SM. Richardis Nováková, SCB
Bevándoroltunk Kostelní Vydribe „a Kopečekre“ az iskolába, ahol apukám a vezető tanár állását kapta (1939-ben). Az egész család örült, hogy közel leszünk Szűz Máriához, ahova zarándoklatra jártunk a Malý Pěčínből, ahol apukám korábban tanított. Hamarosan barátok lettünk a kolostor lakóival, azaz Prokop Valena priorral, P. Metoděj Minaříkkal, a plébániai házvezető M. Srbovával, a prior unokatestvérével, a prior apjával, aki a gazdaságot vezette, és Annával, a szobalánnyal, aki nem volt teljesen normális és beleszeretett édesanyánkba, akinek gyakran elment a szívét kiönteni és panaszkodni a szakácsnőre és az öreg úrra.
A plébánia és az iskola mellett volt még Kopečeknek Běhanova, Peclova, Polákova és Karáskova hétvégi háza. Mindenütt voltak gyerekek, így szabadnapokon élettel teli volt a Kopeček.
A plébánia és az iskola közötti barátság családi szellemet árasztott, mindenki segített egymásnak. A közösségi szellemet szorosabb beszélgetések, esti rekreációk is fenntartották. Volt egy rádiónk rövidhullámú adásokkal, amellyel külföldi rádiókat hallgattunk, ami a háború alatt szigorúan tiltotta. De közöttünk nem voltak titkok.
Prior Valena és P. Metoděj teljesen eltérő jellemek és képességek voltak. Kiegészítették egymást. P. Metodějt szerettük kedves, csendes természetéért, mindig hallgatónak láttam, kissé lehajtott fejjel, kedves mosollyal és a szkapuláris alatt összefonódott kezekkel. Slavičínból származott, ahová minden évben nyaralni járt. Az számunkra, gyerekeknek, messze volt. Egyszer megkérdeztük tőle, mi hozta őt a karmelitákhoz Vydribe. Azt mondta, hogy a Szent Terézia Lélek története című könyvének olvasása.
Mivel a háború alatt nem voltak megengedettek szórakozások, a fiatalok nem tudták, mivel töltsék el a szabadidejüket. Ekkor kezdett terjedni a kultúra és a sport. A prior színházi játékokat próbált betanítani, különösen télen, nyáron pedig röplabdatornákat rendeztek. (Focihoz nem volt pálya.) Ekkor P. Metoděj szintén jelentős szerepet játszott, aki ezen a téren kiemelkedett. Mindig habitusban edzett, amelyet csak akkor vett le, amikor idegen csapattal játszott. Már sportöltözet nélkül is elismerésre méltó teljesítményeket nyújtott, amelyeket mind a csapat, mind a helyi fiúk, a vyderských gyerekek is csodáltak. Még velünk is játszott májusban „harmadiknak”, és a különböző fiúversenyeket mindig megnyerte, a futásban senki sem tudta megverni. Ez természetesen növelte tekintélyét a ministránsok körében. De a fiúk szívesen térdeltek a gyóntatószéke előtt is, megbíztak benne.
Nekünk, három vezető tanulónak, segített a tanulásban és a házi feladatok írásában; amikor a háború utolsó éveiben hosszú téli szünetek voltak, hetente jártunk érte házi feladatokért, amelyeket otthon kellett kidolgoznunk. P. Metoděj jól értett a latinhez és a magasabb matematikához, és sok minden jól magyarázott nekünk, így többet tanultunk, mint az iskolában.
Azt is emlékszem, mennyire különböztek a priorral a templomi szertartásokban, P. Metoděj nem énekelt, nem volt zenei hallása. Ennek ellenére ünnepnapokon énekelt szentmisét kellett tartania, mert a prior vezette a kórust, gyakran játszani is. A kórus falusi volt. Nagy része a családunk énekes hangjaira épült. P. Metoděj éneke sokszor valóban kínos volt, és nagyon büszkének kellett lennie, de ő ezt megbocsátja. Ugyanígy a prédikáció alatt is voltak pillanatai, amikor megakadt, és nem tudta folytatni, az egész elpirult és zavarban volt, míg a prior könnyedén prédikált bármilyen témáról. Mégis P. Metoděj prédikációját jobban szerették az emberek. Belső életének ereje ellensúlyozta azt, ami a külső formából hiányzott.
Gyermekként teljes bizalommal voltam P. Metoděj iránt, és szívesen jártam hozzá szentgyónásra, mindig tudott barátként tanácsot adni.
