Ne aggódj semmiért: Terezia receptjei az élethez

Benedikt XVI. 2011. február 2-i katekézise alapján készítette P. David Vopřada

A 2023. február 2-i általános audiencia látogatói számára a Szentatyának egy kis meglepetése volt. Befejezte a középkori teológusok és nők személyeiről szóló beszédeit, hogy egy másik nő ismertetésével elindítson egy sorozatot, amely a egyház tanítóira összpontosít. Nagy magasságokat tűzött ki, mert egy szent életével foglalkozott, aki „minden kor keresztény spiritualitásának egyik csúcspontja” – Avilai Szent Teréz. Számos tanácsa és meglátása kiválóan hozzájárul az élethez. Néhányra, a pápa beszédéből inspirálva, szeretném felhívni a figyelmet.

Valószínűleg nem szükséges újra bemutatni Teresa de Cepeda y Ahumada életrajzát, aki a „dalok és szentek” kastíliai városában született, és emlékeztetni gyermekkori szökéseire, amelyek a vértanúság elérésére és a „Isten látására” irányultak. Ahogy ő maga is mondja, már kisgyermek is megértheti a világ alapvető igazságát, amelyet Teréz két alapelvre foglalt össze. Nevezetesen, egyrészt „az a tény, hogy minden, ami ehhez a világhoz tartozik, mulandó”, másrészt a tudás, hogy csak Isten az, „örökké, örökké, örökké”.

Ugyanez a téma visszatér a híres versben

A pápa tovább beszélt Teresa életének alapvető pillanatairól: belépéséről a Kármelbe, a kolostori életről és annak nehézségeiről, a Krisztussal való misztikus tapasztalatáról, amely jelen volt belső világában, a kármelita rend reformjának születő gondolatáról és az első reformált kolostorok alapításáról, Szent János a Keresztelővel való találkozásáról, egy olyan aktív élet tűzhelyéről, amely 1582. október 15-én zárult le csütörtök éjjel, amikor Teresa halálra szánt utolsó két mondatát mondta: „Végül mint az egyház lánya halok meg” és „Megérkezett, Menyasszonyom, az idő, amikor találkozunk.” 1614-ben boldoggá avatták, és 1622-ben szentté avatott.

1970-ben VI. Pál pápa tanítónak nyilvánította. Teresa egy olyan tanító, aki ugyan „nem ment végig akadémiai képzésen”, de tudta, hogy „teológusoktól, könyvszerzőktől és lelki vezetőktől” sok mindent megtanulhat. Bár tanításában elsősorban abból merített, amit személyesen átélt, vagy amit mások tapasztalataiból megfigyelt, a korának „szentjeitől” is tanult, barátságain keresztül velük, a „szent atyák, Szent Jeromos, Szent Gergely és Szent Ágoston olvasásával” is. Munkáiban ez az inspiráció nyilvánvaló, és el kell mondanom, hogy a patrologus számára Terézia művei valóban jól olvashatók – írásai számára ismerős területet képviselnek.

A Szentatya a beszédében röviden jellemezte munkáit, amelyekbe a szent tapasztalatát belevitte, és amelyekben másokat tanít arra, amit ő maga tanult (ezzel Szent Ambrushoz is hasonló, akivel én a patrisztikai tanulmányom során foglalkozom). Különösen emlékeztette a híres példázatra: a szív mint kastély a belső világban, annak közepén, a hét szobában tartózkodik a keresett és várt Vőlegény, Krisztus.

Érdekes azonban megállni azokon a pontokon, amelyeket Benedikt XVI. Terézia tanításában kiemelt. Ahogyan mindenki, aki találkozott a kármelita és teréziáni spiritualitással, ő is küzdött azzal, hogy hogyan egyszerűsíthetné le néhány szóra.

