Az emberek mindig Istenhez fordulnak, amikor a nyomor sújtja őket,
segítséget kérnek, boldogságért imádkoznak és kenyeret,
a betegség, bűn és halál megváltásáért.
Keresztények, pogányok, mindenki ebben,
mindenki egyformán.
Az emberek Istenhez mennek, amikor a szükség órája sújtja őket,
szegények, megalázottak, hajléktalanok és kenyér,
bűnben körülvették őket, meggyötörte őket a halál gyengesége.
A keresztények Isten mellett állnak az ő szenvedésében.
Isten minden emberhez eljut, amikor a nyomor sújtja,
testeknek és lelkeknek bőségesen adja a kenyérét,
a keresztényekért és pogányokért kereszthalálra hal,
és mindkettőnek megbocsátást ad.
(Dietrich Bonhoeffer /1906–1945/,
vers a náci börtönből, 1944 nyara; fordította Václav Renč;
idézve Dietrich Bonhoeffer, Ellenállás és átadás, Börtönlevelek könyvéből. Kalich 2023)
