Mi motiválta, hogy megtaláltad az utat hozzám,
édes Jézusom, a barátság ajánlatával?
Amikor gyakran csendben kopogtattál az ajtómon,
kint hagytalak a hideg éjszakában, a sötétben.
Kegyetlenül viselkedtem, és nem nyitottam ki neked,
a lélek elhomályosítottságától teljesen megfélemlítve,
hála nélkül, sőt megvetéssel a szívemben,
anélkül, hogy port fújtam volna a szent lábaidról.
Az angyal hangja sokszor emlékeztetett:
futás az ablakhoz, lélek, ott van Ő és nagyon kívánja
hogy szeretetének mindenével magába öleljen.
Ó, Szépségek Szépsége, hányszor mondtam: „majd holnap“,
nem tudtam megnyitni neked, a hangom
csak „holnap, holnap“ ismétli újra és újra.
(Lope de Vega /1562–1635/, szonett,
fordította Hrdlička József)
