Szűz, te vagy a bűntelenség,
az ősi bűntől megóvott,
amellyel az emberi nem szenvedett súlyos sebeket,
te tudod, hogy lelkemben ifjúságom óta nincs
jobb támasz, bár alattomos árnyak
folyamatosan megtámadnak. Tudom, mennyire méltatlan
vagyok isteni kegyelmedre.
Tudod a bűnös szívét, és nagylelkűséged
megbocsát nekem, és szeretettel fogad,
bár közben gyötrelem gyötrő,
hogy nem érdemlem meg ezt a kegyelmet.
Szűz, már a fájdalom, ami marcangol
megbénítja a nyelvemet, nem engedi,
hogy elmondjam, mi nehezíti a szívemet.
Te mégis hallod a szenvedő lelket,
amely folyamatosan hozzád kiált, néz...
(Fray Luis de León OSA /1527–1591/, a A Nuestra Señora című vers befejezése
Josef Hrdlička fordításában)
