A felebaráti szeretet az a szeretet, amely Istenből az emberhez száll. Előzi meg azt a szeretetet, amely az embertől Istenhez emelkedik. Isten siet leereszkedni a szomorúakhoz. Amint egy lélek ehhez hozzájárul, bármennyire is legyen az utolsó, legnyomorúságosabb, legcsúnyább lélek, Isten siet leereszkedni abba, hogy általa hallgathassa és nézhesse a szomorúakat. Idővel ez a lélek észreveszi jelenlétét. De még ha nem is tudná megnevezni, mindenütt, ahol a szomorú embereket önmagukért szeretik, ott Isten jelen van.
(Simone Weil /1909–1943/, Attente de Dieu)
