P. Gorazd Cetkovský, O.Carm.
7. Kézirat B
1896 szeptemberében Terezka magán gyakorlatokat végzett. Mielőtt belevágott volna, Mária nővér kérte őt, Terezka tanúbizonysága szerint: hogy írjam le nektek az álmomat1 és a „kis tudományomat”, ahogy nevezitek (AS 183). Terezia megírta, és csak ezután írta hozzá2 a bevezető szöveget – arról, hogy Isten csak azt akarja, hogy szeressük őt. A szeretethez vezető út a kisgyermek odaadása (AS 182).
Terezka ebben a B kéziratban először Mária nővérnek leírta az álmát, amelyben Anna, Jézus anyja (1545–1621) a kérdésre, hogy Jézus hamarosan jön-e érte, igennel válaszolt, és aztán megnyugtatta, hogy Jézus elégedett azzal, amit Terezka érte tesz – a kis cselekedeteivel és vágyival. Ez Terezka számára nagy vigaszt jelentett.
A következő sorokban aztán bővebben kifejtette, milyen és mennyire erős vágyai vannak: pap lenni, harcos, misszionárius... És leírta a hivatásának felfedezését – hogy a szeretet szívével és szeretetével legyen a templomban. Ezt a példával folytatta: Jézus a világítótorony, ő pedig a tengerész. De már tudja, hogyan érhet el a világítótoronyhoz (AS 188): Csak egy gyerek vagyok, gyenge és tehetetlen. De a szeretete bátorságot ad neki ahhoz, hogy felajánlja magát Jézus szeretetének áldozataként. A következő szavak Isten irgalmáról szólnak: ... A szeretet engem egészáldozatul választott, engem, a gyenge és tökéletlen teremtményt... Nem méltó ez a választás Szeretet számára?... Igen, hogy a Szeretet teljesen kielégüljön, le kell aláznia magát, egészen a semmibe kell alámerülnie, és ezt a semmit tüzzé kell változtatnia... A „szeretet” szót itt nem használta, de ez a „lealázódás” a szeretet részéről, ez az Isten „gyengélkedő választása” – ez a lényegében Isten irgalma!
Terezka szeretné könnyíteni a szívén és a szeretetet viszonozni szeretettel. Önmaga egy gyerekhez hasonlítja, akinek megengedik, hogy értelmetlen bátor vágyai legyenek. Miközben nagy testvérei nagy tetteket hajtanak végre, ő nem képes erre, és csak a szülei közelében marad, és szeret. Csak apróságokat tehet, kis szeretetnyilvánulatokat – képletesen: virágokat dobálni (ez azt jelenti: kis áldozatokat hozni, minden apróságot szeretetből csinálni), énekelni a szeretet dalát. Egy ilyen kisgyermek szerepébe állítja magát, és kéri nagy testvéreit – angyalokat és szenteket a mennyben –, hogy kérjék őt meg, hogy a szeretetüket kétszeresítse.
Ez Terezka kívánsága egy írásbeli szövegre támaszkodik, amely a karmelei hagyományban gyakran említést nyer, mivel Éliás és Elizeus próféták életéről szól. Elizeus kérte Éliást távozása előtt, hogy a léleknek a kétszeres részét kaphassa (ahogyan a legidősebbet is megkapta, amikor Izraelben valakinek az örökségét elosztották). Terezka kéri az angyalokat és szenteket, hogy közbenjárjanak érte, hogy a szeretetük kétszeres részét kapja. Azáltal, hogy kétszeres szeretetet kér, Terezka nagyszerűen céloz meg a saját tapasztalataik lényegére. Hiszen a szentségük folytán tudták jól, hogy a szeretet Isten iránt az életükben a legértékesebb, a legnagyobb hasznosság a mások számára és a legszebb nekik maguknak. Terezka kéri őket, hogy éppen ezt a szeretetet, amelyben felismerték kincsüket, kétszeres részét kérjék tőle...
