Tegnap - a száraz szerdán - elhunyt Gregory testvér. Gregory testvér szent ember volt, és az utolsó években mindaz, amit tett, annyi erőfeszítést igényelt, hogy úgy tűnt, teljesen elveszik a kötelességei lelkiismeretes teljesítésében...
Megkérdeztem a tiszteletreméltó atyát, mi tette a testvért oly szentté. Nem tudom, milyen választ vártam. Boldog lettem volna, ha hallok valamit a mély és egyszerű imádság lelkéről, valamit a hit rejtett magasságairól, a szív tisztaságáról, a belső csendről, a magányról, az Isten iránti szeretetről. Talán beszélt a madarakkal, mint Szent Ferenc.
A tiszteletreméltó atya nagyon gyorsan válaszolt: „A testvér mindig dolgozott,” mondta. „A testvér még azt sem tudta, mi az a tétlenkedés. Amikor te a teheneket küldted legelni, még mindig talált magának elég munkát. Hoztak egy vödör szedret. Nem tudta, mi az a tétlenkedés.”
Kimentem az atya szobájából, és úgy éreztem magam, mint aki lekéste a vonatot.
(Thomas Merton /1915–1968/, naplóbejegyzés 1947. december 18.)
