1Móz 22,1–18
Vojtěch Szent Hedvigtől, OCD
Mindig látom őket: az utcákon, a parkban, a villamoson… Kézen fogva sétálnak, csókolóznak, ölelkeznek. Felmerül bennem a kérdés: valóban szerelem ez? Tényleg szeretik egymást ezek a fiatal párok? – Úgy tűnik, ez a kérdés őket is foglalkoztatja. Ezért folyamatosan kérdezik: „Szeretsz engem?” és nem tudnak betelni a párjuk szeretetének és hűségének bizonyítékaival.
Az embernek biztosra van szüksége, hogy szeretik. A kisgyerekeknél ez a legnyilvánvalóbb: „Mutasd meg, hogyan szeretsz!”…
Hasonló kérésre találunk választ az Isten szavában. Az első Mózes könyvéből való olvasmány Ábrahámról és Izsákról nagyon ismert. Általában úgy értjük: Az Isten biztosra akar menni abban, hogy Ábrahám szeretetteljes. Ezért áldozatot kér tőle egyetlen fiától. – Ábrahám megállja a próbát, Isten megmenti Izsák életét, és minden boldog végkifejletben zárul a Isten jutalmára tett megfelelő ígérettel. „Mutasd meg, hogyan szeretsz!”
De nekem itt sok minden nem stimmel: … Az angyal azt mondja: „Most tudom, hogy félsz az Istentől…” Most? Isten mindenható! Hogyan nem tudhatta előtte? Nem tudta volna a próba nélkül is, milyen az Ábrahám iránti szeretete? És tovább: Miért olyan Isten, aki az egyetlen szeretett fiát ok nélkül akarja megölni? Miért kell valakit megölni? Úgy gondolom, hogy minden kicsit másképpen van. Azt olvassuk: „Isten megpróbálta Ábrahámot” – milyen értelemben próbálta, ha Isten mindenható? – Amit Isten kér, az próba Ábrahám számára, de nem Isten számára. Ő tudja a kezdetektől, hogy mi lesz a vége. Ez az esemény valójában válasza annak a kérésnek: „Mutasd meg, hogyan szeretsz” – de pontosan fordítva. Nem az ember bizonyítja be szeretetét Istennek, hanem Isten az embernek.
Elsősorban Isten megmutatja Ábrahámnak, hogy szereti az emberiséget, ezért nem kér emberektől áldozatokat (ami akkoriban teljesen megszokott volt). Ellenkezőleg, megtiltja ezeket. „Ne legyen nálad senki, aki a fiát vagy a lányát tűzben áldozná fel” – mondja Mózes 5. könyve (18,10). Ezért kerül a színpadra a kos, akit Ábrahám „tűzáldozatként áldoz fel a fia helyett”. Továbbá: amikor azt mondom, hogy Izsák a Jézus Krisztus előképe, valószínűleg nem lepődöm meg senkit. Ezt valószínűleg mindenki jól tudja. És ez kulcs a megértéshez az egész probléma szempontjából. Figyeljük: Már láttuk, hogy Isten valójában nem akarja, hogy Ábrahám feláldozza „az egyetlen fiát, akit szeret”. Hasonlóan Krisztus sem akarja a naimi özvegy fájdalmát, ezért feltámasztja egyetlen fiát a halálból. – De a saját esetében Isten a saját Fiát nem kímélte – ahogy olvassuk a római levélben. Őt halálra adta, bár ez „kedves Fiú”, ahogyan az evangéliumban olvassuk. És hasonlóan Krisztus sem kímélte a saját anyját, az özvegyet – Szűz Máriát, a fájdalmát a saját egyetlen Fiának elvesztése miatt…
Nem az ember Istennek, hanem Isten az embernek bizonyítja a szeretetét. Ha a Fiát a halálra adja, nem teszi ezt ok nélkül, értelmetlenül. Ez ugyanis bűn, a mi radikális nem a Isten szeretetének. És Isten ezen a halálon keresztül a saját Fiának bizonyítja, hogy mégis szeret minket. Még ha az arcába is köpünk.
„Mutasd meg, hogy szeretsz” – kérem Istent. És ő válaszol nekem a saját egyetlen, szeretett Fiának, Jézus Krisztusnak a halálával és feltámadásával. Csak a golgotai kereszten keresztül ismerhetem meg Istent Krisztusban és az ő szeretetét. Ezért akarok felmenni a magas hegyre, hogy egyedül legyek Vele. A csendbe, a magányba. Ott ugyanis Jézus az én szemeim előtt táplálja az átváltozást. És olyan nagyszerű lesz, hogy „nem tudom, mit mondjak”.
Uram, bízom Benned, még ha néha azt is mondom: „Olyan nyomorult vagyok!” Hiszen a Te Fiad halála értékes a Te szemedben, így eloldottad a kötelékeimet. Ezért áldozatként hálát adok Neked, és hívni fogom a Te nevedet. Ámen.
