Mit tegyek, Uram? Milyen későn gyulladtak lángra vágyaim, és milyen hamar próbált meg engem, Uram, megszerezni és arra hívni, hogy teljesen Veled foglalkozzam! Elhagyja-e valaha, Uram, a szegény embert, vagy elfordul a szegény kéregetőtől, amikor hozzá akar simulni? Van-e határa a Te nagyságodnak, Uram, vagy a Te fenséges cselekedeteidnek?
Ó, Istenem és irgalmam, hogyan tudod most megmutatni ezt szolgálódnak! Te hatalmas, nagy Isten. Most kiderül, vajon lelkem megérti-e, amikor nézi az időt, amit elveszített, és látja, hogy Te, Uram, azt egyetlen pillanat alatt visszaadhatod. Őrültségnek tűnik, hiszen azt mondják, hogy az elveszett időt nem lehet visszaszerezni. Áldott legyen Istenem!
Ó, Uram! Megvallom a nagy hatalmadat. Ha olyan hatalmas vagy, és valóban az vagy, mi lenne lehetetlen annak, aki mindent megtehet? Újítsd meg, Istenem, az elveszett időt és adj nekem kegyelmet a jelenre és a jövőre, hogy megjelenhessék előtted esküvői ruhában. Hiszen ha akarod, meg tudod tenni.
(Terézia Jézustól, A lélek kiáltása Istenhez, 4,1–2;
Vojtěch Kohut OCD munkafordítása)
