Terézia Brichtová, O.P.
Lloyd C. Douglas, Roucho,
Karmelitai Kiadó, Kostelní Vydří 2003
Ritkán fordul elő, hogy valaki „egyetlen lélegzettel” elolvassa a 420 oldalas könyvet. Nos, most éppen egy ilyen könyvet tartunk a kezünkben! Regény, igen, de lenyűgöző dinamizmusa, történelmi hitelessége, drámaisága, a valóság művészi ábrázolása, mely minden keresztény számára ismerős.
A mű Kristus korába visz át minket. Főszereplője egy fiatal római patrícius, Marcellus Gallio, egy gazdag szenátori családból, aki a hadseregben magas ranggal bír. Sokoldalú tehetsége ígéretes karrierre predesztinálja. Hű árnyéka és „társjátéka” Demetrius, egy művelt görög, aki kivételes erkölcsi értékekkel rendelkezik.
A könyv azonnal bepillantást nyújt az ókori Róma hanyatló viszonyainak világába. Korrupció, erkölcsi romlottság, nagyképűség, irigység, kapzsiság. A hatalmon lévők között részegesek, romlottak és őrültek ülnek (öreg Tiberius, Caligula…). Marcellus kiemelkedik a környezetéből egyedi nemességével. Egyszer megbántja a trónörökös hiúságát, és bosszúból parancsnokként elküldik egy külvárosi településre Palesztinába. Ez lesz a végzete. Századának feladata egy Jézus Krisztus keresztre feszítése. Marcellus biztos abban, hogy ártatlan, de kénytelen végrehajtani a parancsot. Amikor a katonák sorsolnak a megkínzott Jézus ruhájáért, a nyeremény Marcellusra száll. Pilátusnál a vacsorán az ittas vendégek arra kényszerítik, hogy öltsön magára a ruhát. Fordulópont. A ruhában különös erő érződik (emlékezzünk Mester életének epizódjaira, amikor elég volt csak megérinteni a ruhájának szegélyét!). A fiatal tribunát annyira megérinti, hogy a lelkiismereti furdalás a jogszerűtlen gyilkosság miatt megőrjít. Hosszú idő után, amikor már mindenki elveszettnek tartja, és ő maga is öngyilkosságot akar elkövetni, Demetrius ügyes közbenjárásával, a ruhával való váratlan kapcsolata újból megerősíti és meggyógyítja őt.
Amikor Tiberius császártól bizalmas megbízást kap, hogy vizsgálja meg a titokzatos galileai tanításait Palesztinában, és bejárja az országot, megéljük az első keresztény kor atmoszféráját, amikor még nem voltak könyvek vagy egyéb eszközök, és amikor csak szájról szájra, csendben és titokban terjedtek el a hírek arról, amit Jézus Názáreti hirdetett, és a csodákról, amelyeket a nyilvánvaló isteni hatalmával tett, és amikor a korabeli racionalisták már keresték azokat a természetes magyarázatokat.
Ebből a kutatásból, különösen abból a hírből, hogy a Megfeszített ismét él, Marcellus szükségszerűen keresztényként lép fel (amikor már a szolgája megelőzte ebben). Radikálisan és következetesen veszi a új tanítást, különösen a szeretetről, és tetteivel és példájával változtatja meg pogány környezetét.
De az új élete szükségszerűen arra vezet, hogy eltávolodjon addigi környezettől. Itt már nyilvánvalóvá válik, hogyan választott Isten azonnal néhány tanítványt, hogy teljes mértékben rászánják magukat. Diana, szintén patrícius családból, akit Marcellus szeret, de aki még nem jutott el hitéhez, hiába érvel, hogy keresztény lehet ott is, ahol eddig élt. Isten hívása („menj ki a földedből és a rokonságodból…”) túl könyörtelen és kompromisszummentes. Amikor ez a fiatal nő is megszólítva érzi a Lélek fuvallatát, ő is csatlakozik Marcellus hitéhez, és keresztényként együtt megy vele a kivégzésre, amelyet a bátorsága miatt von maga után.
A szerző mesterien fokozza a cselekmény feszültségét, amikor gyakran megszakítja a történetet a legdrámaibb pillanatban, és más témára tér át, mintha nem tartaná fontosnak a korábbi megoldását! De később visszatér hozzá.
Bár nekünk katolikusoknak hiányoznak a protestáns lelkész művéből bizonyos elemek, mint a „kenyér törése a házakban”, találkozás Jézus Anyjával (bár említést nyer a keresztnél való jelenléte). A könyvben találunk bizonyos történelmi pontatlanságokat és logikai hibákat is. Nagyon naív az a feltételezés, hogy elég csak hinni, hogy a világban létrejöjjön a szeretet és béke királysága! De mivel a művet regényként minősítettük, bizonyára nem kérhetjük tőle az abszolút tudományos pontosságot. Kétségtelenül eléri fő célját, mint tanítás és erkölcsi bátorítás. A Marcellus és Diana között kibontakozó gyönyörű szerelmi történet (akik végül közvetlenül a kivégzés előtt házasságot kötnek) nagyon diszkrét és finoman van ábrázolva, mindenféle érzékiségtől mentesen. És amikor már úgy tűnik, hogy egy giccses „happy ending” bontakozik, megakadályozza ezt a közös kivégzés. Ladislav Mikulec fordítása kiváló, élénk és olvasmányos.
Mi hívők megkérdezhetjük: A korabeli pogány társadalom és a mi időnk között szoros párhuzam áll fenn. Hogyan néz a mi Megváltónk 2000 évvel később az ő borzalmas áldozatának eredményeire? Nem ez volt a legnagyobb fájdalmá a Getszemáni kertben és a kereszten? Mit tettünk azzal a talentummal, amelyet Isten felkínált nekünk benne? A jónak a történelmeinkben mutatkozó villanásai arányban állnak-e a gonosznak azzal a hullámzásával, amely bolygónkat elárasztja? Valóban mi keresztények, és különösen a megszentelt személyek, KVÁSZ vagyunk, VALÓBAN FÉNY ÉS SÓ?
