Te alkottál bennünket, Uram, vonzásoddal indultál
a bűn által mindentől megfosztott emberek felé.
Az ember egyre jobban elsorvad
mindaddig, amíg a legszegényebbé
válik.
Mi jöhet ezután?
Veled szeretnék felkelni
és a lírai csíra repülésével
a te feltámadásodat szeretném megénekelni,
mielőtt a mélységbe zuhannék.
Már a születésemkor is sírással érkeztem,
betegségekben, a bűn szégyenével éltem.
Csiszoltál engem és
meghívtál
magadhoz közelebb,
de tudod…
Most hallgasd
a hangomat és
kösd össze
isteni szárnyadat az enyémmel,
hogy ünnepelhessem a te titokzatos győzelmedet,
és minden, ami gyötör, emelkedjen fel bennem.
(George Herbert /1593–1633/, Húsvéti szárnyak,
fordította: Josef Hrdlička)
