Hans Buob
Az emberi közösség a szimpátián alapul. Ha hiányzik a szimpátia, a közösség is megszűnik. Ezzel szemben a lelki közösség a Lélek hatalmán keresztül kapott elhíváson alapul. Azt, hogy a rendi közösség a történelem során egyedülálló, éppen az adja, hogy itt olyan emberek találkoznak, akiket egymásnak nem választottak ki és nem kerestek meg, a noviciátus során pedig az ember megismeri azokat, akikkel közösen fog végigmenni az életén.
A történelemben van valami egyedi, hogy olyan emberek, akik nem választhatták meg egymást, akik nem találkoztak szimpátia alapján, egész életükben együtt tudnak élni.
Ez csak a Szentlélek által létrehozott közösség alapján lehetséges. Ezért mindig világosan tudatosítom magamban: ott, ahol feszültségek vannak közöttünk, éppen Isten áldása mélyebb módon érezhető és hatékony. Mert ott, ahol vitázunk, nem közelítünk egymáshoz annyira, és Isten Lelke lehetőséget kap arra, hogy sokkal mélyebb módon összekapcsoljon minket nem azért, mert szimpatikusak vagyunk egymásnak, hanem a Férfi miatt. És ez a Lélek által létrehozott közösség.
Pontosan a határaink nagy segítséget nyújtanak ahhoz, hogy egy közösségen belül ne kerüljünk túl közel egymáshoz, és ne váljunk tisztán emberi közösséggé, amely hamarosan széteshet, hanem folyamatosan meghalunk, küzdünk, és így lehetőséget adunk Isten Lelkének, hogy a halálunkba új életet hozzon, amelyet ő visel, amely valójában visel, és amely kölcsönösen sokkal szimpatikusabbá tesz minket lelki szimpátiával, mint pusztán a külső szimpátiával, ami csak megkötne és összekapcsolna minket.
Ezért, aki közösségben él – és ez a legtöbb ember –, a házasságtól a lelki közösségekig, soha nem feledkezhet meg arról, hogy a másik határai nagy áldás. És ha összecsapásra kerül sor, lehetőséged van arra, hogy mélyebb módon újra találkozz - nagyobb elkötelezettséggel, a Férfi miatt. Így sokkal mélyebb és tartósabb kapcsolat alakul ki, mint pusztán emberi szimpátián keresztül.
(A Lélek megkülönböztetése könyvéből,
fordította Alžběta Sirovátková)
