(Szent Baszíl óriás szerint)
Szent Baszílról néha azt tartják, hogy reguláját Szent Albert Jeruzsálemi írta a karmeliták számára. Bár a modern kutatás ezt a megállapítást megbízhatóan megcáfolta,1 mégis ebben a mély Istenkapcsolatra törekvésünkben a távoli barátként tekinthetünk Szent Baszílra. Nem véletlenül tartozik a keleti Egyház négy legnagyobb tanítója közé, és „Óriásként” emlegetik. Nemrégiben felfedeztem írásaiban egy helyet, amely közvetlenül említi Éliást és a Kármel hegyet. A szöveg felkeltette az érdeklődésemet, így amatőr módon lefordítottam – először csak magamnak, később megosztottam néhány baráttal, most pedig mindenki számára felajánlom.
Baszíl Levél Chilás diáknak2 célja, hogy bátorítson a kitartásra a rejtett életben (tehát valakire, aki már belépett a magányba). Ezt szeretném azonnal megjegyezni: Szent Baszíl nem volt a remetelét életformájának támogatója, hanem a közszolgálat, a szellemi, karitatív és egyéb emberi szolgálattal összekötött szerzetesi élet mellett állt ki.
Ezért nem kell szégyenkeznünk, és engedjük meg magunknak, hogy Baszíl bátorítását magunkra és a különböző magányformákra is kiterjesszük, amelyekben mi magunk találkozunk (már benne vagyunk): legyen szó a nagyváros szülöttének magányáról, aki nehezen szokik hozzá a falusi élethez, vagy egy munkahelyen meg nem értett ember magányáról, vagy a család vagy plébánia egy részének elhanyagolt személyéről, vagy bármilyen magányról, amely jellemző egy olyan emberre, aki valójában „mindent megkapott”... Nem is kell, hogy ez állandó vagy kétségbeejtő állapot legyen. Hiszen a szentírások spontán említettevé válnak, amelyre Baszíl utal, nyilvánvaló, hogy a szent itt nem egy abszolút magányra gondol: Ábrahám nem volt teljesen egyedül Mamreban, hanem Sárahöz és a szolgájához is. Vagy Máté evangéliumának versébe: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek...” ott sem egy hajótörött magányáról van szó egy lakatlan szigeten... Néha egyszerűen magunknak érezzük magunkat, ez ránk jön, szeretnénk több támogatást a másikban, nagyobb kapcsolatokat vagy akár több szórakozást. És ekkor hajlamosak vagyunk elutasítani a pillanatnyi magányunkat, mindenáron megpróbálunk kibújni belőle.
Ugyanakkor a fennmaradó szövegből, amely eddig le nem fordított, észre fogod venni, hogy a „jók ebben a világban”, amelyeket Baszíl tanítványának a magányban hiányol, nem hívják semmit bűnösnek, hanem lelkiségi beszélgetések, teológiai tanulmányok stb. Szent Baszíl megjegyzi szkeptikusan, hogy még ezek a szent dolgok is alig vannak megfelelően használatban. A részleteink felett nem tudom elkerülni azt az érzést, hogy az egyházi atya ironikus módon könnyíti a vita terhét arról, hogy mi hasznos, amit az ember elveszít a magánlét során.
De főleg Baszíl soraiból újra emlékeztet, hogy a magányt az ember választhatja, és akár – ha már „benne van” – elfogadhatja is. Mert a néptől való elvonulás nem értelmetlen vákuum. A szentírás példáival mutatja be Baszíl azokat a helyzeteket, amelyekben a magány Isten melletti találkozással telítődik. Az ilyen magányra való nyitottság a türelem, engedelmesség és hit iskolája. Ez az az út, amelyen maga Krisztus is járt, ez az üdvösség útja.
És még egy utolsó megjegyzés: a szentírás kulcsverse, amelyre Szent Baszíl hivatkozik, ma nem ismert számunkra: „Ajkaidon való szavaim miatt az Isten útját tartottam.” Ez azért van, mert Baszíl a Septuagintának, az Ószövetség görög zsinagógájának, a zsoltárok szövegéhez hasonlítva ezt a fordítást használta, amely részletekben nem egyezik a megszokott szöveggel. A hivatkozott vers ebben a formában a Zsoltárok 17,4-ben található. A liturgikus zsoltárok fordításában ehelyett így szerepel: „...a te ajkaid szavai szerint az Isten törvényének útjáról ügyeltem.” Ezt nem lehet a fordítónak felróni, a nézeteltérés már a megmaradt görög és héber verzió között is fellelhető. Ennek ellenére, amikor majd ezt a verset imádkozzuk a breviáriumunkban, akaratlanul is egy rövid gondolatra repülhetünk Baszíl bátorításához.
