|
A karmelita lélek, aki adja magát,
lélek, aki felajánlja magát Istenéért,
keresztrefeszítve él Krisztussal,
de mennyire fényben fürdik a Golgotája!
Amikor a szent áldozatra kontemplál,
isteni lámpások ragyognak lelkében;
akkor érti meg isteni küldetését,
és szíve hívja: „Íme, itt vagyok!”
A karmelita lélek tele van Istennel.
Birtokolja Krisztust, hogy Őt állandóan adhassa.
Az Úr úgy választotta ki őt, mint Máriát,
hogy mozdulatlanul maradjon lábainál.
Nézzetek erre az örökre bezárt nőre:
élete sosem szakad meg.
Ez egy Krisztushoz kötődő lélek,
akit semmi nem távolíthat el Tőle.
A karmelita lélek, aki bezárkózik
az átmeneti dolgok elől,
de ez egy világos, nyitott lélek,
aki érzékeli a láthatatlant.
Isteninek a Szent Sas átviszi
és megőrzi az Atya házában,
hogy egyesítse őt Istennel.
A karmelita boldog órákat él meg,
a hit világos fényt ad neki,
amikor csöndbe és magányba merül,
a „Három” képe benne mélyen megmarad.
Ő az Isten által különösen szeretett lélek,
aki már az örökkévalóság óta ki van választva,
a Karmel számára, a fényben áradó hegy,
melyet isteni sugarak világítanak meg.
Forrás: Ágnes a Szentháromságtól
Szerző: Antonio Maria Sicari
Kiadta: KNA
|
