A második világháború fájdalmasan érintette a brit gyarmatokat Indiában. Kalkuttát többször bombázták a japán légierő. A háború által okozott éhínség 1942–43 között két-három millió közvetlen áldozatot követelt (éhen halás és az alultápláltság következtében fellépő betegségek), további milliók kerültek – a háborús infláció miatt – a szegénység határára. A brit hadsereg 1942 áprilisában katonai kórházként lefoglalta a Kalkuttai Szent Teréz Iskolát, az összes nővérnek és növendéknek el kellett mennie. Szent Teréznek sikerült bérbe venni improvizált helyiségeket, akkor éppen kicsit több mint harminc éves volt…
Abban az időben nagyon rosszak voltak a pénzügyi körülményeink, a Lorettói nővérek gondoskodtak rólunk. Függtünk tőlük. Az anya segített nekünk a tanulmányainkban és sok dolgot tett a lányokért. Bérbe vett egy épületet, amely négy szobából és egy előcsarnokból állt. Egész nap ott maradtunk, fürödtünk, tanultunk …
A második világháború alatt nem volt tanár, aki tanította volna a negyedik-tizedik osztályt. Minden órát Az Anya vett át, és foglalkoztatott minket, hogy elfelejtsük a félelmet és legyőzzük azt.
Egy nap nem volt ételünk. Este nyolckor Az Anya azt mondta: Kimegyek, gyerekek, ti maradjatok a kápolnában és imádkozzatok. Délután négy órakor a spájz tele volt különféle zöldségekkel. Nem tudtunk hinni a szemünknek.
(Szent Teréz /1910–1997/ a kalkuttai iskola nővéreinek és növendékeinek emlékezete alapján, 2. világháború;
idézve: Gyere, légy a fényem; KNA 2008)
