Te gazdaggá tettél, Istenem, engedd, hogy mindent bőkezű kezekkel adhassak. Az életem folyamatos párbeszéddé vált veled, Istenem, egy nagy párbeszéddé. Amikor állok - a tábor sarkában - a lábaim a földbe gyökerezve és a szemem az ég felé fordítva, néha könnyek futnak végig az arcomon, amely belső izgalomból és hálából születik. Esténként, amikor az ágyamban fekszem és benned pihenek, Istenem, néha hálás könnyek folynak le az arcomon - és ez az én imám.
(Etty Hillesum /1914–1943/, a Westerbork internálótáborból írt naplójegyzet, 1943. augusztus 18.)
