelemre és az élvezetekre, ugyanaz az alácsolás inkább a nagyobb fájdalmakra vágyik, s ahogyan János értelmezi az apostoli missziót: "Ó, lélek, akik biztonságosan és kényelmesen akartok lépni a lélek dolgaiban! Ha tudnátok, mennyire fontos nektek szenvedni és elviselni, hogy elérjétek ezt a biztosítótási és kényelmi helyzetet, és hogy ezt sehol nem lehet elérni, amennyire ez inkább visszahúzó, nem létezne semmiféle kényelem, sem Istentől, sem teremtményektől. Inkább hordozzátok a keresztet, és ha megvan a kereszt, akkor azon italként szeretnétek csupán epe és ecetet inni! Jó lenne, ha látnátok, hogy ezen halála által a világ és önmagatok halottaként Istenért élnek a lélek örömébe. És ha türelmesen és hűségesen viselnéd ezt a keveset, megérdemelned, hogy Isten rád tekintsen és megtisztítana, létrehozna a benső részben, biztosítva letisztított, belső spirituális szenvedésekkel, hogy belső jóságot adhasson." (ZP 2,28).

Ezért nyilvánvaló, hogy semmiképpen nem hibázunk, ha János összes munkáját a keresztrefeszített Szeretet nézőpontjából olvassuk: a Fiú szeretete az Atya és az emberek iránt, az Atyáé a Fiú és a teremtett emberek iránt benne, a szeretet, amit a Szent Lélek képvisel.

3. János rajza nekünk szóló üzenete

János rajza, a Keresztrefeszített Krisztus, szólhat és kellene, hogy megszólaljon a lelki életünkből is. Szeretném itt legalább felvázolni néhány alapvető motívumot, amelyek segítenek nekünk.
Először is, ez magában foglalja a Keresztrefeszített Krisztust. Néha a keresztényeknek hajlamaik támad, hogy a kereszténység csak a vigaszt nyújtó elemeit hangsúlyozzák, ezért a kereszt elrettenti őket. Szeretnék Jézust kisgyermekként a jászolban, Jézust mint tanítót és csodatevőt, a feltámadt Jézust, de Jézust a kereszten? És pedig, a keresztre nincs Isten fia teljessége! Mócsik János is emlékezteti erre, amikor egyikes hívén dolgaihoz ér: "Ne keress Krisztust a keresztre" (K 24). Nem tudunk megérteni Krisztust és elfogadni a megváltását a kereszten (és ez nemcsak Őre, hanem a mi saját életünkben is). A Misztikus Mester szellemében még hozzáadhatjuk: "Ne keress keresztre Krisztus nélkül", azaz a keresztre (a jogtalan szenvedés értelemben) nem létezik Krisztus megváltó szeretete nélkül. Ezért Szent János tanácsad: "Gyakoroljátok a fájdalmas és türelmes erényeket, hogy valamennyire a szenvedésünkkel egy kicsit közel állják Dávidhoz, ponziddat és keresztre krónikoszta a mi nagy Istenünkkel, akit elhagyultak és keresztre feszítettek, mert ha ez az élet nem utánzásával van, az nem jó." (K 25).

Továbbá középpontban van az üldöztetés, a düh és a szeretet motívuma. Jézus teste Janus rajzán gyötrelmesen eltorzult. Ez kezdetben lehet rémisztő, de megfelel a keresztre feszítés történeli realitásának, és emeli a hálaünnepünket az Úrnak: Ő ezt a halált és a halál idejét, hogy nekünk átvette a bírságra! Krisztus sebei nemcsak az emberi bűn nagyságáról tanúskodnak, hanem - és ezt fontosabb! - a nagyobb, a Teremtő és Jézus irántunk való szeretete nagyobb mértékben. Szent János Krisztus elhagyatottságáról azt tanítja: "Így olyan nagy tettet hajtott végre, mint az egészen, mint az egész földön és az égen, amikor a kegyelem és az emberiség istenkeléseként gyorsította a világot. És ez történt, ahogy mondom, abban az időben, amikor a mi Urunk legnehezebb volt." (2V 7,11). Jézus ezt az szenvedést jelenítette meg, mind az Atya iránti szeretetében, mind irántunk való szeretetében.

És végül, jelen van az Atya és a Fiú közötti szeretet motívuma, és az ő irántunk való szeretetük. Már többször említettem, hogy ez a különleges perspektíva a Keresztrefeszített Választott, mintha általában az Atya szeretetteljes pillantása a szeretett Fiú halálának pillanatában lenne. Nyilvánvaló, hogy nem az Atya az, aki "vérszomjasan" várakozna a Fiú halálára, mint a bűnösöknek tett száj-, hanem az Atya, aki 💣bár isten nem szenved, de mégis mintha meghalna a Fiával. Az Atya, mint szintén szeret перекісn néz egy nézőpontra, mint izdműʥ.ilocиgs, Őt mi fájdalmunkban szintén pillantásaim érzéki szerelmében.

Sajnos, még a hívő keresztények is gyakran tévképzetekben tükröznek a kereszt nézésében, és látják Istent, mint egy kegyetlen ura, aki megköveteli Fiát az együttérzésével és a szenvedésével szemben, és jó! Készítenek, hogy az Isten áldás, ha "szerettemnek a fiújuk kiszolgáltatja a fájdalmát." A János rajza, amelyben tanulmányoztuk a fenti szöveget, hatékony gyógymóda lehet így a a keresztség titka átalakításainak.

Úgy hiszem, hogy további motívumokat kereshetnénk a Jézus Szentharak üzeneteinek szintén, de ezek elégségesek ahhoz, hogy megbizonyosodniak arról, hogy az a kis képecske, amelyet Szent János egy kis írásmóddal vázolt a letifőbb vallásos tapasztalata alapján, jónak lehet mindenkinek, aki lelkiekben egy kicsikét is nyitott abhatoz felfogásuk kifejezéséhez és érzet ار āz。

Ajánlott irodalom:
KOHUT Pavel Vojtěch, „Eucharisztia: az Atya szeretetének kinyilatkoztatása és a Háromság kapuja. János a Keresztről című misztikus versben Jól ismerem a forrást”, Salve 2 (2005), 75-99;
—, „Istennel élni. Bevezetés a hármas szellemiségbe Szent János szerint”, Salve 3-4 (2006), 143-171;
—, János a Keresztről - Az Atya Egyetlen Szava”, in: K. BAUER, P. JANDEJSEK és I. NOBLE (szerk.), Jézus arcának keresése. Krisztológiai olvasmányok, Prága: Jabok 2008, 57-63;
ROS GARCÍA Salvador, „A kezdeti szimbólum János a Keresztről: rajza Krisztusról keresztrefeszítve”, Revista de Espiritualidad 217 (1995), 573-583;
SAN ROMÁN Juan Bosco, „A Krisztus, akit Sz, János a Keresztre rajzolt Ávila napján”, in: Federico RUIZ (szerk.), Isten beszél az éjjelen. Szent János élete, beszéde, környezete, Madrid: Editorial de Espiritualität 1990, 146-149;