(Elkészítette P. Gorazd, O.Carm.)
A „rossz, sikerült kezdet” kifejezést a sport világában használják, és én kölcsönöztem, hogy bemutassam azokat a gondolatokat, amelyeket most szeretnék Önöknek előterjeszteni. A Jézus Szíve ünnepével lezártuk a papok megszentelésére irányuló évet, amelyet XVI. Benedek pápa hirdetett meg. Mindannyian úgy éltük meg ezt az évet, ahogy tudtuk. Én közöttük „csak úgy” lapozgattam egy régi, papok és teológusok számára készült Manuale Clericorum című könyvet, amelyet több mint száz éve adott ki Schneider József jezsuita.1 Meglepett, hogy ennek a gazdag tartalomnak a közepette, a „lelki állapotba aspiráló” imádság és a „kelme alaptalan megszenteléséért” szóló imádság között, amelyeket egy ilyen könyvben logikusan várunk, egy másik imát is találtam. Ez az imádság azt a helyzetet is figyelembe veszi, amikor valaki talán éretlen vagy helytelen indítékokkal lép a papságba. Lefordítottam, és most felajánlom Önöknek átolvasásra.
De miért vonta magára a figyelmemet: szélesebb értelemben is érthetjük. A papok számára íródott. Akkor talán néhány fiatal férfi a papi pályafutásra azért lépett, hogy anyagilag biztosítsa magát, hogy társadalmi állást érjen el, hogy szülei kívánságait teljesítse stb. Később belátták hibás hozzáállásukat, és őszintén szerették volna „behozni” azt, ami még pótolható. Ehhez szolgál ez az ima.
De hasonló probléma adódhat házasságkötéskor vagy más fontos döntések meghozatalakor az életünkben.
Gyakran csak később ismerjük be, hogy milyen más szándékok is voltak a szívünkben, vagy hogy mely impulzusokat vagy figyelmeztetéseket utasítottunk el. Csak távolabbról látjuk világosan, hogy milyen árnyékot vet a féligazság és a megalkuvás a döntésünkre és az első (általában oly ünnepélyes) lépésekre az úton, amelyre léphettünk. Könnyen megkísérthet minket a búskomorság vagy legalább a keserűség. Az alábbi ima más kiutat mutat egy ilyen helyzetből: alázatosan kinyilvánítani a bizalmunkat a könyörületes Úrnak, és sürgősen kérni segítségét számunkra.
Imádság a papnak a hivatásbeli hiányosságok kijavítására,
ha nem megfelelő módon lépett be állapotába
Uram, Istenem,
aki egykor levitákat választottál, hogy neked szolgáljanak a te sátorodban,
és Áron családját, hogy a te papjaid legyenek,
és az Újszövetségben a szent szolgálatodra választottad azokat,
akiket te akartál (Mk 3,13),
csak a te szent akaratod illeti meg,
hogy válassz szolgákat, akiket akarsz,
és képessé tedd azokat, akiket választasz.
Senki nem lehet alkalmas a te szolgálatodra a te lelked nélkül,
és senki nem kaphatja meg a te lelkedet, hacsak te nem adod neki.
Ezért senki sem fogadhatja el a te szolgálatod méltóságát
másként, mint akit te választottál, mint Áront.
Hiszen a te egyszülött Fiad, aki emberré lett,
sem népszerűsítette azt, hogy Főpap lett,
hanem te, Uram, dicsőítetted őt,
aki azt mondtad neki: „Te vagy az én fiam, ma szültelek téged” (Zsolt 2,7).
Hányan tudják tehát önmagukat dicsőíteni
és belépni ebbe a bűnös örökségbe,
ha nem te hívod?
Milyen veszélyeknek teszik ki magukat,
ha ők maguk futnak2, és te nem küldöd őket!
Ezt tudom, Uram, és megvallom neked,
hogy nem kellett volna belépnem a lelki állapotba,
és nem kellett volna részt vennem a te szent szolgálatodban másként,
mint a te hívásod teljes engedelmességével,
tényleg egyházias lélekkel,
megfelelő előképzéssel,
azzal a szándékkal, hogy hűen tisztellek és szolgáljak neked.
Igen, tudom ezt és elismerem,
és legyen úgy, ahogy tudom, hogy nem lett volna szabad másképp történnie!
Akkor úgy nyilatkoztam volna, mint a te szent szolgád:
„Nem nyugtalankodom, mert követlek téged – Pásztor!”
Most azonban szent félelem aggaszt, hogy
– bár nem mindenben, amit említettem, de talán valamiben –
sokkal adós maradtam.
Mi más marad most nekem,
mint hogy megalázottan és alázatosan a te kegyelmed trónjához vetsem magam,
és sírva kérlek:
„Ne emlékezz, Uram, ifjúságom bűneire, a vétkeimre,
tedd velem a te irgalmad szerint” (Zsolt 25,7),
és ha netán nem engedelmeskedtem volna
a te elhívásodnak korábban [e életem lépése előtt],
add kegyelmesen,
hogy most teljesen alá adjam magam annak, akit te hívsz.
Ha nem voltam egyházi lelkülettel,
amikor beléptem a lelki állapotba,
leheltess belém most irgalmasan e szellemet,
hogy működjön bennem,
és hogy azokat a feltételeket és erényeket,
amelyeket már a te szent szolgálatodba kellett volna hoznom a kezdetektől,
most vagy később megszerezzem,
és hogy a szentség, amely nem előzte meg, legalább követhessen.
Ha nem volt tiszta a szemem,
és nem csak a te neved dicsőítésére és a te akaratod teljesítésére irányult,
de mellette – és talán különösen – a földi dolgokra is figyeltem,
te, Uram, emeld fel és fordítsd el a tekintetemet, hogy csak rád nézzek,
hogy így tiszta szándékkal szolgálhassak neked,
és ne az legyen számomra cél,
hogy bármiféle hasznot, megbecsülést vagy a földi élet kényelmét keressem,
hanem csak a te dicsőségedet és a te akaratod beteljesülését.
Tedd, hogy amennyire eddig keveset fáradtam a neked való szolgálatban és a te akaratod követésében,
annyira igyekezzenek mostantól erősebben,
és hogy végül eljussak oda, ahol az angyalokkal neked szolgálva
tökéletesen fogok szolgálni örökké. Amen.