Baszíl szövege:
Amikor a gondolatok kísértenek, mint: „Minek vagyok itt, ebben a (elhanyagolt) helyen élni?”
és „Mi haszna van, hogy távol tartom magam az emberi társadalomtól?” (...)
akkor így viszonyulj ehhez:
amikor a gonosz gondolat sokféle okkal próbál legyőzni,
áhítatosan gondolkodj, állíts ellene gyakorlati tapasztalatot, és mondd:
„Te azt mondod, hogy a világ dolgai jók;
de éppen ezért költöztem ide,
mert méltatlannak tartom a világ jóságaira.
De ezekhez keverednek rossz dolgok, és ezekből sokkal több van…”
Ezért menekülök – mint a madár a hegyekbe.
Én ebben a magányban élek, ahol az Úr tartózkodott.
Itt van Mamre tölgyfája,
itt a létra, ami a mennybe vezet; itt van az angyalok sokasága, akit Jákob látott.
Itt van a sivatag, ahol a megtisztult nép megkapta a törvényt, és belépett az ígéret földjére és látta Istent.
Itt van a Kármel hegye, ahol Éliás élt és kedvelt az Úr.
Itt van a mező, ahová Ezdrás elment (a magányba), hogy Isten parancsára diktaálja az összes isteni ihletésű könyvet.
Itt a sivatag, ahol Keresztelő János sáskákat evett és megtérést hirdetett az embereknek.
Itt van az Olajfahegy, ahová Krisztus felment, hogy imádkozzon és tanítson minket imádkozni.
Itt van Krisztus, a magány barátja; mert ő mondja: „Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok én közöttük.”
Itt van a „szűk és keskeny út, ami az életre vezet.”
Itt vannak a tanítók és próféták, akik „a pusztákban és a hegyeken bolyongtak, barlangokban és föld mélyedéseiben.”
Itt vannak az apostolok és evangelisták, és a városok távolából élő szerzetesek élete.
Ezt szabadon vállaltam, hogy elérjem azt,
ami Krisztus mártírjainak és minden más szentnek megígért.
És hogy valóban és hazugság nélkül mondhassam:
„A te ajkaid szavai miatt követtem az Isten útját.”
Valójában tudom, hogy Isten Abel Őt,
aki meghallgatta Isten hangját, és a pusztába költözködött,
Izsákot, akit kényszerített a hatalom,
Jákobot, a vándor atyát,
szent Józsefet, aki eladattatott,
a három ifjat, akik távol tartották magukat a tilos ételektől, akik küzdöttek a tűzzel,
Dánielt, akit egyszer és másodszor újra a oroszlán vermébe dobtak,
Jeremiást, aki szabadon beszélt a mocsárba kerülés ellen,
Ézsaiást, aki a rejtett dolgokat látta, a prófétát, aki vasat vitt, aki Izrael fogságába került,
Jánost, aki házasságtörést bírálta és lefejezték,
Krisztus mártírjait, akiket a hívők között ragadtak el.
És miért tartsunk fenn további példákat?
Hiszen maga a Megváltó is értünk keresztre feszíttetett,
hogy halálával életet adjon nekünk,
és hogy mindannyiunkat türelemre bátorítson.
Őhozzá sietek, és az Atyához, és a Szentlélekhez.
Igazolni akarok,
és önmagamat méltatlannak tartom a világ jóságaira.
Egyébként nem én vagyok a világ miatt, hanem a világ miattam.
Erről tehát gondolkodj magadban, és figyelmesen őrizd meg, ahogy mondták, harcolj az igazságért a halálig. Mert Krisztus engedelmes volt a halálig. És az apostol mondja: Vigyázzatok, hogy senkinek se legyen bűnös szíve, amely eltávolítana az élő Istentől; hanem bátorítsátok egymást, hogy mindenkinek lelki hasznot hozzatok, amíg él a „ma”. Mert ez a „ma” életünk minden idejét jelenti.
Így tehát, amikor testvérem, így élsz, megőrzöd magadat, megörvendezteted minket és Istenet dicséred mindörökké. Ámen.
Csak azoknak, akik szeretik keresni a Szentírásban
megpróbáltam megkeresni azokat a helyeket, amelyekre Szent Baszíl hivatkozik. Anélkül, hogy megszakítanám a szöveg egységét, itt összegezve adom meg a hivatkozásokat.
