Tereziá Lisieux és a Szűz Mária (3. rész)

M. Milada nővér a világ Megváltójától OCD

Mária követése

Az életének utolsó éveiben Terézia egyre inkább Mária alapvető hozzáállásaihoz nő, valóban „gyereke lesz, aki hasonlít az anyjára“.

Mária – a szeretet példaképe

Főként tőle tanulja meg az élet szeretettel való élését; kontemplálva őt, megírja a szeretet egyik legpontosabb definícióját:

„Mária, úgy szeretsz minket, ahogyan Jézus szeretett minket,
és miattunk elfogadod tőle való elszakítást.
Szeretni annyit jelent, mint mindent odaadni, és önmagunkat adni“
(TB 54, 22).

„Szeretni annyit jelent, mint mindent odaadni, és önmagunkat adni“ – amikor Terézia ezt megérti, teljesen Istennek ajánlja fel magát az áldozat aktusában, amelyet Mária kezén keresztül nyújt: „Végre felajánlom neked, boldogságos Szentháromság, a szeretetet és a szent Szűz érdemeit, szeretett Anyámét. Neki ajánlom az áldozatomat, és kérem, hogy ő adja azt neked” (TM 6).²⁸ Ekkor véglegesen elfogadta szegénységét és jelentéktelenségét, azt a képtelenséget, hogy magát megmentse. Ráébredt, hogy hasonlóan Máriához „jelentéktelen szolgáló“ (lásd: Lk 1,48). Ez a szegénységérzet azonban Teréz számára gazdagsággá válik, mert megérti, hogy rajta múlik, hogy képes legyen befogadni Istent. Csak a tökéletes szegénységben jöhet létre a transzformáló kapcsolat; csak akkor, ha „semmi” vagyunk, Isten adhatja a „mindent”. Terézia tele van bizalommal – az Úrnak kell megmentenie és átalakítania őt, saját szeretetével elégetnie, mint egy égő áldozatot. És Isten örömmel adja magát ingyen, ez a természetéből fakad. Mária is teljesen ingyen fogadta el a Szeplőtlen Fogantatást, nem tett semmit, hogy megkapja azt. Ez alázatra vezeti, ami vonzza az Urat:

„Megértem, Szeplőtlen, hogy a te lelked
az Úrnak drágább, mint a menny,
és hogy a te szíved, amely a csendes és alázatos völgy,
képessé tesz Jézus befogadására, a szeretet óceánjára.

Szeretlek, Mária, amikor szolgálóként nevezed magadat
az Istennek, akit a te alázatod által nyertél.
Ezzel a ritka erénnyel mindenhatónak
lennél, és a te szíveddel vonzod a Szentháromságot“
(TB 54, 3–4).

Hasonlóképpen Terézia, amikor azonos beállítottsággal odaadja magát Jézusnak, felfedezi, milyen óceánnyi szeretet áradt rá. Mint Mária, ő is magasztalja, hogy Isten „nagy dolgokat tett vele“ (Lk 1,49). „Szeretett anyám, megengedtél nekem, hogy így felajánljam magam az Úrnak, tudod, milyen folyók, inkább óceán áldását öntötték el a lelkemet...” (Rk A 84r/AS 172). Ezt a szeretet teljességét Isten úgy ajánlja fel az embernek, aki teljesen átadja magát neki.

A megtestesülés titkában való részvétel

1. Márián keresztül fogadjuk az Eukarisztiát: Mária alázata vonzza az alázatos Jézust, aki születésekor teljesen függővé válik teremtésétől. Isten Szavának ez a nagy megaláztatását Terézia már első versében megénekel. A szent hagyomány szerint csodálkozik azon, hogy a frissen született világ Megváltójának Mária tejére volt szüksége az élethez. Terézia nyomon követi ennek a tejnek az „útját”, és eljut az Eukarisztiához, amelyre neki is szüksége van ahhoz, hogy Jézus életét élje. A megszületett Jézus olyan, mint a „friss bimbó” és a „alig nyílt virág”, amelyet Mária szüzhártyájának harmatával frissítenek („a te harmatod az ő szüzhártyájának teje”). Ezt a szüzhártyáját Terézia Jézus kiontott vérében („a te isteni véred szüzhártya”) és az Eukarisztiában („az angyali kenyér szüzhártya”) ismeri fel. Így felfedezi, hogy Márián keresztül tudja befogadni Jézust („Fehér ostyád szüzhártya”) (TB 1).²⁹