Amikor Terezka a nagy vágyairól és a kicsinyességéről gondolkodott, egy másik példát használt és bővített: Én gyenge kis madárnak tartom magam, csak könnyen tollasodó. Ez a madár a istenibb napfelé szeretne repülni, de nem képes rá. De nem fog szenvedni. Mit fog tenni? Bátor odaadással akarja továbbra is Isten napjára tekinteni.
És számára nagyon fontos volt világosan kimondani, hogyan kell a madárnak viselkednie, amikor hűtlenné válik:
„Ahelyett, hogy sarokba bújna3 és siratná nyomorúságát és meghalna a bánattól, a madár a kedves Napra fordítja tekintetét, kiteszi ázott szárnyát a jótékony napsugaraknak, aggódva csipog, mint a fecske, és édes csivitelésével bizalmasan elmondja, részletesen a hűtlenségeit. Merész odaadásában úgy véli, hogy így nagyobb hatást gyakorol, hogy jobban magához vonzza annak szeretetét, aki nem azokhoz jött, akik igazak, hanem a bűnösökhöz...“ (AS 192.)
Tehát Terezka hite az Isten irgalmában ismét megjelenik. És arról is ír – anélkül, hogy közvetlenül az irgalom szót használná –: Jézus, engedd meg, hogy elmondjam neked kifejezésének bőségében [!], hogy a te szereteted őrült mértékig eljut... Hogyan akarhatod, hogy ezzel az őrülettel szemben a szívem ne rohanjon hozzád? (AS 193.) Terezka szerint Jézus őrülete az ő irgalmában rejlik, vagyis a kicsinyek iránti szeretetében. És az az „őrület”, amellyel ő Jézusnak válaszol, a remény, hogy a te szereteted áldozatként fogad el (AS 193).
A B kéziratát Terezka határozott figyelmeztetéssel zárta: az irgalmas Szeretet valóban mindenkihez el akar jutni! „Jézus, bárcsak elmondhatnám minden kicsi léleknek, hogy mennyire kifejezhetetlen a te jóságod...! Érzem, hogy ha találnál egy gyengébbet, mint én – ami lehetetlen – még nagyobb kedvességgel halmoznád el, ha teljes bizalommal bízná magát a végtelen irgalmadba” (AS 193–194).
8. A Mária nővérrel való későbbi levelezés4
Amikor Mária nővér (a B kézirat címzettje) elolvasta Terezka szövegét, annak tartalma nagyon megérintette5, és 1896. szeptember 17-én írt Terezának egy levelet, amelynek megmaradt a szövege. Ismételten megemlíti, hogy Terezka szavait a nagy szeretet szavaiként tartja számon, és egyszerre kifejezi szomorúságát, amelyet Terezka „rendkívüli vágyaival a mártíromságra” okozott a szívében. Mária ugyanis ezekben a vágyakban Terezka Jézus iránti szeretetének nagyságát látta, és szomorú volt, mert ő maga fél a szenvedéstől. Ebből látta az ellenkezőjének a bizonyítékát – hogy ő nem szereti Jézust úgy, ahogyan Terezka. Hiszen akár amikor Terezka arról írt, hogy csak gyenge kis madár, amely semmit sem tud tenni, vágyaik mégis Isten szemében az cselekedetek súlyát képviselik! Mária ezért a levelével arra kéri Terezkát, hogy írjon neki röviden, hogy ő is szeretheti-e Jézust úgy, mint ő.
Terezka még abban az estében válaszolt neki egy hosszabb levélben (DT 197), amely további értékes magyarázatokat tartalmaz Isten irgalmával kapcsolatos gondolatairól. Az a kérdés, amelyet Mária felvetett, Terezka számára azt a tanúságot jelentette, hogy Mária nem értette meg a képtelen madár történetét. A levele alapján válaszolt: „A mártíromságra való vágyam nem jelent semmit.” Terezka ugyanis ezeket a vágyakat a spirituális gazdagságátt nézte, amit Jézus egyszerűen azért ad neki, mert gyenge. Ezzel arra szeretné ösztönözni. De a mártíromságra való vágya szerinte egyáltalán nem kapcsolódik ahhoz, ami a legfontosabb! Így a levélben Mária felé a következő kérdést intézi: „Kedves nővérem, hogyan mondhatod, hogy a vágyaim a szeretetem jelei...? Ó, jól érzem, hogy ez egyáltalán nem az, ami tetszik Istennek a kis lelkemben; neki az tetszik, hogy szeretem a kicsinységemet és a szegénységemet, a teljes vakkal bíró bizalmamat az irgalmában... Ez az egyetlen kincsem.” És ebben a sürgető hangban még folytatja és kérdezi Máriát: „Kedves nővérkém, miért ne lehetne ez a te kincsed...?”
