Az, Uram, amiért szeretlek,
nem az a mennyország, amit ígérsz,
sem a pokol iránti félelem, ami lázít és hazugságot szül,
inkább eltávolít tőled engem.
A szerelem indítója te vagy, Uram, magad.
Amikor látom, ahogyan a kereszten mindent feladsz,
ahogyan elviselhetetlen kínok között befejezed,
ahogyan minden elvisel a te szereteted irántunk,
ezért szeretlek, a te szeretetedért,
ami bennem felébreszti ugyanazt az isteni érzést.
Nem, nem szükséges pokol vagy mennyország,
szerelmem nem kér semmit, nem fél semmitől,
túléli a remény nélküliséget, mindent elveszíthetsz tőle,
soha nem fogja abbahagyni, hogy szeressen téged.
(a szonett, amit korábban Szent Teréznek tulajdonítottak /* 1515. március 28.,
fordította Hrdlička József, 2020)