Édesanyám is szerette Szent Teréziát a Kis Jézusról és Szent Józsefet, a karmelita spiritualitás nagyon vonzotta. Egyszer, amikor a szentélyt takarította, megtalálta a harmadik karmelita rend szabályzatát. Azonnal megkapta, hiszen ez teljesítette a szerzetesi élet iránti vágyát. Apukám egyetértett, P. Metoděj tanácsolta, és 1947-ben befogadta a harmadik rendbe. Nem sokkal azelőtt történt, hogy én a borromeóiaknál mentem Prágába. Én és az öcsém ott voltunk az ő ruhásfogadalma alatt a templomban, Szűz Mária oltára előtt. A Terézia a Kis Jézusról nevet vette fel, és a rend kötelezettségeit, amely akkor meglehetősen szigorú volt, heti háromnapos böjttel, éjszakai övvel, amit nem távolított el még éjszaka sem, napi kis mariai óra imádsággal és szent órával csütörtök este a templomban. Kulcsunk volt a kórushoz, mert a fiúk mentek oda zongorázni, esetleg harangozni, így ő is szabadon járhatott oda. Amikor küldtek a pályázatokról a Petřínre egy hónapra nyaralni, gyakran mentem vele ezekkbe az adorációkba. Tizenegy óra körül P. Metoděj is jött a sekrestyén, letérdelt az oltárnál, levette a kapucniját a fejéről, és mozdulatlanul térdelt éjfélig... Amikor édesanyám először jött meglátogatni Prágában, szomorúsággal mondta el nekem, hogy P. Metoděj szigorúan megmondta neki, hogy ne járjon hozzá gyónni, keressen más gyóntatót, például Dačicében a kolostorban. Így a ferencesekhez járt Dačicében, csak azon tűnődött, hogy mit is tett P. Metodějnek; semmire nem emlékezett. De ha így akarta, teljesítette. Egy év múlva boldogan jött, hogy már megint járhat P. Metodějhez, mert azt mondta, hogy ez próba volt, hiszen ő is noviciátust tett. Így tehát ígéreteket is tehetett. Mikor pontosan volt, nem tudom. Hogy az utolsó években mennyire tudta mindent betartani, azt sem tudom, a szentórát otthon tartotta, amikor el kellett hagyniuk Vydríst, és a templom messze volt. Hatvanhat évesen halt meg, karmelita ruhában temették el, és a három akkori karmelita részt vett a temetésén. 1968-ban történt.
A következő évek különböző eseményei, tehát az ötvenes és utána következők, miatt elvesztettem a kapcsolatot P. Metodějjel. 1968 után megnyitottuk a noviciátust Moravské Budějovicén. Ez nem volt olyan messze a kedves Szűz Mária Karmelittól, így a novíciánjaimmal többször zarándokoltam Vydribe, néha autóval, néha gyalog Bílkovo felől. Egyszer a Szűz Mária Karmelita ünnepe előtt történt, és nagy örömömre ott volt P. Metoděj is Vydriben. Kértem, hogy öltöztesse fel a nővéreket a szent szkapulárisba. Ezt követően gyönyörű, gazdag beszédet mondott Szűz Máriáról. Folyékonyan és spontán beszélt, és senki sem vette észre, hogy két órán át tartott. Azóta írtam neki ünnepeken, és vártam válaszát, nem hosszút, de tartalmasat, amely mindig tartalmazta a szeretetteljes gondolatot Szűz Máriáról.
Amikor P. Metoděj nyolcvanadik születésnapját ünnepeltük, meglátogattam Dobré Vodában, és örömmel tapasztaltam, hogy az egészsége még megvan. Amikor beléptem közösségünkbe Hradište-n, Vydrí újra közelebb került, így többször is meglátogattam. Érdekes volt, hogy a beszélgetésünk mindig Szűz Máriára tért, ami nekem is kedves volt. Mindketten tudtuk, hogy rajta keresztül sok kegyelmet kaptunk. Számomra és az ő élete valójában kegyelem volt.
Csak amikor a kolostorban voltam, tudatosultak sok dolog visszafelé. Többek között a priorral szembeni hősies hűsége, amikor, ahogy tűnt, nem értették meg a felettesei, és megalázták a plébánia civil személyzete. És még soha nem panaszkodott. Amikor néha megalázták a jelenlétünkben, elpirult, mosolygott, és úgy tett, mintha semmi sem történt volna. De a prior is jól tudta az ő erényeit. Amikor egy évvel a halála előtt az orvosi kórházban volt Brnóban, meglátogattuk őt a testvéremmel. Amikor meglátott minket, a saját humorával így kiáltott: „Nézz rám! Pater Metoděj súlyosan beteg volt, írtam Rómába, hogy talán meghal, hogy készítsenek postum áldozást, míg ő itt futkározik, míg én itt fekszem.” Ezt viccként mondta, de abban a rejtett elismerés a testvér iránt volt.
Amikor a kolostor közössége ismét virágzott Kostelní Vydriben, meggyőződésem, hogy ez a Metoděj atya hűségének jutalma a szerzetesi hivatáshoz és Szűz Máriához. Emlékezetemben vannak a prior csendes sóhajai, amikor ő, a nagy optimista, aggodalmát fejezte ki, hogy a karmeliták Csehországban kihalnak. Ezért számomra – és nemcsak számomra – öröm, amikor látom a vyderského zarándoktemplom presbitériumában a fiatal arcok sorát Szűz Mária szent öltözetében.
Bár az Úr bőségesen jutalmazza Metoděj atyát örök élettel!
