Elindult 1943 és a hetek siettek a nagyböjt felé. A nagyböjt többek között a levelek érdemét is jelenti - a szerzetesek se nem kapnak postát, se nem írnak. Az utolsó üzenet, amit a Hamvazószerda előtt kaptam, az volt, hogy a testvér tervez egy esküvőt február végére. Meg kellett várnom a húsvétot, hogy megtudjam, valóban megtette-e.
Húsvét hétfőn olvastam, hogy férjhez ment, és feleségével egy hétre az angliai tavakhoz utaztak. Ezután áthelyezték egy másik bázisra, amely harci bevetést jelentett. Kétszer bombáztak valahol, de ahogy írta, hogy erről nem akar beszélni, látszott, hogy szörnyű élmény volt.
Leültem, hogy válaszoljak neki és támogassam egy kicsit, hogyan boldogult. Befejeztem a levelet, és húsvét keddje volt, és mi a kórusban ültünk a konventi misén, amikor belépett a novícius mester, és jelzett nekem, hogy "ápátság". Bementem a tiszteletreméltó atya szobájába. Nem volt nehéz kitalálni, hogy mi a helyzet. Ahogy elhaladtam a zárda sarkában lévő emlékműnél, eltemettem akaratamat és természetes érzéseimet, valamint mindent mást a drága Krisztus sebzett oldalában. A tiszteletreméltó atya felkapcsolta a táblát, hogy beléphessek, és térdre ereszkedtem az asztalánál, áldást kaptam tőle, és megcsókoltam a gyűrűjét. Aztán felolvasott egy táviratot, miszerint J. P. Merton őrmester, a testvérem április 17-én nem tért vissza a bevetésből.
Így történt: péntek 16-án éjjel, ami a Szűz Mária Fájdalmas ünnepe volt, ő és csapata bombázóval repült Mannheim felé. Soha nem tudtam meg, hogy a menet során zuhantak-e le, vagy a visszaúton, de a gép a Északi-tengerben végződött. John Paul súlyosan megsérült a zuhanás következtében, de sikerült a víz felszínén maradnia, sőt megpróbálta támogatni a pilótát, aki már halott volt. Társai gumicsónakot engedtek le, és kihúzták őt. Komoly sérülése volt, valószínűleg eltört a nyaka. A csónak alján feküdt delíriumban. Szörnyű szomjúságtól szenvedett. Folyamatosan vizet kért. De nem volt vizük. A tartály a zuhanás során megrongálódott, és minden víz kifolyt. Hosszú idő nem telt el. Három órát bírt ki, aztán meghalt. Valami a Krisztus háromórás szenvedéséből, aki szerette őt és sok száz évvel ezelőtt meghalt érte, és azon a napon újra felajánlva lett, sok oltáron. Társai többet szenvedtek, de végül megmentették őket, és biztonságba vitték. Ez körülbelül öt nappal később volt. Negyedik nap földelték el John Paul-t a tengerben.
Kedves testvérem, mindig, amikor nem fekszem le,
szemeim virágok a sírodra.
És amikor nem tudok kenyeret enni,
böjtöm él, mint a fűzfák, ahol meghaltál.
Amikor a hőségben nincs víz szomjúságomra,
forrásként viszlek, szegény zarándok.
Hol, melyik elhagyatott, füstölgő földön,
fekszik a balsorsú tested, elveszett és halott?
És milyen ország rémületében
blandolt elkárhozott lelked?
Jöjj, az én szenvedéseimben találj nyugalmat,
a fájdalmamban tedd le a fejed,
vagy vedd el az életem és vérem
és vásárolj magadnak jobb fekhelyet -
vagy vedd el a lélegzetem és halálom
és vásárolj magadnak jobb nyugalmat.
Amikor minden háborús ember holtan fog elesni,
amikor a zászlók a porba hullanak,
a te kereszted, és az enyém, mindenkinek hirdetni fogja,
hogy rajta halt meg Krisztus, mindkettőnkért.
A te áprilisod romjaiban fekszik Krisztus,
és Krisztus sír a tavaszom romjaiban:
ő rányomja váltságdíját a könnyedbe
a te gyenge, magányos tenyeredbe -
visszavásárolja neked a földedet.
És könnyének csendje
mint harang, zúg a furcsa sírodhoz.
Hallgasd őt és jöjj: haza hívnak.
(Thomas Merton /1915–1968/, A hét lépcsős hegy)