Így próbálta tapasztalatát összefoglalni:

1. Szent Terézia az „egyetlen keresztény élet alapjának” tartja az evangéliumi erényeket:
   1. különösen a vagyontalanságtól való tartózkodást, azaz az evangéliumi szegénységet” – ez nemcsak a szerzetesekre vagy kármelitákra vonatkozik, hanem „mindannyiunkra”;
   2. „a kölcsönös szeretetet mint a közösségi és társadalmi élet alapvető elemét” – bár Terézia olyan mélyen kontemplatív személy, inkább Marthát ajánlja nővéreinek, mint Máriát Lukács evangéliumi történetéből (12, 38–44);
   3. „alázatot mint a valóság iránti szeretetet” – nem tehát hamis érzést, hogy „nem vagyok semmire sem való”, hanem az emberi szépség és gyengeség ismeretét; az emberi szív számára csodálatos gyémánt lesz, mégis semmi Istenhez képest, aki egyedül felséges;
   4. „elszántságot mint a keresztény bátorság gyümölcsét” – ismét: ez a kontemplatív nő nem ül tétlenül a sarokban, hanem reformálja a rendet és az egyházat, kezdve a saját lelkénél;
   5. „teológiai reményt, amelyet élő vízként ír le”;
   6. „De az emberi erényekre is emlékezik: kedvesség, őszinteség, mértékletesség, udvariasság, vidám szív, nemesség.”
2. „Szent Terézia arra buzdít, hogy mély összhangban legyünk a nagy bibliai alakokkal és figyeljünk Isten Szavára. Különösen a „Písek Pásztorához” és Pál apostolhoz, valamint természetesen a szenvedő Krisztushoz és az Eucharisztikus Jézushoz érzi magát közel.”
3. „A szent tovább hangsúlyozza a imádság fontosságát; az imádság – mondja – egy „baráti beszélgetés azzal, akiről tudjuk, hogy szeret minket” (Élet 8, 5).” Ez az imádság definíciója már sokakat meglepett, akik kinyitották a Katolikus Egyház Katekizmusát és ott találták. Ahogyan a pápa emlékeztetett, nem csupán az ő felfedezése, hanem Terézia itt a legjobb teológiai hagyományban áll, nem csupán tanitónővé válik, hanem – Szent Ambrushoz hasonlóan, akivel a lelki élet megközelítésében nagyon közel áll – olyan, aki bevezet a titokba, vagyis végrehajtja a misztagógiát.
   A Szent Terézia említett gondolatmenete összhangban van a teológiai szeretet definíciójával, amelyet Szent Tamás Aquinói adott: a szeretet „amicitia quaedam hominis ad Deum”, vagyis az ember és Isten közötti barátság egy formája, amely az ő barátságát kínálta az embernek elsőként; a kezdeményezés Istentől származik (lásd: Summa Theologie II-II, 23,1).
   „Az imádság élet és fokozatosan fejlődik a keresztény élet növekedésével: az imádsággal kezdődik, majd belép a meditációba és az összeszedettségbe, amíg elérkezik a Krisztussal és a Szentháromsággal való szeretet egységéhez. Természetesen nem a fejlődésről van szó, amelyben egy szintre lépés a korábbi imádságformák elhagyását jelenti, hanem inkább a fokozatos mélyülésről van szó Istenhez való viszonyunkban, amely áthatja az egész életünket. Terézia inkább valóban „misztagógiát” ad át az imádság helyett. Műveinek olvasóit a szeretet által tanítja imádkozni, úgy, hogy vele együtt imádkozzanak; ugyanis gyakran megszakítja történeteit vagy magyarázatait és imádságba kapcsol.
4. „Egy másik téma, amely e szentnek kedves, az Krisztus emberségének középponti helye. Teréz számára a keresztény élet egy személyes kapcsolat Jézussal, amely a kegyelem, a szeretet és a követés által egyesül Ővele. Itt ered a fontosság, amelyet Terézia a Pánkínjának és az Eucharisztiának a megfontolásával, valamint a Krisztus Egyházban való jelenlétével, amely minden hívő számára a liturgia magját képezi, hangsúlyoz. Szent Terézia feltétel nélküli szeretettel él az egyház iránt. Élő „sensus ecclesiae” (az egyház iránti érzékenység) megnyilvánulása a korai egyház megosztottsága és konfliktusai közepette. Reformálja a kármelita rendet azzal a szándékkal, hogy jobban szolgálja és jobban megvédje a „szent római katolikus egyházat”, és kész az életét adni érte (lásd: Élet 33,5).”
5. A teréziánus tanítás utolsó aspektusa, amelyre a pápa utalt, a „beteljesedés (bibliai értelemben: új mennyek és új föld) mint a keresztény élet minden várakozása és végső célja.” A szentnek nagyon világos képét van Krisztus „teljességéről”, amelyhez a keresztényeknek el kell jutniuk. A Hrad a belsőben című művében Terézia az utolsó „szobában” a teljes teljességet írja le, amely a Szentháromság lakóhelyévé válik a lélekben, Krisztussal való egyesülés révén az embersége titkán keresztül.