Ha jól értem, ahogy a levél folytatódik, Terezka megnyugtatja Máriát: tudom, hogy kész vagy mindent elviselni, amit Isten kíván. Ha már szeretnél is vágyni a mártíromságra, akkor ez a vágy neked vigaszt jelentene – nos, Isten meg nem adja neked. Tehát – biztosítja Terezka Máriát – te spirituálisan jobban állsz, mint én! És pontosan azt írja neki, hogy ha ebben a helyzetben mindketten elviselnék a mártíromságot, Mária nagy érdeme lesz, Terezának pedig semmije…
Kedves nővérkém, kérlek, értsd meg a lányodat, értsd meg, hogy ha valaki szeretni akarja Jézust, és az szeretet áldozata akar lenni, akkor minél gyengébb, vágytalanabb és cselekedetektől mentesebb, annál jobban alkalmas a megszentelő és átalakító Szeretet hatására... Csak egy vágy kell, hogy áldozat legyen, de az kell, hogy beleegyezzen abba, hogy szegény és tehetetlen marad, és ez a nehéz, hiszen „hol találunk valóban szegény lelket? Messze kell keresni,” mondja a zsoltáros.6 Nem azt mondja, hogy a nagy lelkek között kell keresni, hanem „messze kell keresni” – ez a kicsinységben, a semmibe... Ó! Maradjunk tehát messze mindentől, ami csillog, szeressük a kicsinységünket, hogy semmit nem érzünk. Akkor szegények leszünk lélekben, és Jézus hozzánk fog jönni.7 Legyünk távol, átalakít minket a szeretet lángjaiban... Ó, mennyire szeretném, ha tudnád, mit érzek...! A bizalom, és semmi más, csak a bizalom vezet minket a Szeretethez... A félelem nem vezet másról, mint a szigorú igazságtól, amelytől a bűnösök félnek, nem a Igazságtól, amelyet Jézus bizonyítani fog azoknak, akik szeretik őt?... Tehát, amikor látjuk az utat, járjunk együtt. Igen, érzem, Jézus ugyanazokat a kegyelmeket akarja adni nekünk, ingyenes szeretettel szeretni akar.
Kedves nővérkém, ha nem értesz, az azért van, mert túl nagy lélek vagy... vagy mert nem tudom jól kifejezni magam. Mert biztos vagyok benne, hogy Isten nem adta volna meg neked a vágyat, hogy TELJESEN AZ ÖVÉ legyél,8 az ő irgalmas Szeretetének hatásaira, ha nem tartana fenn ezt a kedvességet... Vagy inkább már megadta neked, mert már őneki odaadó vagy, mert vágyod az ő szeretetének hatásaira, és mert Isten soha nem ad olyan vágyakat, amelyeket nem tud teljesíteni...
Csengő, kilenc óra van, el kell búcsúznom tőled, ó mennyit szeretnék elmondani, de Jézus minden érzelmet meg fog adni neked, amit nem tudok leírni...
Szeretlek téged a kicsi HÁLÁs szívem teljes gyengédségével,Terezia a Kis Jézusról
Fontos tehát a „végtelen bizalom” Istenben és az ő irgalmában, amelyet Terezka a szívében ápol, és amelyről már beszélt ebben a levélben. De a mártíromságra való vágyak nem életforrásai ennek a bizalomnak...
(Folytatás a következő számban.)
