Mivel az idő éppen közeledett,
az Úr születésének ideje,
mint a házasság ágyából
kel fel férj feleségével,
aki karjában tartja őt
és ölelésébe veszi,
az, akit édesanyja
a szegény kis bölcsőbe fektet
a bika és a szamár mellett,
akik akkor a jászolban voltak;
angyalok zenéltek neki,
az emberek énekelték neki a dalokat,
és így ünnepelték ezt az esküvőt
két ember között,
de Isten a jászolban sírt,
sírva, nem tudta megnyugtatni magát,
a könnyekben, amelyeket a feleség hozott
ehhez az esküvőhöz mint ékszereket,
és az anyuka csodálkozva nézett,
hogy ilyen átváltozás,
nevezetesen az ember sírása Istenben
és az ember öröme,
egy és ugyanaz, bár ez
nem volt szokványos és nem az.
(Szent János a Keresztről, a Romance végső része az evangéliumban In principio erat verbum,
Karácsony 1577; fordította Miloslav Uličný)