2. Mária az Eukarisztia helyes fogadására is képesít minket: Mária nemcsak nekünk adja az Eukarisztiát, hanem meg is tanít arra, hogyan kell azt helyesen fogadni. Az ő Jézussal való egyesülése példa számunkra, hogy ugyanezt az egyesülést elérjük. Ezért Terézia a szentáldozás előtt így imádkozik: „Szükségem van arra, hogy a lelkemet szabad földként elképzeljem, és kérem a szent Szűzt, hogy távolítsa el a zavart, ami megakadályozza, hogy szabad legyen. Aztán kérem, hogy ő állítson fel egy széles sátrat, égihez illőt, díszítsen fel a saját kincseivel, és aztán minden szentet és angyalt hívok, hogy jöjjenek, rendezzenek egy nagyszabású koncertet. Úgy tűnik, amikor Jézus a szívembe száll, elégedett egy ilyen jó fogadással; és én is elégedett vagyok...” (Rk A 79v–80r/AS 164).

3. Mint Mária, mi is Krisztus hordozóivá válhatunk: Az anya és a lánya tehát befogadják magukba Jézust – a Bárányt azonos beállítottsággal:

   „Kedves Anyám, én is a magam kicsinységében
   birtoklok, ahogyan te, a Mindenhatót magamban.
   Bár gyenge vagyok, nem ijedek meg:
   az anya kincsei átadódnak a gyermekeknek,
   és én a te lányod vagyok, szeretett Anya.
   A te erényeid az enyémek, a te szereteted az enyém!
   És amikor a fehér ostya leereszkedik a szívembe,
   Jézus a Bárány hisz, hogy nálad pihen!“
   (TB 54, 5).

   Ezért Jézus is Teréziában maradhat, ahogyan Máriában is, amikor azt anyai méhében hordozta. Mindketten átadták „az érthetetlen szüzesség kincsét“ (TB 54, 3), amely „Jézus szülőföldje” (lásd: DT 122);³⁰ ezért mindkettő birtokolhatja „az Atyával egyenlő Fiút“ (TB 54, 4), az egyik a megtestesülés titka által, a másik a trinitárius jelenlét által, és különösen az Eukarisztia fogadásával. Ez Terézia egyik legmélyebb vágya volt, amit a irgalmas szeretet aktusában is kér: „Maradj bennem, mint a tabernákulumban...” (TM 6). Megérti, hogy anyává válhat, mint Mária, Jézus által, akit az Ostyában tud magánál fogadni.

4. A papoknak Máriától kell tanulniuk: Az a finomság és érzékenység, ami Mária és született Fia között volt, Terézia szerint különösen a papoknak kell megtanulniuk:³¹ „Ó Mária, édes Kárezson, neked bizom a jövendő pap lelkét, akinek méltatlan kicsi nővér vagyok. Mutasd meg neki már, olyan szeretettel érintettél Isten Gyermekét, amikor bekötözted, hogy egy nap felállhasson a szent oltárhoz és a mennyei Királyt tarthassa a kezében. Kérlek, védjed őt mindig a szűzi köpönyeged árnyékában, amíg el nem hagyja ezt a könnyek völgyét és szemtanúja nem lesz a szép apostoli munkájának gyümölcsének!” (TM 8).³² Ugyanezt írta nővérének is: „Celina, gyere, ebben az évben sok papot kell nyernünk, akik tudják szeretni Jézust... és akik olyan gyengéden érintik őt, mint Mária, amikor a bölcsőjében simogatta...!” (DT 101).³³

Máriával a kereszt lábánál

Mint Anya, Mária páratlanul részesedik egyetlen Fia szenvedésében a kereszt alatt. Beleegyezését adja áldozatának:

„Mária, a Golgota tetején mellettem állsz,
mint a pap az oltárnál”
(TB 54/23).

