A szent Bernát karácsonyi beszédéből

P. Gorazd Cetkovský, O.Carm.

A karácsony számunkra nem csupán ünnep, ami pihenést és szép pillanatokat hoz számunkra, hanem a karácsony ünneplése a hitünkből fakad, hogy a megszületett Jézus a világ megváltása. Az ünnepek pedig visszahatva befolyásolják a hitünket: életre keltik és mélyítik. A karácsonyi liturgia, a Szentírás szövegei, valamint a karácsonyi dalok és hagyományok lehetőséget adnak nekünk, hogy visszatérjünk a minden euforikus öröm, minden hatalmas erőfeszítés kezdetéhez. Az idei karácsonykor kerestem egy szöveget Szent Bernát prédikációjából († 1153), amely csodálatosan kifejezi az ünneplés örömét, amely a Megszületetthez fűződik:¹

Jézus – Krisztus, Isten Fia, ma született Betlehemben, Júdiában.
Az öröm hangja hallatszott földünkön, a örvendezés és üdvösség hangja a bűnösök hajlékában: örvendezzenek a hegyek, hallja meg az ég, és figyelj, föld, csodálkozz és örülj, minden teremtmény; de főként te, ó ember: Jézus – Krisztus, Isten Fia, ma született Betlehemben, Júdiában.
Ki rendelkezik annyira kőszívű lélekkel, hogy ezen szavak hallatán ne olvadna el? Mi lehetne ennél édesebb, amit hirdetnének? Mi lehetne örömtelibb, amit mondanának?
Jézus – Krisztus, Isten Fia, ma született Betlehemben, Júdiában. A szív hiába fáradozik, hogy kifakadjon minden édes üzenetből, keresve a szavakat, és nem találva őket.

Ezek a mondatok gyönyörű szavakkal fejezik ki az Úr Jézus születésének örömét, de közvetlenül nem revelálják az öröm okát. Miért is örvendjünk ennyire? A válasz minden katechizmusban megtalálható, mondhatnád. Igen, de vonzóbb, mint a definíciók, a konkrét ember tanúvallomása hat ránk. Még ha a tapasztalata csak részleges is, és nem tükrözi mindazt olyan tökéletesen, mint a kidolgozott tanítások. Így megpróbáltam előkeresni Bernát prédikációjának folytatását, azt, ahogyan ő észlelte és megfogalmazta az Úr Jézus születése miatti nagy öröm okát. A Videri kolostor történelmi könyvtárában sikerült rátalálnom a prédikációjára², és még néhány további bekezdést fordítottam belőle (amatőr módon, ahogy csak tudtam, és kérlek, mérsékelt szabadsággal – a mondanivaló érthetősége és lendülete érdekében). Mivel tetszik a szent prédikációja, szeretném megosztani Önökkel.

Ahhoz, hogy figyelmesebben olvashassunk és nagyobb hasznot nyerhessünk az olvasásból, érdemes előre egy rövid bevezetőt adni. Vegyük észre: ahhoz, hogy értékelni tudjuk Krisztus születésének jelentőségét, ismernünk kell a felnőtt Jézust! Tudnunk kell, hogyan élt később felnőttként. Mit mondott és tanított, mit tett, hogyan halt meg és mi történt a halála után. Ezt nem fogjuk megtudni, ha csak a betlehemes jászolra nézünk! Tudnunk kell, mi van róla írva az evangéliumokban. Ezt egyébként a szakértők is hangsúlyozzák, amikor az evangéliumok Jézus gyermekkoráról szólnak: nem áll előttünk valami jelentéstéma, amikor még az evangélisták sem sejtették, mi lesz ebből a gyermekből! Az események Jézus gyermekkorából visszatekintve a tanítványok mesélnek, akik Jézusban, a felnőtt férfiban, megismerték a Megváltót. Már Jézus – gyermekről is úgy beszélnek, hogy nagysága, méltósága és szerepe előre meg van jelezve és egyértelműen benne van.

