Néha le kell regenerálnunk lélekben és testben valamilyen pihenő tevékenységgel. Ahhoz, hogy játékokat lehessen játszani és táncolni, annak pihenésnek kell lennie, és nem hajlandóságból; rövid ideig, és nem kimerültségig vagy kábultságig; és csak alkalmanként. Ha valaki szabályt csinál belőle, a szórakozást munkává alakítja.
Táncolj és játssz a körülmények szerint, amikor az óvatos és figyelmes alkalmazkodásnak tűnik, hogy tetszeni tudj a tisztes társadalomnak, amiben vagy, mert az alkalmazkodás a keresztény szeretet ága, és a hasonló dolgokból jót, a veszélyesekből pedig megengedhetőt teremt.
Örömmel töltött el, amikor olvastam Szent Károly Borromeusról, hogy bizonyos dolgokban toleráns volt a svájciakkal szemben, míg máskor meglehetősen szigorú volt; vagy hogy Szent Ignác Loyolai nem utasította vissza, hogy kártyázzon, amikor meghívták. Szent Erzsébet Thüringia játszott és táncolt, de ez semmilyen kárt nem okozott a kegyességében: az ugyanis olyan jól gyökerezett a lelkében, hogy a hiábavaló fényűzés közepette, amelybe pozíciója bevitte, csak növekedett… A nagy tüzeket fújja a szél, míg a kis tüzek, ha nincsenek letakarva, kihunynak.
(Ferenc Saleski /1567–1622/, Bevezetés a jó életbe, 3. rész, XXXI. és XXXIV. fejezet)