Ott hatol át lelkén a kard, ott szül fájdalommal más gyermekeit.

Terézia mélyen behatol ennek a titoknak a jelentésébe, részesedik Mária anyaságában a keresztnél, mert ez a Szűz nem féltékeny arra, hogy anyaszerepét csak magának tartsa, hanem elfogadja annak elvételét:

„Amikor a bűnösök hallgatják a tanítást
annak, aki a mennybe akarja őket fogadni:
veled vagy te, Mária, a dombon.
Valaki bejelenti Jézusnak, hogy látni akarsz;
és a te isteni Fiad az egész tömeg előtt
kifejezi végtelen szeretetét, amit irántunk érez:
‚Ki az én testvérem, nővérem és anyám,‘ mondja,
‚hanem aki az én akaratomat cselekszi?‘

Szeplőtlen Szűz, legédesebb Anya,
nincs neked szomorú, hogy Jézust nem hallod,
hiszen örömet ad neked, hogy megértetted,
hogy itt lent az ő családja a mi lelkünk.
Igen, örülsz, hogy életet adsz
és isteni kimeríthetetlen kincseket.
Lehet, hogy nem szerethetlek, drága Anyám,
annyira sok szeretet és alázat miatt?”
(TB 54, 20–21).

Ezt először még a Karmel belépése előtt tapasztalhatta meg. Amikor látja a Megfeszített Jézus képét, kontemplálja az ő kiontott vérét, és megkapja az egyik nagy kegyelmet: „Elhatároztam, hogy a lélekben a kereszt alatt időzöm és felfogom az isteni harmatot, amely onnan csorog. Megértettem, hogy aztán az lelkekre kell öntenem...” (Rk A 45v/AS 96–97). Ez az esemény a lelki anyaságának kezdetét jelenti, amelynek gyümölcse az első gyerek – a bűnös Pranzini. Termékenységét a megfeszített Jézussal való egyesüléséből nyeri. A hit próbájában anyasága, akár Máriáé, kiterjed minden emberre.

A hit próbatétele Máriával átélve

Terézia ráébred, hogy bár a kapcsolat Mária és Fia között intim volt, mégis hitben élt. Erre nagy hangsúlyt fektet. Jézus egyben az ő Gyermeke és Istene, élete gyümölcse, de egyben Teremtője és Megváltója is. Így a Mária és Jézus közötti kapcsolat a hívő és Istene között is fennáll. Amíg a prédikátorok az apokrifekre támaszkodva különleges kegyelmekkel töltötték ki Mária életét, Terézia ezzel szemben az evangélium alapján mutatja be Mária lelki szegénységét, amikor azt állítja, hogy „hittől élt, mint mi” (ŽS 21.8.3/VŽ 117). Meg van győződve arról, hogy számára is a hit sötét és fájdalmas volt, amelyet Jézus próbái próbáltak. Ezt a Jézus templomában való megtalálásának evangéliumi epizód alapján bizonyítja, amikor Mária és József három napig keresik őt:

„Ó Anya, fiad példa számodra
annak, aki éjjel keresi őt a hitével”
(TB 54, 15).

A Panna számára a valódi száműzetés nem a Egyiptomba való menekülés, ahol Jézust birtokolta (ami a valódi hon):

„Hiszem, Mária, hogy Egyiptomban,
szíved a szegénység örömében marad.
Nincs szebb ajándékod Jézusnál, nemde?
Mit jelent a száműzetés, ha a mennyet birtoklod?
De Jeruzsálemben nagy fájdalmat élsz át,
ami elárasztja szívedet, mint a tágas tenger:
Jézus három napig elmenekül a gyengédségedtől, és ez a valódi és nehéz száműzetés!”
(TB 54, 13).

