Bertalan atya a Trojica Alžběta tisztje volt a francia hadseregnek, ezért nem meglepő, hogy Alžběta katonai táborban született és legközelebbi barátai a tiszti családok gyerekei lettek. George Hallo tiszt feleségét Alžběta „második mamának” nevezte. Fiuk, Károly, Alžběta gyermekkori barátja, a halála előtt (1906-ban) a következő utolsó levelét diktálta neki:
„Kedves testvérem,”
mielőtt a te Alžbětád a mennybe szállna, még egyszer szeretné emlékeztetni téged minden szeretetével és azzal a szándékával, hogy napról napra segíteni akar neked, amíg újra nem találkozunk a mennyben. Kedves Károlyom, azt szeretném, ha apád nyomdokaiban lépkednél, azzal a erős hittel, ami a férfiúi jellem része, és teszi őt becsületes és kitartó emberré. Meg kell harcolnod, kedves testvérem, akadályok várnak az életutadon, de ne veszítsd el a bátorságod. Hívj segítségül, igen, hívj segítségül a nővérkédet. Ezzel növelni fogod a mennyi boldogságát. Olyan boldog lesz, hogy segíthet neked győzni és méltó maradni Istenhez, a tiszteletre méltó apádhoz és anyádhoz, akinek bizonyára örömet szerzel. Nincs több erőm, hogy diktáljam ezt az utolsó akaratot, amely tele van szeretettel. Amikor már Isten mellett leszek, légy csendben imádságban. Újra találkozunk és örökké boldogok leszünk. Emlékül hagyok neked egy medált a rózsafüzéremből, viseld, mint emléket Alžbětámra, aki még a mennyben is jobban szeret majd téged, mint a földön.”
Károly apja nyomdokaiban lépett legalábbis szakmai szempontból. Belépett a hadseregbe, légierőhöz került, 1914-ben részt vett az első világháború légi harcaiban, és lelőtték. Még az egyenruhában is mindig magánál tartotta Alžběta utolsó levelét, és a megmenekülését, ami a sebesülés nélkül történt, Alžbětának tulajdonította: „… hívj segítségül a nővéred…”
Szent Alžběta a Trojicától, közbenjárj értünk!
(Alžběta a Trojicától /1880–1906/, korrespondencia, DP 287;
a dijoni Karmel weboldala szerint feldolgozva)