A tanításban említett pontok a pápa szerint annyira ösztönzőek, hogy Teréziát „a keresztény élet valódi tanítójának” tekinthetjük minden kor hívője számára. Valaki talán elhamarkodottan tekintheti ezt a megnevezést. Hogyan szólíthat egy ilyen mély misztikus – a legszélesebb közönség számára talán csak Bernini Szent Terézia extázisa révén ismert, a római S. Maria della Vittoria templomban (amelynek sekrestyéjében a cseh látogatók lenyűgöződnek a fehérhegyi csata panorámáján) a mai ember, akit sokan a szellemi értékekben szegénynek tartanak? A pápa szerint éppen ellenkezőleg: Terézia a spirituális élet tanítója a mai időkre. Miért? Mert éppen minket tanít arra, hogyan „legyünk Isten fáradhatatlan tanúi”, hogyan írjunk meg a „saját életrajzunkat” mint „a Pán irgalmának tetteit”. Terézia tanít minket, hogyan legyünk tanúi „Isten jelenlétének és Isten cselekvésének, megtanít minket, hogyan érezzük a szomjúságot Isten iránt, amely szívünkben van, a vágyat látni Őt, keresni Őt, beszélni Vele és barátaivá lenni. Ez a barátság mindannyiunk számára elengedhetetlen, és nap mint nap újra meg kell keresnünk.”

Éppen ez a vágy, hogy tanúk legyünk „Isten jelenlétének és cselekvésének”, vezet minket, a mai rohanó embereket is ahhoz, hogy „minden nap megadjuk a megérdemelt időt az imádságnak, az Isten felé való nyitottságnak, Isten keresésének, hogy láthassuk Őt, hogy megtalálhassuk a barátságát - és ezáltal az igazi életet.” Hiszen az avilai szent ebben kiváló példa lehet számunkra: nehezen képzelhető el aktívabb ember, mégis mélyen kontemplatív életet élt. Az imádság, amint ő átélte és amint Szent Terézia tanít bennünket, lehetővé teszi az ember számára, hogy leereszkedjen saját létének magjába, és megtalálja azt. Ahogy a pápa hangsúlyozza, „sokan közülünk talán azt kellene mondanunk, hogy „nem élek, valóban nem élek, mert nem élem a saját életem lényegét”. Az imádság ideje tehát nem elvesztegetett idő, hanem az az idő, amelyben megnyílik az élet útja, amelyen elsajátítjuk Isten iránti buzgó szeretetünket, az Ő egyháza iránti szeretetünket és konkrét szeretetünket testvéreink iránt.” Ezt végül Terézia is a nővéreinek a kontemplatív élet mintájaként ajánlotta, amikor Lukács evangéliumának epizódjában cselekvő Mártát állította példaként.

Ez a bátorítás az imádkozásra inspiráló lehet mindannyiunk számára, esetleg aktuálisan is. Talán akkor az emberekhez és az egyházhoz, valamint a körülöttünk lévő világhoz is kevesebb panaszt, zúgolódást vagy káromlást fogunk intézni, de inkább kezdeni fogjuk őket jobban szeretni! Végül is ez az egyetlen út a reformhoz az egyházban – ezt már Szent Terézia Avilai is kipróbálta. Az ő receptje bevált. Nincs ok arra, hogy miért működne a mi mindennapjaink során is.

A teljes beszéd fordítása Benedikt XVI.tól
elérhető a www.radiovaticana.cz oldalon a Generális audiencia rubrikában.