A valódi száműzetés Jézus elvesztése, amely véglegessé válik a halálakor: „Te a száműzetésben maradsz, mártírok Királynője, / mert mindent odaadsz nekünk a szíved minden vérével!” (TB 54, 23). Terézia folyamatos bizonyossága azonban, hogy Jézus maga készíti elő a próbákat azok számára, akiket a legjobban szeret.

„A mennyei Király akarta, hogy az Ő Anyja
mély éjszakában szívbél gyötrődésekkel legyen,
jó, Mária, szenvedni itt a földön?
Szenvedni a szeretetben a legtisztaibb öröm!
Jézus visszaadhatja, amit nekem adott:
nem leszek szomorú, csak mondjátok meg neki.
Még ha el is rejtőzik, a várakozást tudom,
amíg a mennyben ki nem alszik a hitem”
(TB 54, 16).

A szeretetben szenvedni a legtisztább öröm az életének utolsó szakaszában Terézia számára is: „Egy év alatt több hitgyakorlatot végeztem, mint egész életemben. (...) Azt mondom neki, hogy boldog vagyok, hogy nem örülök ennek a gyönyörű mennynek a földön, hogy ő örökre kinyissa azt a nyomorult hitetlenek előtt. (...) Van-e valami nagyobb öröm, mint szenvedni a szeretetedért? (...) Minél belsőbb a szenvedés, minél kevésbé látható a teremtések szeme előtt, annál inkább örömet okozol nekem, Istenem! De ha a lehetetlenség lenne, hogy nem tudnál az én szenvedéseimről, akkor is boldog lennék, hogy szenvedek, ha ezzel megváltoztathatok vagy kiengesztelhetek egyetlen bűnt a hit ellen...“ (Rk C 7r/AS 207). Ő is hajlandó a Kalvária megéélésénél kiönteni az „utolsó csepp vérét” (Rk C 7r/AS 207).

Mária – a kis lelkek példaképe

Mindezekkel a karmelita nagy összhangot talál Mária életének és a szentséghez vezető útjának, amelyet maga felfedezett:

„Megérted, hogy számomra lehetséges
a te nyomaidon járni, Kiválasztottak Királynője,
te tetted láthatóvá a szűk utat a mennybe,
mivel mindig a legszerényebb erényeket gyakoroltad.
Közel hozzád, Mária, vágyom kicsi maradni:
látom, hogy az emberi nagyság milyen hiábavaló“
(TB 54, 6).

Mária a Zsiványfelé után is alázatos és kicsi maradt, szegénységben szülte meg Jézust Betlehemben. Ebben Terézia kontemplálja Mária teljes nagyságát, Isten Anyjának nagyságát:

„Később láttam titeket, József és Mária,
elutasítva a betlehemi lakosok által.
Senki sem fogad el titeket, szegény idegeneket
a fogadónál: a hely a nagyoké!
A hely a nagyoké; és ott az istállóban
a mennyei Királynő megszüli az Istent.
Ó, drága Anya, mennyire érdemes vagy a szeretetre,
és mennyire vagy nagy a meghatározott helyen!

Amikor látom, hogy a Végtelenbe tekert Kicsi,
és hallom, ahogy megsirattam Isten Szavát,
ó, szeretett Anya, már nem irigylem az angyalokat:
szeretett testvéremmé vált az ő hatalmas Ura.
Mennyire szeretlek, Mária, amikor a te isteni Virágodnak
megengeded, hogy virágozzon a mi partunkon!...“
(TB 54, 9–10).

„Tudom, hogy Názáretben, drága Anyám,
szegény voltál, és semmi többet nem akartál:
se csodák, se extázis vagy elragadtatás³⁴
nem díszítették az életedet, a szentek Királynője!
A földön sok kicsiny van,
akik már reád nézhetnek remegés nélkül.
Hétköznapi élet, egyedülálló Anyám,
te akartad átélni és vezetni őket a mennybe“
(TB 54, 17).