Menekülj a hegyekbe, mint a madár: Zsolt 11,1. – Magány, ahol az Úr tartózkodott: talán Jézus pusztai tartózkodására utal (Mk 1,12 par.). – Mamre tölgyfái: 1Móz 18,1–15; Ábrahám a magányában nagyon nyitott találkozásra Istennel, azonnal reagál és fut hozzá... – Jákob létrája: 1Móz 28,10–22. – A nép megkapja a törvényt és látja Istent: 2Móz 24. – Éliás a Kármelen: 1Kir 18,19; míg a Szentírás Éliást a Kármel hegyén csak ezzel az eseménnyel említi, a későbbi hagyomány Kármel hegyét olyan hellyé tartotta, ahol Éliás tartózkodott. – Éliás tetszett az Úrnak: lásd Sir 44,16 Henokróla. – Ezdrás magánélete: lásd az apokrif 4 Ezd 14,1–47. – Keresztelő János a pusztában: Mt 3,1–12 par. – Olajfák hegye: az Olajfák hegyén távozott Jeruzsálemből Dávid Absalom előtt (2Sám 15,30). Ezeikel próféta látomásban látta, ahogy az Úr dicsősége, mikor elhagyta a várost, „megállt a város keleti hegyén” (Ez 11,23), és a kelet felé a templomba ismét visszatér (Ez 43,1). Zakariás prófétája szerint pedig az Úr napján az Úr lábai ezen a hegyen fognak állni (Zak 14,4), a hegy a völgybe hasad, amelybe a jeruzsálemi lakosok menekülnek.
Ennek megfelelően új szövetségi említések az Olajfák hegyére: ezen az úton lépett Jézus Jeruzsálembe a húsvét előtti héten (Mk 11,1 és par.; Lk 19,37). Az Olajfák hegyéről – „a templom ellen” – Jézus beszédet mondott az idő végéről (Mk 13,1 és par.), itt történt meg a mennybemenetele (lásd ApCsel 1,12). A későbbi keresztény hagyomány Jézus látogatását a Márta és Mária házába (Lk 10,38–42) Betániába és a következő parabolát (Lk 11,1n.: Jézus imádkozott „valamilyen helyen”, majd megtanította tanítványait az Úr imájára) is az Olajfák hegyéhez kapcsolta, ezért van ott a Kármeliták „Mi Atyánk” kolostora. Szent Baszíl szempontjából a legfontosabb, hogy az utolsó vacsora után Jézus a tanítványaival az Olajfák hegyére ment (Mk 14,26 és par.) és ott imádkozott. Lukács evangéliuma szerint ezt úgy tette, hogy „szokása szerint” (Lk 22,39). Már előzőleg a jeruzsálemi heti tartózkodása alatt: „Nappal tanított a templomban, éjszaka pedig elment, és tartózkodott a hegyen, amely Olajfák néven szerepel” (Lk 21,37). Hasonlóképpen lásd: Jn 8,1–2. Tehát a magány az a hely, ahol az Úr eltűnik, és ahol újra megérkezik (természetesen nem csak ezen az úton). A magányunk várakozást is jelent a végső beteljesülésre – az Úr második eljövetelében. – Jézus kijelentése: „Ahol ketten vagy hárman...”: Mt 18,20; lásd a bevezető kommentárban: nyilvánvaló, hogy a magány, ahogyan Szent Baszíl gondolkodik, inkább egy kis közösségre vonatkozik. – Szűk és keskeny út: lásd Máté 7,14. – A hívők, akik „a pusztákban és a hegyeken bolyongtak”: Zsid 11,38. – „Az ajkaid szavai miatt tartottam a kemény utat”: Zsolt 17,4 (Septuaginta). – Ábrahám, Izsák, Jákob, József, a három ifjú a tűzben, Dániel, Jeremiás és Ézsaiás, valamint Keresztelő János mind olyan karakterek, akik történeteit mindenki könnyen megkeresheti a Szentírásban. Szent Baszíl nem mint a magányban való élet példaábrázolásaként említi őket, hanem a türelemben való ellenállás példáiként. – Megvizsgálva a jogosságot: itt a jelentés, hogy valódi örököse lenni Isten ígéreteinek (lásd Róm 9–10). Vagy inkább a 2Tim 2,5 versre vonatkoztatva: „A koronát, amelyet nem kap meg, aki nem művelkedik a szabályok szerint.” – „Krisztus engedelmes volt a halálig”: Fil 2,8. – Figyelmeztetés: „Vigyázzatok”: Zsid 3,12: a szöveg azonban pontosan nem egyezik meg az Újszövetség szövegével. – „Bátorítsátok egymást”: lásd 1Thess 5,11; 1Kor 14,4.17.
P. Gorazd, O.Carm. feldolgozása