Szent Bernát prédikációjában a szöveg egész terjedelme alatt háromszor is megmagyarázza és megismétli Krisztus születésének hármas ajándékát számunkra, és ezt összekapcsolja három névvel (vagy címmel), amelyeket a Betlehemben született Gyermeknek a Szentírás és a hitünk ad: Jézus, Krisztus, Isten Fia. A barokk kommentátor és Bernát művének kiadója ezt a szöveget így fogalmazta meg:

A születés három gyümölcse:

1. Meghintázza a bűnöket.
2. Gyógyítja a rossz szokásokat.
3. Felemel minket.

A bűnök megbocsátása a Jézus névvel van kifejezve. A rossz szokások (bűnök) hatalmából való gyógyulás a Krisztus névhez (a Fölkenthez) kapcsolódik. A bolond volna dicsőséghez emelés szorosan összefonódik azzal, hogy Jézus Isten Fia. Ez a hármas jelentés a Megváltó születéséről hangsúlyozva és hálával ünnepelve van, Saint Bernát különböző változatokban újra és újra. Most már átadom a szót neki:

És ez valóban nem jelentéktelen születés vagy haszontalan fényelegés!
Jézus – Krisztus, Isten Fia ma született Betlehemben, Júdiában.
Ti, akik a porban éltek, ébredjetek fel és örvendjetek (Ézs 26,19)!

Íme, az Úr gyógyulással jön, ő pomással jön, ő dicsőséggel jön.
JézusKrisztusés Isten Fiahiszen ő maga a gyógyulás, ő a pomás, ő a dicsőség
– ahogy írva van (Péld 10,1): A bölcs fiú dicsősége az apja.

Boldog lélek, aki megízlelte a gyógyulás gyümölcsét,
és ezért a finom olaj illatát követve fut (Énekek éneke 1,3),
hogy lássa dicsőségét, a dicsőséget, amelyet az Atyától kapott az Egyetlen Fiú (János 1,14)!

Újra lélegezzenek, elveszettek: Jézus jött
keresni és megmenteni, ami elveszett (Lk 19,10).
Örvendezzenek, betegek: Krisztus érkezett,
ki a megtört szívvel gyógyít (Lk 4,18) a könyörületének pomásával.
Örvendezzen bárki, aki magasabb dolgokra vágyik: Isten Fia hozzátok leszállt,
hogy örököseivé tegyen benneteket a királyságának.

Így tehát kérlek, Urunk: gyógyíts meg, és egészséges leszek,
ments meg, és üdvözülni fogok (Jer 17,14),
dicsérj meg, és dicsőség elborít engem.

Így lelkem áldani fogja az Urat
és minden, ami bennem van, az ő szent nevének (Zsolt 103,1),
amikor megkegyelmezel minden gonoszságomon,
meggyógyítod minden nyavalyámat
és a vágyamat jó dolgokkal megtöltöd (Zsolt 103,5).

E három dolgot, kedves testvérek, (meg)élem,
amikor hallom, hogy Jézus, Krisztus, Isten Fia született.

Miért is szólítjuk nevén Jézusnak (ami azt jelenti: az Úr megmenti),
ha nem azért, mert ő megmenti népét a bűneiből? (Mt 1,21.)
És miért akarja, hogy Krisztusnak (a Fölkentnek) nevezzék,
ha nem azért, mert (ahogy Ézsaiásnál olvassuk): a terhét le fogja venni rólad, mint az olaj? (Ézs 10,27.)
Miért lett Isten Fia emberré,
ha nem azért, hogy minden embert Isten fiává tegyen?

Ki állhat ellen az ő akaratának?
Ha Jézus igaz étel, ki ítélhet el (Róm 8,34)?
Ha Krisztus gyógyít, ki sebezhet meg?
És ha Isten Fia felemel, ki alázhat le?

Így hát születik Jézus: örvendjen bárki, akinek a bűnök tudata megítélést mondott, hogy elítélték az örök kárhozat miatt. Jézus jósága minden hóhér bűn mennyiségét meghaladja.
Keresztelkedik Krisztus: örvendjen bárki, akit a régi bűnök támadnak. Mert Krisztus pomásának nem képes kitartani semmilyen lélek bűne, bármennyire is régimódi.
Születik Isten Fia, örvendjen, aki újra és újra vágyakozik a magasztos dolgok után, mert jött a nagy ajándékozó. Testvérek, itt van az örökös (Mk 12,7), fogadjuk őt tisztelettel, és így az örökség is a miénk lesz (Mk 12,7).

Hiszen aki a saját fiát adta, hogyan ne adna nekünk együtt vele mindent? (Vö. Róm 8,32.) Senki se habozzon hinni, senki se riadjon vissza, nagyon hiteles tanúbizonyságunk van: A Felszó testté lett és közöttünk lakott (János 1,14). Az Egyszülött Isten a testvéreiket akarta, hogy ő magát sok testvér közé tartozónak tekintse. És hogy az emberi gyengeség маломыслениé ne habozzon, először lett a nép testvérükké, emberré, lett az ember. És ha az ember ezt hihetetlennek tartja, a hitet (most a láthatóval) a szemek alátámasztják.