Ó, erdők és bozótk,
a Kedves keze által ültetve!
Ó, zöld rét
és virágokkal tele!
Mondjátok, hogy átment rajtatok.
Ezer báját szétszórta,
sietve ment ezen a ligeten
és a tekintetével szépítette meg
és puszta hasonlóságával
szépségébe öltöztette.
Ó, ki gyógyíthat meg engem?
Tényleg adj fel nekem;
és ne küldj nekem
ma már követ,
aki nem képes elmondani nekem,
mire vágyom.
(Keresztelő János, Lelki ének,
szakaszok 4–6; 1577/78)
